12
nap
Dovi
2009. július 31., péntek
2009. július 30., csütörtök
2009. július 29., szerda
2009. július 28., kedd
Még
15
nap
Kész. A képek a falon vannak. De nem volt könnyű... Azt hiszem Antalaci meg Csábi Ádám annál a pontnál rohant volna haza, vagy vágta volna be valaki fejét kalapáccsal, amikor a kérésemre, hogy adjanak vízszintmérőt azt válaszolta az illető, hogy "miért, mi ez itt, építkezés? Ezek csak képek!"
nap
Kész. A képek a falon vannak. De nem volt könnyű... Azt hiszem Antalaci meg Csábi Ádám annál a pontnál rohant volna haza, vagy vágta volna be valaki fejét kalapáccsal, amikor a kérésemre, hogy adjanak vízszintmérőt azt válaszolta az illető, hogy "miért, mi ez itt, építkezés? Ezek csak képek!"2009. július 27., hétfő
2009. július 26., vasárnap
Még
17
nap
Először is köszönöm a helyettes számolónak a számolást! :)
Az történt, hogy Bné Brákban voltam Sábeszra Ági néniéknél. Aztán mikor este indultam volna vissza, elmentem a buszmegállóba, de csomó ideig nem jött a busz. Aztán jött, de nem indult tovább, mert a vezető valamit matatott a jegykiadó masinán, de vagy 15 percig. És mivel ez már 3/4 11-kor volt, nem tudtuk, hogy lesz-e még busz Jeruzsálemen belül, úgyhogy Ági néni felhívott, hogy inkább menjek vissza és induljak reggel korán. Úgyhogy a 6:20-as busszal jöttem (ami az első volt), és csodák csodája, odaértem az ulpánra. Viszont iszonyú büszke vagyok magamra, megint közölték, hogy kedden nem lesz ulpán, mert a többiek (én nem is járok arra az órára, és különben sem érek rá) valami egész napos kirándulásra mennek, amire muszáj korán reggel elindulni, mert különben későn érnek haza és összedől a világ. Erre a szokásos kitaposott ösvényemen indultam Mike-hoz, hogy már megint mi van? Mondtam, hogy beszélni szeretnék vele az ulpánról, merthogy mi ez már, hogy megint elmarad egy? Erre mondta, hogy tudta, hogy jönni fogok, amint meghallom a dolgot, úgyhogy már beszélt is a főtanárral, hogy keressenek másik időpontot nekem/nekünk. :) Most úgy érzem, elértem valamit. Megkaphatom a bizonyítványomat izraeli intézkedésből. :)
A fönti képen pedig egy igen ritka, védett faj látható, amely igencsak kényes a környezeti viszonyokra, nem él meg bármiféle körülmények között. Egy igazi rarusz buszmenetrendusz. Igazából először találkoztam ilyen kifejlett példánnyal csak így szabadon. Sajnos mivel nincs sok lehetőségem a kutatásra éppen a ritka előfordulásuk miatt, nem igazán ismertem ki magam a viselkedésén. Nem tudtam például azt, hogy az össze-vissza írt betűket és számokat a támadás vagy a barátság jeleként értelmezzem. De valószínűleg nem voltam neki szimpatikus, mert nem mutatta meg, amire kíváncsi voltam, és egy kukkot sem értettem abból, ami rá volt írva. De mindegy, ettől függetlenül nagy élmény volt élőben és szabadon találkozni vele.
nap
Először is köszönöm a helyettes számolónak a számolást! :)
Az történt, hogy Bné Brákban voltam Sábeszra Ági néniéknél. Aztán mikor este indultam volna vissza, elmentem a buszmegállóba, de csomó ideig nem jött a busz. Aztán jött, de nem indult tovább, mert a vezető valamit matatott a jegykiadó masinán, de vagy 15 percig. És mivel ez már 3/4 11-kor volt, nem tudtuk, hogy lesz-e még busz Jeruzsálemen belül, úgyhogy Ági néni felhívott, hogy inkább menjek vissza és induljak reggel korán. Úgyhogy a 6:20-as busszal jöttem (ami az első volt), és csodák csodája, odaértem az ulpánra. Viszont iszonyú büszke vagyok magamra, megint közölték, hogy kedden nem lesz ulpán, mert a többiek (én nem is járok arra az órára, és különben sem érek rá) valami egész napos kirándulásra mennek, amire muszáj korán reggel elindulni, mert különben későn érnek haza és összedől a világ. Erre a szokásos kitaposott ösvényemen indultam Mike-hoz, hogy már megint mi van? Mondtam, hogy beszélni szeretnék vele az ulpánról, merthogy mi ez már, hogy megint elmarad egy? Erre mondta, hogy tudta, hogy jönni fogok, amint meghallom a dolgot, úgyhogy már beszélt is a főtanárral, hogy keressenek másik időpontot nekem/nekünk. :) Most úgy érzem, elértem valamit. Megkaphatom a bizonyítványomat izraeli intézkedésből. :)
A fönti képen pedig egy igen ritka, védett faj látható, amely igencsak kényes a környezeti viszonyokra, nem él meg bármiféle körülmények között. Egy igazi rarusz buszmenetrendusz. Igazából először találkoztam ilyen kifejlett példánnyal csak így szabadon. Sajnos mivel nincs sok lehetőségem a kutatásra éppen a ritka előfordulásuk miatt, nem igazán ismertem ki magam a viselkedésén. Nem tudtam például azt, hogy az össze-vissza írt betűket és számokat a támadás vagy a barátság jeleként értelmezzem. De valószínűleg nem voltam neki szimpatikus, mert nem mutatta meg, amire kíváncsi voltam, és egy kukkot sem értettem abból, ami rá volt írva. De mindegy, ettől függetlenül nagy élmény volt élőben és szabadon találkozni vele.
2009. július 25., szombat
2009. július 24., péntek
2009. július 23., csütörtök
2009. július 22., szerda
Még
21
nap
Na jó. Szóval elmentem ma nagyítani. Viszonylag könnyen megtaláltam az épületet. Megkérdeztem a portást, hogy merre menjek, azt mondta, kérdezzem meg bent, majd a büfés azt mondta, kérdezzem meg az információnál, majd a néni azt mondta, menjek le egy emeletet a folyosó végén, és kérdezzem meg ott, majd a biztosnági őr levitt még egy emeletet, majd a másik őrrel arra jutott, hogy inkább menjek vissza és kérdezzek meg valakit. A fura bácsi az ablakban azt mondta, menjek arra és kérdezzem meg Áront. Bementem egy szobába, ott ült valaki, akiről azt hittem, hogy Áron, de később kiderült, hogy nem. Azért rávettem, hogy segítsen. Még pár dolgot elintézett, összeszedett, aztán mentünk a laborba. Persze az volt a vicces, hogy a nőt, akivel beszéltem, senki sem ismerte, a pasinak, akit folyamatosan hívogattam, hogy mit csináljak, de nem vette fel, pedig nem tudtam a nevét. Na mindegy, valamivel több, mint másfél órával az érkezésem után sikerült elkezdenem a nagyítást. De ez az iskola tök furán működik, van minden, vegyszerek, nagyítógép, ilyesmi. De szűrőkből, meg mindenféle kütyükből mindenkinak van saját. Ezzel nem is lett volna baj, ha a fiú, aki segített, nem ment volna haza egy óra után... Azt mondta, kérhetek másik cuccot a fura bácsitól a személyimért cserébe. Kaptam is, de nem tudtam feltenni. Ezért kisebb kétségbeesés után úgy döntöttem, hogy szűrő nélkül is jó lesz ez. De a fiú még búcsúzóul közölte, hogy amúgy is csak 4-ig vannak nyitva (és nincs szárítógép a papíroknak). Na jó. Háromig valamennyit nagyítottam, aztán összepakoltam és eljöttem. Fáradt voltam és éhes, úgyhogy vigasztalásképp vettem magamnak pizzát meg fagyit. Majd a fagyi fele az ölembe esett... Nem baj, itt már nevettem, visszapakoltam a papírba, és a pálcikával kikanalaztam. Aztán hazamentem, és a lányok közölték, hogy nincs áram az egész lakásban... Ezen már hangosan röhögtem. :)
nap
Na jó. Szóval elmentem ma nagyítani. Viszonylag könnyen megtaláltam az épületet. Megkérdeztem a portást, hogy merre menjek, azt mondta, kérdezzem meg bent, majd a büfés azt mondta, kérdezzem meg az információnál, majd a néni azt mondta, menjek le egy emeletet a folyosó végén, és kérdezzem meg ott, majd a biztosnági őr levitt még egy emeletet, majd a másik őrrel arra jutott, hogy inkább menjek vissza és kérdezzek meg valakit. A fura bácsi az ablakban azt mondta, menjek arra és kérdezzem meg Áront. Bementem egy szobába, ott ült valaki, akiről azt hittem, hogy Áron, de később kiderült, hogy nem. Azért rávettem, hogy segítsen. Még pár dolgot elintézett, összeszedett, aztán mentünk a laborba. Persze az volt a vicces, hogy a nőt, akivel beszéltem, senki sem ismerte, a pasinak, akit folyamatosan hívogattam, hogy mit csináljak, de nem vette fel, pedig nem tudtam a nevét. Na mindegy, valamivel több, mint másfél órával az érkezésem után sikerült elkezdenem a nagyítást. De ez az iskola tök furán működik, van minden, vegyszerek, nagyítógép, ilyesmi. De szűrőkből, meg mindenféle kütyükből mindenkinak van saját. Ezzel nem is lett volna baj, ha a fiú, aki segített, nem ment volna haza egy óra után... Azt mondta, kérhetek másik cuccot a fura bácsitól a személyimért cserébe. Kaptam is, de nem tudtam feltenni. Ezért kisebb kétségbeesés után úgy döntöttem, hogy szűrő nélkül is jó lesz ez. De a fiú még búcsúzóul közölte, hogy amúgy is csak 4-ig vannak nyitva (és nincs szárítógép a papíroknak). Na jó. Háromig valamennyit nagyítottam, aztán összepakoltam és eljöttem. Fáradt voltam és éhes, úgyhogy vigasztalásképp vettem magamnak pizzát meg fagyit. Majd a fagyi fele az ölembe esett... Nem baj, itt már nevettem, visszapakoltam a papírba, és a pálcikával kikanalaztam. Aztán hazamentem, és a lányok közölték, hogy nincs áram az egész lakásban... Ezen már hangosan röhögtem. :)
2009. július 21., kedd
Még
22
nap
Ahogy kb 3 hónapja megígérték kedves programszervezőink, ma el is mentünk Tel Avivba kiállítást nézni. Vagy művészet megismerő túrára, vagy hogy nevezzem. Kb. a 90%-a építészetről és Bauhausról szólt, úgyhogy Sólymos boldog lesz a képekkel. Én kevésbé vagyok boldog, egyrészt, mert ezt a szöveget már egyszer végighallgattam, csak akkor nagyon hideg volt, másrészt mert az építészet kevésbé érdekel. Persze, ezt is jó tudni, de inkább néztem volna kiállítást, meg tanultam volna többet a kortárs dolgokról Izraelben. Bár igazából nem kéne panaszkodnom, mert végre elértük, hogy valamit szervezzenek "art program" néven. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy lehet valamit "art program"-nak nevezni, ahol odaküldenek egy iskolába, hogy csinálj, amit akarsz, menj, amikor tudsz, a kapcsolattartó emberke, akit lehet(ne) zaklatni kérdésekkel pedig az egyik legnagyobb hóhányó a társaságból (ezt biztos forrásból tudom), ezen kívül pedig semmi sem történik. Majd amikor a program felénél, azaz 3 hónap után ráébrednek, hogy nem nevezhető "art program"-nak, amit csinálnak, kitalálják, ígérgetnek, majd sikerül egy, azaz egy kirándulást megszervezniük, ahol építészetről van szó, pedig mindannyian képeket csinálunk. Na jó, a végén lesz egy kiállítás egy minigalériában. Ez még egy pluszpont számukra.
De valamilyen titkos okból biztos nagyon jó, hogy nem a Becálélra mentem. Ott biztos hülyék lettek volna az emberek, és nem is tudtam volna csinálni semmit. Vagy csótányos lett volna a szoba. Vagy nem is lett volna szoba. Vagy nem tudom. Biztos sokkal-sokkal rosszabb lett volna.
Azt hiszem különben, hogy jövőre már jobb lesz itt is a helyzet, mert szeptembertől valami 10-15 ember jelentkezett a művészrészre, szóval valamit ki kell találniuk. Csak hát mi erről lemaradtunk.
Nem tudom, miért lett ilyen panaszkodós ez a bejegyzés, amikor nincs is rossz kedvem, és mindjárt megyek is gyakorolni.
Ja, slusszpoén: a brácsatanáromnak, akit az utolsó hónapra sikerült ugye beszerveznem (remélem, meséltem), mert a másik egyszerűen nem tartott órát egy hónapig, vissza kell mennie Oroszországba másfél hónapra, mert a húga nagyon beteg... Nagyon sajnálom szegényt, de ez azért jellemző... Mondjuk rendes volt, mert jövő hét végén megy vissza, és előtte dupla órát tart, meg ezen a héten is nagyon hosszú volt az óra, szerintem azért, mert ő élvezte. :) Szóval ezzel már nagyjából rendben leszünk. Még van egy hetem megtanulni vibrálni...
nap
Ahogy kb 3 hónapja megígérték kedves programszervezőink, ma el is mentünk Tel Avivba kiállítást nézni. Vagy művészet megismerő túrára, vagy hogy nevezzem. Kb. a 90%-a építészetről és Bauhausról szólt, úgyhogy Sólymos boldog lesz a képekkel. Én kevésbé vagyok boldog, egyrészt, mert ezt a szöveget már egyszer végighallgattam, csak akkor nagyon hideg volt, másrészt mert az építészet kevésbé érdekel. Persze, ezt is jó tudni, de inkább néztem volna kiállítást, meg tanultam volna többet a kortárs dolgokról Izraelben. Bár igazából nem kéne panaszkodnom, mert végre elértük, hogy valamit szervezzenek "art program" néven. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy lehet valamit "art program"-nak nevezni, ahol odaküldenek egy iskolába, hogy csinálj, amit akarsz, menj, amikor tudsz, a kapcsolattartó emberke, akit lehet(ne) zaklatni kérdésekkel pedig az egyik legnagyobb hóhányó a társaságból (ezt biztos forrásból tudom), ezen kívül pedig semmi sem történik. Majd amikor a program felénél, azaz 3 hónap után ráébrednek, hogy nem nevezhető "art program"-nak, amit csinálnak, kitalálják, ígérgetnek, majd sikerül egy, azaz egy kirándulást megszervezniük, ahol építészetről van szó, pedig mindannyian képeket csinálunk. Na jó, a végén lesz egy kiállítás egy minigalériában. Ez még egy pluszpont számukra.
De valamilyen titkos okból biztos nagyon jó, hogy nem a Becálélra mentem. Ott biztos hülyék lettek volna az emberek, és nem is tudtam volna csinálni semmit. Vagy csótányos lett volna a szoba. Vagy nem is lett volna szoba. Vagy nem tudom. Biztos sokkal-sokkal rosszabb lett volna.
Azt hiszem különben, hogy jövőre már jobb lesz itt is a helyzet, mert szeptembertől valami 10-15 ember jelentkezett a művészrészre, szóval valamit ki kell találniuk. Csak hát mi erről lemaradtunk.
Nem tudom, miért lett ilyen panaszkodós ez a bejegyzés, amikor nincs is rossz kedvem, és mindjárt megyek is gyakorolni.
Ja, slusszpoén: a brácsatanáromnak, akit az utolsó hónapra sikerült ugye beszerveznem (remélem, meséltem), mert a másik egyszerűen nem tartott órát egy hónapig, vissza kell mennie Oroszországba másfél hónapra, mert a húga nagyon beteg... Nagyon sajnálom szegényt, de ez azért jellemző... Mondjuk rendes volt, mert jövő hét végén megy vissza, és előtte dupla órát tart, meg ezen a héten is nagyon hosszú volt az óra, szerintem azért, mert ő élvezte. :) Szóval ezzel már nagyjából rendben leszünk. Még van egy hetem megtanulni vibrálni...
2009. július 20., hétfő
2009. július 19., vasárnap
2009. július 18., szombat
2009. július 17., péntek
2009. július 16., csütörtök
Még
27
nap
Ma voltam a Becálél évvégi kiállításán, de majd máskor mesélem el, meg töltök fel fotókat, mert visszafelé egy óra várakozás után derült ki, hogy a busz, amire vártam kb 8-ig járt. Ez volt 10-kor... Aztán felszálltam egy másikra, amiről át kellett szállni, és ott is vártam fél órát. Szóval kicsit fáradt vagyok és elegem van a dolgokból most.
nap
Ma voltam a Becálél évvégi kiállításán, de majd máskor mesélem el, meg töltök fel fotókat, mert visszafelé egy óra várakozás után derült ki, hogy a busz, amire vártam kb 8-ig járt. Ez volt 10-kor... Aztán felszálltam egy másikra, amiről át kellett szállni, és ott is vártam fél órát. Szóval kicsit fáradt vagyok és elegem van a dolgokból most.
2009. július 15., szerda
Még
28
nap
Hát, Ila is elment... Ez azt jelenti, hogy most már tényleg közeledünk a dolog végéhez. Már komolyan kell gondolkoznom, hogy mit kell még megvennem és főleg, hogy hogy viszem haza.
Amúgy nagyon jó volt ez a pár nap, mentünk mindenfelé meg láttunk utcatáblán meditáló bohócot is. :) De a szobatársaim még mindig nem tudnak magyarul, pedig két és fél hete csak ezt hallgatják, viszont én kezdem egy kicsit úgy érezni, mintha tudnék héberül... Ez elég fura érzés, és nem is nagyon tudom elhinni, mivel majdnem 10 éve álmodozom erről.
nap
Hát, Ila is elment... Ez azt jelenti, hogy most már tényleg közeledünk a dolog végéhez. Már komolyan kell gondolkoznom, hogy mit kell még megvennem és főleg, hogy hogy viszem haza.Amúgy nagyon jó volt ez a pár nap, mentünk mindenfelé meg láttunk utcatáblán meditáló bohócot is. :) De a szobatársaim még mindig nem tudnak magyarul, pedig két és fél hete csak ezt hallgatják, viszont én kezdem egy kicsit úgy érezni, mintha tudnék héberül... Ez elég fura érzés, és nem is nagyon tudom elhinni, mivel majdnem 10 éve álmodozom erről.
2009. július 14., kedd
2009. július 13., hétfő
2009. július 12., vasárnap
Még
31
nap
Brühühűűűűű, a Nózi mindjárt elindul. :'(
Bár volt olyan ötlet, hogy a sáljának álcázom magam és vele megyek...
nap
Brühühűűűűű, a Nózi mindjárt elindul. :'(Bár volt olyan ötlet, hogy a sáljának álcázom magam és vele megyek...
2009. július 11., szombat
2009. július 10., péntek
2009. július 9., csütörtök
Még
34
nap
Na jó, talán ma írok kicsit többet is, mert itthon ülök egyelőre, és nem rohanok sehova, csak várom, hogy teljen az idő, ahogy az ilyenkor böjtnapon szokásos. :)
Épp most olvastam el Andi blogját, úgyhogy ettől kissé "értsük meg a világot" hangulatba kerültem. Azért megpróbálok a saját dolgaimról írni. Szóval tegnap Tel-Avivban elmentünk először a Tel-Aviv Múzeumba, ami elég drága volt és nagyon furán volt rendezve. A nagy része 20. sz. eleji-közepi művészet volt mindenhonnan a világból. Amitől kicsit csalódott lettem, mert nem azért mentem oda, hogy igaz, igazi, de mégis valamelyik ezredik Picasso képet lássam élőben. Meg nem is időrendben voltak a képek, hanem gyűjtők/adományozók szerint külön termekben. A másik, meg hogy nem volt semmi tértkép az épületről, pedig elég bonyolult felépítése volt. Ez a két dolog együtt eléggé megnehezítette, hogy mindent megnézzünk, csak nagy nehezen vettük észre, hogy van kortárs rész is. De miután órákig bolyongtunk, talán megtaláltunk mindent.
aztán elsétáltunk Jafoba, onnan a tengerhez, onnan meg a buszpályaudvarra és onnan hazabuszoztunk. Viccesek az emberek néha, amikor útbaigazítanak. Megkérdem, hol van ez meg az, erre azt mondják, messze... Mire megkérdem, hogy mégis milyen messze és melyik irányba kiderül, hogy fél óra kényelmes séta egy nagyobb úton egyenesen. :)
nap
Na jó, talán ma írok kicsit többet is, mert itthon ülök egyelőre, és nem rohanok sehova, csak várom, hogy teljen az idő, ahogy az ilyenkor böjtnapon szokásos. :)
Épp most olvastam el Andi blogját, úgyhogy ettől kissé "értsük meg a világot" hangulatba kerültem. Azért megpróbálok a saját dolgaimról írni. Szóval tegnap Tel-Avivban elmentünk először a Tel-Aviv Múzeumba, ami elég drága volt és nagyon furán volt rendezve. A nagy része 20. sz. eleji-közepi művészet volt mindenhonnan a világból. Amitől kicsit csalódott lettem, mert nem azért mentem oda, hogy igaz, igazi, de mégis valamelyik ezredik Picasso képet lássam élőben. Meg nem is időrendben voltak a képek, hanem gyűjtők/adományozók szerint külön termekben. A másik, meg hogy nem volt semmi tértkép az épületről, pedig elég bonyolult felépítése volt. Ez a két dolog együtt eléggé megnehezítette, hogy mindent megnézzünk, csak nagy nehezen vettük észre, hogy van kortárs rész is. De miután órákig bolyongtunk, talán megtaláltunk mindent.
aztán elsétáltunk Jafoba, onnan a tengerhez, onnan meg a buszpályaudvarra és onnan hazabuszoztunk. Viccesek az emberek néha, amikor útbaigazítanak. Megkérdem, hol van ez meg az, erre azt mondják, messze... Mire megkérdem, hogy mégis milyen messze és melyik irányba kiderül, hogy fél óra kényelmes séta egy nagyobb úton egyenesen. :)
2009. július 8., szerda
2009. július 7., kedd
2009. július 6., hétfő
2009. július 5., vasárnap
2009. július 4., szombat
Még
39
nap
Sávuá Tov!
Voltunk ma ebédelni Jennyéknél, akiket a zsinagógából ismerek. Egész jó volt, ott volt a férje, a cuki kislánya, aki kb 2 éves, meg a férje öccse a barátnőjével. Az utóbbiakat nem sikerült igazán megismerni, mivel nem igazán mentek 3 mm-nél távolabb egymástól, és a kommunkiációjuk is nagyrészt az egymás fülébe sutyorgásból állt. Meg ott volt még egy lány, Rachel. A gyerek volt a legaranyosabb. :)
Aztán hazajöttünk, és képzeljétek: olvastam! Van egy majdnem 600 oldalas Asimov kötetem a hátralévő 39 napra, de szerintem hamarabb vége lesz (a 150-en tartok). :( Túl érdekes, és túlságosan élvezem az olvasást ahhoz, hogy csak szombaton vegyem elő...
nap
Sávuá Tov!
Voltunk ma ebédelni Jennyéknél, akiket a zsinagógából ismerek. Egész jó volt, ott volt a férje, a cuki kislánya, aki kb 2 éves, meg a férje öccse a barátnőjével. Az utóbbiakat nem sikerült igazán megismerni, mivel nem igazán mentek 3 mm-nél távolabb egymástól, és a kommunkiációjuk is nagyrészt az egymás fülébe sutyorgásból állt. Meg ott volt még egy lány, Rachel. A gyerek volt a legaranyosabb. :)
Aztán hazajöttünk, és képzeljétek: olvastam! Van egy majdnem 600 oldalas Asimov kötetem a hátralévő 39 napra, de szerintem hamarabb vége lesz (a 150-en tartok). :( Túl érdekes, és túlságosan élvezem az olvasást ahhoz, hogy csak szombaton vegyem elő...
2009. július 3., péntek
2009. július 2., csütörtök
Még 41 nap
Úgy érzem, most már igazán valami tartalommal is meg kéne töltenem a bejegyzéseimet azontúl, hogy címet adok nekik... Szóval jól vagyunk Nózival együtt. Voltunk bevásárló körúton a belvárosban, mert már mindkettőnknek nagyon hiányzott, hogy együtt vásároljunk, tegnap megjártuk az arab piacot és egy-egy szandállal gazdagabban tértünk haza. :) De ma csak ennivalót vettünk (meg egy egész kis gyöngyöt), és holnap megpróbálunk egyáltalán semmit sem venni (kivéve dinnyét), hogy helyreálljon a költségvetésünk. Majd meglátjuk, hogy sikerül... Ma nem mentem Talmud órára egyrészt mert Nózi itthon volt egyedül, másrészt mert nagyon fáradt voltam. Nemsokára meg találkozom megint azzal a lánnyal, aki a kiállítás kurátora lesz. Ez így nagyon komolyan hangzik, de nem tudom eldönteni, hogy igazából mennyire az. Meglátjuk. Ja, és úgy döntöttem, hogy nem hívom többet azt a brácsatanárt, mert egy hónapig nem bírt órát tartani nekem mindenféle kifogások miatt és soha nem hívott fel, csak ha épp fél órával a megbeszélt időpont előtt rájött, hogy nem jó neki. Tegnap megkértem Mike-ot, hogy segítsen valaki mást találni, és mára sikerült is, úgyhogy felhívtam, mondta: "Ányí Ídá". Mindenesetre vicces, hogy jobb héber kiejtésem van, mint neki. :) De aranyosnak tűnt, és nem tud igazán angolul, ami jó, mert lehet orosz-héberezni kicsit. És holnap találkozunk.
2009. július 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)