Kulturálódás: múzeum vs Tesco

Tegnap nagy dolog történt velünk, melyet hosszú készülődés előzött meg. Elmentünk múzeumba! Mióta Dovi kint van, először voltam a Ludwigban. Ideje kicsit visszatérni a művészeti életbe. Ezt néztük meg először. A teremőrnéni rendes volt és beengedte Dovit, pedig csak 18 fölött lehetett bemenni. Egyébként elég jó a kiállítás. Kicsit vicces, hogy a terem egyik sarkába tettek egy museum shopot, mindenféle szokásos giccsekkel. Azért vettem egy mágnest, amin a Káposzta című kép van, mert olyan viccesnek gondoltam egy káposztáról készült képet kitenni a hűtőre, miközben az egy művészi alkotás. Egyébként először nem tudtam eldönteni, hogy a "Káposztát" vagy az "Epret" vegyem-e (a "Békákról" gyorsan lebeszéltem magam), de Dovi segített választani. Azt hiszem, mostantól ha nem tudok dönteni, mindig ehhez a megoldáshoz folyamodom. Aztán még megnéztük ezt is, de nem nagyon tudtam hova tenni. Gyakorlatilag nem voltak képek, csak térképek, egy birobidzsani csatornafedő és színes csíkok a falon, mindegyik alatt egy művész neve, képcím és színkódok. Most, hogy olvasom, ami a honlapon van, már több értelme van a dolognak. Csak nem tudom, hogy viszonyuljak az olyan művészethez, ami már annyira konceptuális, hogy már-már fölösleges megnézni hozzá a képet. Ott már nem volt időm elmélyülni a témában, mert Dovi éhes lett. Vicces volt, mert az egész épületben gyakorlatilag bárhol megszoptathattam volna, nem volt egy lélek sem, viszont nem volt hova leülni. Végül a koncertterem előtt találtunk egy kényelmes, párnázott padot, és nem is találkoztunk senkivel néhány karbantartó kinézetű emberen kívül.
Aztán elmentünk egy bababoltba, mert új babakocsit örököltünk, amihez nem volt napvédő. Csomót gondolkoztam rajta, hogy hogy fogom drótból meghajlítani, meg megvarrni, meg tudomisén, mire eszembe jutott a napernyő. Na, egy olyat vettünk. A kocsi egyébként sokkal jobb, mint a másik, könnyű, lehet irányítani (bár a boltban megtudtam, hogy igazából még sokkal jobb is lehetne ha forogna az első kereke), abból ítélve, hogy Dovi tök nyugodt volt benne, meg el is aludt egyedül, kényelmesebb is. Ezt a túrát nem tudtam volna végigcsinálni a hordozóval, benne egy 7,7 kilós gyerekkel.Aztán még elmentünk vásárolni is (a Tescoba), és csak annak a végén kéredzkedett fel. Előtte ott is evett, szintén nem volt ülőhely, így maradt a próbafülke melletti üres varróműhely. Csak aztán elaludt, és ahogy betettem a kocsiba, felébredt, mert hanyatt volt. Erre mondjuk számítottam, de nem tudtam az alvó gyerekkel a kezemben vízszintesre állítani a kocsi támláját. Viszont vettünk zsebes műanyag előkét, ami a bölcsiben is nagyon jó volt, csak ez még jobb, mert nem kötős, hanem tépőzáras. 
Még a bababoltban vettünk egy forgózenélőt, mert amit örököltünk, tönkrement. a többi játékot csak jól megnéztem, ami hasznos, majd megcsinálom. A forgózenélő tetszett neki:

És igen, már megint elfelejtettem, hogy nem lehet megfordítani a képet...