Hintaszék

A jófogásponthun találtunk egy szuper kis hintaszéket, ami hivatalosan rezgő pihenőszék névre hallgat. Ez azért jó, mert egyrészt szerintem Dovi unja, hogy folyton fekszik, mert ha a hátán van, csak a plafont látja, meg a belógó játékokat, a hasán meg még annyit se. Másrészt így oda viszem, ahova akarom, nem kell a szobában hagynom, ha épp főzök. És még rezeg és hintázik is.
Viszont két hirdetést is találtunk ugyanolyan székre. Ugyanazzal a fotóval. Fura. Megkérdeztük az egyiket (akinek a képén valahogy két vízjel volt látható), hogy az ő székükről készült-e a fotó, vagy egy hasonlóról. Írta, hogy igen. A másikuk meg azt írta, hogy az márpedig az ő nappalijuk. Bár a fotólopkodós olcsóbb volt, féltünk, hogy más hiba is lesz a dologban, úgyhogy a drágábbat vettük. Az első egyébként halálra sértődött, hogy elküldtem neki a másik hirdetést, majd küldött egy képet az unokájáról a székben ülve, hogy bizonyítsa, hogy az övé, de különben is, már egy barátnője lefoglalózta, szóval menjünk a francba... Na mindegy, a lényeg, hogy van jó kis székünk, ma egész nap abban ücsörgött a Kismedve, én meg a konyhát pucoltam, most szép tiszta.
De előtte még voltunk Nagymama-látogatóba, ahol a kutyák most először látták Őmedveségét. Elég viccesen reagáltak, nem nagyon tudtak mit kezdeni vele. Aztán mikor már épp megszokták, elkezdett hangokat kiadni...

Egyébként ezt a gyönyörűséget kaptam anyák napjára:

A fiúk hosszas és titkos tevékenysége előzte meg a dolgot, mindenféle gyanús jel kíséretében, úgy mint kicsi kék kezek és beáztatott ruhák a konyhában.

Ezt meg Dovi kapta Szőkééktől:

Rá van írva, hogy fejleszti a kommunikációs készséget. Majd most kiderül. Mindenesetre ez az első olyan játéka, ami elég vékony ahhoz, hogy meg tudja fogni. Köszönjük!