hogy pici Dovi most ha már egyszer itthon vagyok sokkal közelebb szeretne lenni hozzám, sokkal többet szopizni és ölben lenni, és azt is megértem, hogy nem érti, hogy mindezt miért nem lehet. Hogy itt vagyok, de mégsem annyira.
Emelnem ugye nem szabad ki tudja meddig, a szoptatáshoz feküdni meg nem nagyon tudok egy helyben annyi ideig, hogy el is aludjon (főleg, hogy legszívesebben el sem engedne végig, amit -mint mondtam- megértek). Néha a fotelben az ölemben alszik, az jó.
Nagyon rossz érzés, hogy igénye lenne rám, és nem adhatok neki (annyit, amennyi kell), és nagyon rossz, hogy nem tudom ellátni, és hogy amikor felkéredzkedik, azt kell neki mondanom, hogy nem tudom felvenni, és szólnom kell valakinek, hogy tegye meg helyettem. Néha arra gondolok, hogy a fenének kellett nekem ez a műtét, előtte nem fájt semmim, és gond nélkül cipeltem és hordoztam a kisbabámat, amennyit csak akartam. Meddig fog ez tartani?
De egyébként (fizikailag) jobban vagyok.
Örülök, hogy jobban vagy. Nekünk a nem emeléses időszakban jött be az a szoptatási mód, hogy ültem szétnyitott térdekkel, ő meg a térdeim közé térdelt/ült és úgy szopott. Még mókásnak is találta. Úgy tudom, hogy min 2 hétig nem emelhetsz, nem? És aztán is csak fokoztosan- de ez utóbbiból gondolom nem lesz semmi....
VálaszTörlésMi használjuk ezt a testhelyzetet emelős időszakban is, főleg, ha nem itthon vagyunk. :) Már feküdni jobban tudok, úgyhogy alhat Dovi ágyban is, de eddig a fotelben az ölemben aludt, én meg akkor keltem fel, amikor ő... Meg annyiból jobb még a helyzet, hogy legalább le tudok hozzá guggolni.
VálaszTörléslemaradtam,de visszaolvasva sem teljesen világos,persze, a lényeg átjött :(
VálaszTörlésez vese? epe? micsoda?
Epe. :(
Törléshttp://eszterkeizraelben.blogspot.hu/2012/10/a-nem-teljesen-igy-tervezett-szukot.html
Fú, az a fotelben rajtamalvás bennem egyértelműen nosztalgikus emlékeket kelt....! (Ikerterhesen nagyhassal igy aludt rajtam délutánonként Samu) Lehet, hogy pont a jó részére fogsz te is visszaemlékezni egyszer..... Engedd, hogy segitsenek neked, megérdemled! A segitséget elfogadni is nagyon nehéz tud lenni....
VálaszTörlésA fotelben alvás jó megoldásnak bizonyult, az nem a panasz része volt a dolognak. :)
TörlésÉs igazából tényleg az egyetlen bajom az volt, hogy Dovinak rám volt szüksége, és nem tudtam neki megadni, amit kért. De már vége szerencsére, cipelhetem, amennyit csak akarom! :D