Jom Háácmaut

Ma volt Jom Háácmáut, Izrael 61. születésnapja. Ennek örömére este buliztunk, nappal piknikeztünk. Jó volt, de tulajdonképpen semmi különös nem történt.Ez volt este. Kb 1-re értünk haza. Meg szereztünk - illetve Preston vett- egy sípoló kalapácsot. De mikor látta, hogy mennyire élvezem, nekem adta. Próbáltam nekik magyarázni, hogy ez nálam alap állapot, nem az alkoholtól van. De ők ugye nem nagyon láttak még így, mert angolul nem megy annyira. Ők valószínűleg a kigúvadt feszülten figyelő szemeimet tekintik normálisnak, meg az értetlen nézésemet...
Ez pedig Ayla és én ma délután. Ő az egyik legjobb fej az egész társaságból. Kár, hogy ott kellett hagynom a másik szobában a saját szoba miatt...

Újdonságok

Ma megint pénzköltős napot tartottam... Már örültem pedig, hogy spóroltam egy csomót az áprilisi pénzből, erre meg kellett vennem egy százas csomag színes fotópapírt 150 sékelért meg két filmet is. Bánatomban elmentem, és vettem még pár dolgot a szobámba. És úgy néz ki, hogy kicsit több internet jut el a szobámig. :) Ja és vettem gyöngyöket is végre, úgyhogy mostmár minden szép és jó (egy dolgot kivéve persze).

Kis kosár a fürdőszoba cuccoknak (5 sékel):Szemetes (5 sékel):

Háromszög alakú tükör, mert nem láttam mást olcsón. Egészen máig... (25 sékel)Normális méretű bögre (3 sékel):

ajjj már

Na szóval, internetből annyi sincs itt, mint belőlem ezen képen... Csütörtök este még kicsit neteztem, elkezdetem beszélgetni a Roshódes lányokkal, erre megszakadt, és azóta sincs csak két szobában...
Amúgy jól vagyok. Nagyjából.
Voltunk egy vicces koncerten. Hívtak a többiek vmi jazz estre. A vége az volt, hogy valami modern zenét játszottak 5 bőgőn, a többiek meg menekültek. De nekem nagyon bejött. Sose láttam még ilyet élőben. :)
Ma este meg voltunk egy leveses vendéglőben, ami szintén nagyon jó volt, ettem egy óriási tányér édeskrumplilevest. Meg a többiek mondták, hogy együnk saksukát, mert az milyen jó, úgyhogy kértünk egyet négyen. De lecsót hoztak. :)
Meg elkezdtem telefonálgatni, hogy találjak végre egy brácsatanárt, felhívtam legalább 3 embert héberül, a végén meg közölték, hogy telefonáljak jövő héten. Vagyis holnap. ;)
Holnap meg szerintem ellógom az érthetetlen villámgyors angolsággal előadott bonyolult témájú kabbala órámat, és előhívom a filmemet, amit Zikron Jáákovban fényképeztem. Aztán találkozom Zoliékkal, remélem.
Pénteken voltam Bné Brákban. Ez kb a legvallásosabb város Izraelben. Mit sem sejtve felültem a buszra. Aztán közölték velem, hogy üljek hátra, ott van a nők helye... Hmm...
Amúgy meg iszonyatosan hiányzik a Másikom...

Jom HáSoá

Jom HáSoá a holokauszt emléknapja Izraelben. Amúgy munkanap, voltak óráink is.
Úgy tűnt, nagyon jól ki van találva az egész. Reggel 10-kor volt egy szirénahang mindenhol, a mi környékünkön mondjuk kevés autó volt, úgyhogy nem volt olyan látványos, meg ők sem vették olyan komolyan, de azért kicsit megállt az élet arra az egy percre. Állítólag a belvárosban mindenki abbahagyja, amit éppen csinál, megállnak a buszok, mindenki kiszáll és úgy várja meg a végét.
Aztán páran el akartunk menni a Jád váSembe. Hallottuk, hogy van egy csoport, akik oda mennek a hostelből. Próbáltuk megtalálni azt, aki a csoportot vezeti, de elég sokáig nem ment. Aztán jött egy ember, megkérdeztük, mehetünk-e, mondta, persze. Aztán a buszon elkezdte mondani a programot, ami nem igazán illett a mi elképzeléseinkhez. Mert hogy ők Tel Avivba mentek... Nagy nehezen felhívtuk magunkra a figyelmet, ők meg kiraktak. :) Az utolsó pillanatban szóltunk, már majdnem az autópályán voltunk.
Aztán elbuszosztunk Jás VáSemig. :)
Volt egy nagy közös megemlékezés. Előtte neveket olvastak föl, lehetett is jelentkezni. Akikkel voltam, mentek is. Aztán jött a központi megemlékezés, ami igazán jó volt. Nem volt benne semmi fölösleges, nem akartak senkit megríkatni, csak egyszerűen emlékezni. Még hosszú beszédek sem voltak. Csak kádis, Él mole ráhámim (ezek imák), Hátikvá (ez a himnusz), Áni máámin.
Aztán volt egy magyar megemlékezés is a zsinagógában. Az is érdekes volt, kicsit hagyományosabb. Volt egy beszéd magyarul, a többi héberül, de ők is magyarok voltak. Volt Szól a kakas már, meg minden, ami kell...

Nyár van, nyár!

Első szandálos nap! :)
Amúgy meg vége a peszahi szünetnek, vissza a hétköznapokba. Ma volt megint ulpán, kaptam egy vagon házit.
Meg rászántam végre magam, hogy elvigyem a szennyest a hostelig (cipekedés, várakozás, tömeg), és kimossak és megszárítsak mindent, összesen 19 sékelért. Úgyhogy most tiszta minden, még az ágynemű meg a törölköző is. :)
Ja, és a képen a szoknya alatt az új szandálom látható, amit Pistivel alkudtunk le 120 sékelről 50-re.

Főzés

Pisti ittlétével kijött a saját konyha iránti igényem, és most, hogy elment, ez sajnos nem múlt el. Eléggé idegesítő, hogy csak akkor tudok bármit csinálni a konyhában, ha minden kiskanálért háromszor keresztülesek valamelyik szobatársamon. Különösen, hogy az egyik (Jade) mostanában kicsit furcsa velem...
Őket nem tudom, zavarja-e ez a szituáció, mindenesetre nem akadályozza meg őket abban, hogy mindenféle furcsa illatú kaját főzzenek és ezáltal fülledt koszos arab piacszagot varázsoljanak meghitt otthonunk egészébe. Ez ellen mindössze annyit bírtam kitalálni, hogy pomeló héjból készült ördögűzőket szereltem fel az ajtó mellé, hogy ne engedjék be a szagot (mert nyilván az ajtó nem hallott még semmiféle szigetelésről sem).

Amúgy eddig nem gondoltam, hogy ilyen direkt ők ennek a szagnak az okozói. Azt hittem, csak simán rosszul szellőzik a konyha azon az egy kis ablakon keresztül, aminek csak a felét lehet ugyebár kinyitni. De nem, tegnap este a Hávdálánál lebuktak, mert fűszernek elővették az egyik ilyen borzadványt. Kellemes illatnak. Hehhe. A legújabb attrakció pedig, hogy szereztek friss zaatart! Hurrá!
Egyébként nem is olyan rossz ötlet ez a cucc az ajtón, mert amikor bejövök, megcsap a finom pomeló illat. :)

50. bejegyzés :)

Péntek este elvittem Pistit a hosszan éneklős Karlebach minjenbe. Azt mondta, egész jó volt, csak hosszú. Mire odaértünk, már persze rég nem volt ülőhely, alig lehetett a terembe beférni. Azért jó volt, bár így állva végighallgatni, amíg mindent végigénekelnek... Aztán reggel elmentünk a szokásos helyre, mindenki nagyon kedves volt, ahogy próbáltunk kimenni az épületből, legalább hárman meghívtak szombat ebédre az elkövetkezendő hetekben. És ők a legtöbben héberül beszélnek otthon, szól elmehet a francba az "izraeli" amerikai fogadott családom! :) Lehet, hogy mégis megtanulok héberül?
Viszont Pistivel nemsokára indulunk a reptérre, úgyhogy most szomorú vagyok... :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'(

Semmittevés megint

Szívesen írnék valami nagyon izgalmas bejegyzést, de az az igazság, hogy két napja nem csinálunk semmit. Tegnap reggel még elmentünk zsinagógába (abba, ami itt van közel, az öregek otthonában). Egész kedvesek voltak. Most, hogy Pisti is ott volt, én is feltűntem nekik, és mindenki ígérgette, hogy majd meghívnak szombatra.
De ma tényleg nem tudtunk mit csinálni, mert ugye rajtunk kívül senkinek nem volt ünnep. Valamikor délután megpróbáltunk elmenni sétálni, de kb. 15 lépés után eleredt az eső, úgyhogy visszafordultunk. :)

Éjn Gedi

Ma egész nap kirándultunk a sivatagban, úgyhogy jól elfáradtunk. Viszont láttunk mindenféle állatokat, meg szép tájat, és végre Pisti sem fázott. :)
Itt vagyunk:

Itt pihentünk:

Zerge:

Ez pedig, mint később kiderítettük: fakúszó borz. Egész közel tudtunk menni hozzájuk, egy egész család lakott ott sok kicsivel. Nagyon érdekes volt, mert nem szaladtak el, csak bámultak ránk, hogy mi a fenét akarunk tőlük. :)

Itt van kicsi is:


Azt hiszem, ez volt az egyik legjobb napom, mióta itt vagyok. :)

Peszáh

Bocsánat, hogy eltűntem pár napra, de egyrészt itt a Pisti :), másrészt 3 nap ünnep volt. Név szerint Peszáh, az egyiptomi kivonulás ünnepe. Persze voltak vicces történések, mert mint minden más ünnep, ez is egyel több napig tart azoknak, akik nem Izraelben élnek. És ilyenkor nem számít, hogy hol vagyunk éppen, csak az, hogy hol lakunk állandóan... Szóval elég nehéz volt megszervezni, mert az első nap csütörtök volt, tehát nekünk csütörtök-péntek ünnep (nincs utazás) + szombat (szintén nincs utazás). Tehát bárhova megyünk, három napot kell maradnunk. És ilyet azért elég nehéz kérni. Az még csak-csak elmegy, ha az ember meghívatja magát, de három napra?! Úgyhogy úgy terveztük, Jeruzsálemben keresünk valami helyet, akkor hazagyalogolhatunk. Meg is volt beszélve, hogy a fogadott családomnál leszünk, amíg ki nem derült egy héttel a széder előtt, hogy ők nem lesznek az országban... Szóval kezdtem szervezkedni, meg telefonálgatni. Szerencsére van egy házaspár Izraelben, akiket minden Szarvason felnőtt gyerek ismer, és akik mindig mindenkinek segítenek. :) Szóval Smuel bácsinál és Ági néninél szédereztünk. :) De mikor felhívtam Ági nénit, mondta, hogy a széderre meghívnak szívesen, de nem tudunk náluk aludni, mert a család egy része jön, és nem fogunk elférni. De megpróbálja megszervezni. Este hívott is, hogy egy unokatestvérénél talált nekünk helyet szombat estig.
Szerda hajnalban indultunk, mert előbb elmentünk a Kotelhez a napáldásra. Ez az esemény 28 évente van, amikor áldást mondunk a napra, mert ugyanazon a helyen van, mint a teremtéskor. Rengetegen voltak, és nagyon jó volt. Volt még valami előimádkozás is, mikrofonból. Persze napkeltekor kezdtük. De a legütősebb élmény a kohénáldás volt... A falnál, rengeteg ember és nagyon sok kohén együtt... Kicsit olyan volt, mintha lenne Szentély. Aztán utaztunk Bné Brákba Ági néniékhez. Felmentünk Mirjámhoz, Ági néni unokatestvéréhez, akinél laktunk, és hamár befogadott minket, segítettünk neki befejezni a takarítást, meg a konyha becsomagolását Peszahra. Aztán visszamentünk, és Ági nénivel terítettem, Pisti Smuel bácsival zsinagógába ment. A szédernél pedig velünk együtt 13-an voltunk, pedig csak két gyerek és a családjuk volt ott. Másnap pedig ketten csináltunk szédert, jó volt az is, majd jövőre lesz otthon. :) A péntek elég érdekes volt, mivel rajtunk kívül senkinek sem volt ünnep. Sok bolt nyitva volt, az emberek a szombatra készülődtek. Egy nő kért is tőlünk pénzt, én próbáltam megmagyarázni, hogy de nekünk még ünnep van, mert nem vagyunk izraeliek, de nem értette. :( Szerintem nem is hallott még erről a dologról. Aztán szombatra megérkezett Ági néniék legkisebb lánya a családjával (férj+anyós+6 gyerek(14,12,5,5,2,2)) Ez volt a legjobb nap a háromból. Nagyon kedvesek voltak, a gyerekek meg iszonyú aranyosak. A második nagylány, Ámit, teljesen profin tanított minket héberül. Pisti is sokat megért már (de igen!:P). Persze rengeteg ennivaló volt, most kezdhetek diétázni... De persze nem engedtek el anélkül, hogy jól felpakoltak volna a maradékkal. És mindenki mondta, hogy majd menjek hozzájuk szombatra. Ha mindenhova csak havonta egyszer mennék, nem is lennék Jeruzsálemben szombaton.
Aztán végül felszálltunk a buszra 11 felé. De egyszer csak megálltunk. Néztük, hogy miért, hát az egyik kisfiúnak pisilnie kellett. Elképzeltem ezt a Volán buszon... Aztán mikor beértünk a városba, és a vezető látta rajtunk, hogy fogalmunk sincs, hogy hol kell leszállnunk, egyszerűen megkérdezte, hova megyünk, és letett otthonról 15 perc sétára. :)

Smuel Bácsi nam volt hajlandó fényképezkedni, mert éppen a konyhában dolgozott, és különben is borostás volt... Meg utálja is, ha fényképezik.

Fotósuli

Eljutottam végre a fotósuliba nagyítani. :) Hát, durván jó felszerelésük van. Van egy sötétszoba, hét db (!) 35 mm-es nagyítóval meg még néhány másfélével, középen a tálak, van valami stoppoló anyag, ami nem fixálja le a képet, de tényleg nem hívódik tovább. És van szárítógép, külön RC papírnak, úgyhogy nem fogok még egy szárítót tönkretenni... Ja, és digitális időmérő van az exponáláshoz. Úgyhogy annyi időt fogok ott tölteni, amennyit csak tudok, és mindent megtanulok. :) Kár, hogy most pont szünet van. Mondjuk az, hogy ez a Másikom itt ül mellettem, eléggé kárpótol a dolgokért... :)

Buszok

Ezt nem hiszem el, a buszos útvonaltervező honlap mindent megmond, hogy hány km, hány sékel, mennyi idő, csak egyet nem, hogy hányas buszra kell szállni!!! ÁÁÁÁÁ!!!

Megint

Na, itt vagyok megint, csak egész hétvégén Annáéknál voltam, akik Micpe Jerihóban laknak egy gyönyörű szép helyen. :) Szóval csütörtök este mentem oda, és csak most értem haza, de a lányok (Lióra és Támár) alig akartak elengedni. Pedig mondtam, hogy jövő héten is megyek. :) Aztán meggyőztem őket, hogy akarok nekik ajándékot csinálni, és ahhoz itt vannak az anyagok, és csak akkor tudom megcsinálni és elvinni nekik, ha előbb visszajövök. Ez nagy nehezen működött. Viszont most elég vacakul vagyok, mert iszonyatosan felrázott az autó meg a busz, amivel hazajöttem. :S
De holnap jön Pisti!!!!! :) :) :)

Nyelvek

Tegnap az egyik lánnyal megpróbáltunk olaszul beszélgetni... Hát katasztrófális volt... Aztán este, megnéztem valami olasz honlapot, azt értettem, úgyhogy valamennyire megnyugodtam, hogy nem felejtettem el teljesen. Aztán este mikor hazafelé mentünk Steve-nek hamarabb le kellett szállnia, de a buszvezető nem tudta, hogy hol lakunk (amúgy nem ismert semmi utat, úgy kellett kérdezni Tel Avivban, hogy merre van Jeruzsálem). Szóval Steve körülnézett, hogy na, ki tud legjobban héberül, hogy eligazítsa a vezetőt, aztán rám esett a választása. :)