Tegnap Dovi elment Papával a refetbe, hogy segítsen. Mert szeret ott lenni, és P is szereti, ha vele megy. Aztán hívtak, hogy menjek segíteni, mert néhány helyre Dovi nem mehet be. Aztán az lett a vége, hogy éppen lemaradtam egy szülésről, aztán végignéztem kettőt, és aztán vettük észre, hogy egy negyedik boci is született közben. Aztán éjjel mégegy, de akkor már nem voltam ott azért. Csak P. Azt mondta, inkább nem lesz bába.
Itt az első boci született csak meg. Ez a két tehén kezdett egyidőben vajúdni. Egymás mellé tették őket a "vajúdóba". Mire odaértünk, láttuk, hogy megvan a boci, és a másik tehén is jól halad. De a boci a másik oldalon volt, úgyhogy P áttette az anyjához. Aztán jött Jael, megvizsgálta az anyját, és kiderült, hogy még van benne egy boci. Itt összezavarodtak, és nem tudták eldönteni, hogy akkor az első bocit ki szülte. DNS vizsgálattal kell majd megállapítani.
Szegényke elég nehezen állt fel. Ketten segítették, az anyja (aki nem tudjuk, ki) és a másik vajúdó tehén.
Itt már a kitolás jött:
Először annyira nem akart a boci megmozdulni, hogy azt hittük, nem él. Ráadásul az anyja se volt hajlandó foglalkozni vele. Csupa széna volt mindene. Kiderült, hogy az zavarta, hogy Jael bent volt nála a karámban. Ahogy kijött, és magukra hagytuk őket, elkezdte szisztematikusan lepucolni.
A másik tehén nagyon nehezen szült. Egyszer odajött az egy csapat hangoskodó rokon. Akkor le is állt a vajúdása szegénynek. (Nem voltak szimpatikusak, az egyikük Dovit is kinevette, mert félt a kiscicától)
Sajnos szegény bocikat ahogy felállnak, elviszik az anyjuktól ilyen talicskán.
Aztán ilyen kis miniketrecekbe teszik, és cumisüvegből kapják a kolosztrumot.
Ez volt az egyetlen szomorú rész benne. Nagyon rossz volt nézni.
A cicák persze örülnek, ha kifröccsen a tej.
És egy szépség a végére.
