Doviért mentem a bölcsibe, és megölelt, ahogy meglátott. Tiki, a bölcsinéni is kérdezte, hogy megöleli-e. Én tolmácsoltam a kérést. Majd Dovi azt mondta: Tikinek hibuh-ölelést adok, mert ő csak azt tudja mondani. Hát szóval így.
Eli kezdi unni a tanulást. Azt hiszem, sok neki annyit a teremben lenni. Egyre inkább igényli a játékot. De azért még nem látom, hogy kész lenne bölcsibe is járni. (Főleg, hogy azt ki is kéne fizetni valamiből). Ezen kívül én is úgy látom, hogy nincs annyi új információ az órákon, amiért érdemes lenne ott ülnöm reggel 8-tól délután 1-ig. Energiám sincs rá egyébként, de ha rengeteg új dolgot tanulnék, úgy érezném, hogy van értelme az erőfeszítésnek. De nem. A tanár jó, de a csoport nagy része sokkal kevesebbet tud. Azt hiszem, fogok erről beszélni a tanárral.
Másikból csak annyit látok, hogy egyre több dolgot mond és ért héberül, és egyre gyorsabban és folyékonyabban válaszol. Bár a tanárra sokat panaszkodik, és az elmondottak alapján valóban nem tűnik egy IQ bajnoknak.
Hát az biztos, hogy Dovi jár a legjobb Ulpánba :)
VálaszTörlésMég jó, hogy nem IQ-t tanít az a tanár. :)
VálaszTörlés