Bevallom, eddig titkolóztam előttetek egy kicsit. De ennek vége, itt van minden, amiről lemaradtatok.
Hát igen, minden jel arra mutat, hogy nem vagyunk egyedül. Vagyis hogy valaki lakik bennem. Ezt néha jelzi is, bár egyelőre elég közvetett módon, szédüléssel és kajaundorral. Meg némi pocaknövekedéssel persze. A lényeg, hogy ezentúl nagyrészt erről fog szólni az élet, és így a blog is természetesen. Egyébként mindhárman nagyjából jól viseljük az akadályokat. Másiknak egyelőre le kell mondania a házikosztról, mivelhogy nem tudok huzamosabb időnél (értsd 3 perc) többet eltölteni
a tűzhely mellett. Ha mégis, akkor semmi olyat nem tudok csinálni, aminek szaga van. (Ma pl pogácsát ebédelünk). Ez eléggé leszűkíti az amúgy sem nagyon tág lehetőségeinket. Főleg, hogy pl a főtt tojás és a hal gondolatától is hányingerem van. Szerencsére ez könnyen megszüntethető, csak nem szabad gondolnom ezekre a bizonyos dolgokra. Ez persze a főzést nehezíti meg, mert még el sem jutottam a gáztűzhely meggyújtásáig, a szagokig meg pláne, már telitődtem az ételek gondolatával... Szóval egyelőre a nyers gyümölcsöket és zöldségeket szeretjük, mi ketten legalábbis (meg a sütiket persze, ebben biztos rám hasonlít), Másik meg ehet Laky konyhás menzakaját, vagy mehet anyukájához ebédelni. Szegény. A pocaknövekedés kezd egyre látványosabb lenni, a szoknyák dereka hetek óta szorít. Vettem is pár hete egy kismamaszoknyát egy outletben, az eladó jól szórakozott rajtam, mert még nem látszott semmi. De hát szorított, nem tehetek róla. Aztán múlt hétvégén egyet varrtam, egy régi szoknyámat meg brutális módon átalakítottam. Most van ez a három. Lassan felsőket is kell szereznem, meg ugye harisnyát, ha ilyen szép marad az idő. Hogy
ez is mekkora biznisz azoknak, akik ebből élnek... Minden blogban meg újságcikkben az van, hogy az ember csak öltözzön úgy, mint eddig, meg hogy nem kell stílust változtatni. Na persze. De ha mindenhol csak nadrágok, meg köldökig kivágott fölsők, esetleg miniszoknyák (!) vannak, ezt igencsak nehéz megtenni. (De komolyan, a sima ruhatárammal is nagy problémáim vannak bővítés terén, csak ott több időm volt (pl félév Izraelben), és összegyűltek a dolgok. Eddig egy bolt honlapján láttam néhány viszonylag normális felsőt, de azok meg nyilván horror áron vannak.) Ki az, amúgy, aki terhesen, nagy pocakkal, visszeres lábakkal miniszoknyát vesz fel? Meg mi ez a hülyeség, hogy ha az embernek nagy a hasa, arról a kilógó mellekkel kell elterelni a figyelmet? Na a lényeg, hogy egyelőre nincs szó a stílusom megőrzéséről, ha valami nagyjából, ilyen-olyan toldásokkal elég
cnieszesre alakítható, akkor már örülünk. Ezen kívül nehézségeim csak a hidegallergiával vannak, amire nem lehet gyógyszert szedni ugye, és rohadtul viszket, meg a néha rámtörő egésznapos migrénes fejfájásokkal (szintén gyógyszer nélkül). Az allergia állítólag a 16. hét (még kb. 2 hónap) után enyhülhet. Remélem is, mert ez a nyár még hagyján így, de februárig nem tudom, hogy bírnám ki a folyamatos viszketést és a mindenemet elborító vörös hólyagokat... De egyébként nagyon jó lesz, meg már most az, csak mostmég nagyon kevesen tudják a dolgot, és nem lehet ennyire nyíltan örülni. Bár szerintem a többiek is tudják, csak nem mondják. Nem baj, nemsokára már nem lesz titkos a dolog. Szóval tök jó lesz, mert ahogy Barbussal meg Valcsival márciusban megbeszéltük, jövő márciusban együtt fogjuk tologatni a babakocsit a parkban. :)
a tűzhely mellett. Ha mégis, akkor semmi olyat nem tudok csinálni, aminek szaga van. (Ma pl pogácsát ebédelünk). Ez eléggé leszűkíti az amúgy sem nagyon tág lehetőségeinket. Főleg, hogy pl a főtt tojás és a hal gondolatától is hányingerem van. Szerencsére ez könnyen megszüntethető, csak nem szabad gondolnom ezekre a bizonyos dolgokra. Ez persze a főzést nehezíti meg, mert még el sem jutottam a gáztűzhely meggyújtásáig, a szagokig meg pláne, már telitődtem az ételek gondolatával... Szóval egyelőre a nyers gyümölcsöket és zöldségeket szeretjük, mi ketten legalábbis (meg a sütiket persze, ebben biztos rám hasonlít), Másik meg ehet Laky konyhás menzakaját, vagy mehet anyukájához ebédelni. Szegény. A pocaknövekedés kezd egyre látványosabb lenni, a szoknyák dereka hetek óta szorít. Vettem is pár hete egy kismamaszoknyát egy outletben, az eladó jól szórakozott rajtam, mert még nem látszott semmi. De hát szorított, nem tehetek róla. Aztán múlt hétvégén egyet varrtam, egy régi szoknyámat meg brutális módon átalakítottam. Most van ez a három. Lassan felsőket is kell szereznem, meg ugye harisnyát, ha ilyen szép marad az idő. Hogy
ez is mekkora biznisz azoknak, akik ebből élnek... Minden blogban meg újságcikkben az van, hogy az ember csak öltözzön úgy, mint eddig, meg hogy nem kell stílust változtatni. Na persze. De ha mindenhol csak nadrágok, meg köldökig kivágott fölsők, esetleg miniszoknyák (!) vannak, ezt igencsak nehéz megtenni. (De komolyan, a sima ruhatárammal is nagy problémáim vannak bővítés terén, csak ott több időm volt (pl félév Izraelben), és összegyűltek a dolgok. Eddig egy bolt honlapján láttam néhány viszonylag normális felsőt, de azok meg nyilván horror áron vannak.) Ki az, amúgy, aki terhesen, nagy pocakkal, visszeres lábakkal miniszoknyát vesz fel? Meg mi ez a hülyeség, hogy ha az embernek nagy a hasa, arról a kilógó mellekkel kell elterelni a figyelmet? Na a lényeg, hogy egyelőre nincs szó a stílusom megőrzéséről, ha valami nagyjából, ilyen-olyan toldásokkal elég
cnieszesre alakítható, akkor már örülünk. Ezen kívül nehézségeim csak a hidegallergiával vannak, amire nem lehet gyógyszert szedni ugye, és rohadtul viszket, meg a néha rámtörő egésznapos migrénes fejfájásokkal (szintén gyógyszer nélkül). Az allergia állítólag a 16. hét (még kb. 2 hónap) után enyhülhet. Remélem is, mert ez a nyár még hagyján így, de februárig nem tudom, hogy bírnám ki a folyamatos viszketést és a mindenemet elborító vörös hólyagokat... De egyébként nagyon jó lesz, meg már most az, csak mostmég nagyon kevesen tudják a dolgot, és nem lehet ennyire nyíltan örülni. Bár szerintem a többiek is tudják, csak nem mondják. Nem baj, nemsokára már nem lesz titkos a dolog. Szóval tök jó lesz, mert ahogy Barbussal meg Valcsival márciusban megbeszéltük, jövő márciusban együtt fogjuk tologatni a babakocsit a parkban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése