Jom Kipur után

Most először érzem tényleg azt, hogy jó, ezen túl vagyunk B"H, most már csak örülni kell (Szukotkor). Ami attól még baromi fárasztó lesz, és másodszorra már a rengeteg készülés is eszembe jutott, de a böjt végén ez a megkönnyebbülés volt az első.

Hát nem volt könnyű. Böjtölni sose könnyű, de ugye szoptatva még nehezebb. Meg hogy amikor épp nem szoptatok, akkor is szórakoztatnom kell egy kisembert. Ezen kívül nem mehettem sehova, mert ugye itt még mindig nincs éruv. Másik anyukája azért nagyon rendes volt, majdnem egész nap itt volt, próbálta is lekötni egy kicsit Dovit, de fél-egy óránál többre nem sikerült, mert vagy álmos volt, vagy csak szimplán rájött, hogy nem vagyok ott.

A szoptatás miatt nagyon aggódtam, mert Tisabeávkor már nagyon elfogyott a tejem a végére, pedig akkor ittam is kicsit. Azért már Dovi több egyebet eszik azóta, de azért izgultam. Rav Adler azt mondta, kell böjtölnöm mindenképp, de fejjek le tejet előző nap, hogy legyen plusz. Hát annyi eszem volt, hogy nem előző nap kezdtem a tartalékolást, de még így se nagyon ment, tekintve, hogy pont annyi tejem van, amennyire szükség van (ez így normális ugye). Olyan 20 miliket sikerült egyszerre kisajtolni magamból. Plusz a fejőgép mellszívó is elromlott. Aztán volt egy szívós éjszakánk, amikor Dovi annyira túlfáradt, hogy nem akart szopni, de aludni se tudott, csak a járkálás + éneklés segített, de az is egy óra után, és azután még 3 ébredéssel. Szóval öröm az ürömben, hogy legalább tudtam fejni kb egy adagot. Aztán kitaláltam, hogy bár melegíteni nem szabad, de valamit mégis kell csinálnom a tejjel (meg minden más kajával is), hogy ne legyen jéghideg és ne is romoljon meg, ezért bekapcsoltam a szombati vízforralót, hogy majd beleállítom a kajákat a forró vízbe. A második használat után (reggel 9-kor) leesett a talpáról és kikapcsolt. Aztán végül egész jól bírtam a szoptatást, Dovi aludt is két rövidet, én kevésbé, mert ahogy kivettem a mellem a szájából, felébredt. Még délután kimentünk az udvarra, ott a hátamon még aludt egy kicsit. Aztán este még akart volna szopni, de abból, hogy nagyon mozgolódott, és hamar feladta, úgy ítéltem, hogy nem nagyon volt mit. Elővettem a tartalékot, ami ugye hideg volt. Hát a kezünkben melegítettük, hogy legalább kicsit langyos legyen. Nem akartam pohárból adni, nem azért dolgoztam annyit, hogy a fele mellé menjen. De Dovi (tulajdonképpen a várakozásnak megfelelően) nem nagyon tudott mit kezdeni a cumisüveggel, tekintve, hogy nagyjából először látott ilyet életében. Szegényke jól meg volt zavarodva, tej volt benne, de se rendesen szopni nem lehetett, se dagasztani, és kemény is volt, úgyhogy csak rángatta a kezével meg a fogával is. Amikor meg elvettem, kérte vissza. Visszaadtam, de nem volt jó az sem. Egy idő (kb 20 ml -- naugye, elég lett volna annyi) után feladtam, és inkább megszoptattam. Nem aludt el, de megnyugodott, és akkor már csak egy óra volt a böjtből, úgyhogy túlélésre játszottunk.

Ezen kívül nehéz volt, hogy ennek a napnak a lényege az ima és a megbánás, meg a magunkbaszállás. Na, ilyesmikre pont nem volt lehetőségem. Némi segítség volt Rabbanit Yemima Mizrachi emailes siurja, amit előre kinyomtattunk. Eddig csak a gépen olvasgattam, és általában csak az elejéig jutottam, ha egyáltalán, mert sose volt annyi nyugodt percem a gép előtt. De most majdnem végig tudtam olvasni a két anyagot nyugodtan, és tényleg nagyon jókat ír. Ezután is ki fogom nyomtatni Sábeszre, bli néder.