Füred

Az első családi táborunk. Ráadásul a szülinapom és a zsidó naptár szerinti házassági évfordulónk is beleesett, így rá tudtam beszélni Másikat, hogy ne később jöjjön utánunk, hanem vegyen ki szabadságot, és menjünk együtt. Fürödtünk, pihentünk, beszélgettünk, megmutattuk egymásnak Dovit és a Balatont, gyakoroltuk a hátonhordozást mei taiban, szülésélményeket osztottunk meg egymással (én boldog voltam, hogy nekem is van olyan) és növesztettünk egy fogat.

 Ismerkednek. Azért Dovi nem volt elragadtatva a 24 fokos Balatontól a 37 fokos fürdővize után.

Indián.Már egyre jobban kúszik, eléri, amit akar. Sőt egy majdnem négykézlábat is láttam tőle ma. Csak mindig mérges lesz amikor már pont sikerülne.

A 28 fokos babamedence kicsit jobban bejött. Kellett szoktatni, felváltva vigyorgott és kiabált. Aztán Másik mondta, hogy elég volt, szedjem ki, én meg még egyszer utoljára meg akartam próbálni, és akkor jött el a szerelem. Íme:

Én meg büszkén viseltem a cniesz fürdőruhámat, amiből nem lóg ki mindenem, amikor egyszercsak odajött valami úszómester-féle, hogy ebben a ruhában nem mehetek be a vízbe. Én mondtam, hogy ez pedig itt egy fürdőruha. Odajött egy másik is, neki is mondtam, a másik is mondta neki, hogy elméletileg ez fürdőruha, jött Másik harciasan, hogy ez gyakorlatilag is az. Még felajánlottam, hogy fogja meg azt a részét, ami nem ért hozzám, de úgy tűnik, elég meggyőzőek voltunk, mert elmentek és békén hagytak minket. Hehehe.

Még ma indulás előtt gokartoztunk egyet Zsófiékkal. Mi ültünk az utánfutóban. Sok programot csináltunk együtt, jó volt nagyon. Végre nem egyedül fürödtem ruhában (bár az enyém ugye fürdőruha), és ezt ő is pont így gondolta. Csináltunk kendőkötő kurzust is a könyvemből, de arról nincsenek képek, mert ilyen szemérmesek vagyunk, nem mutogatjuk a hajunkat.

 Azért Dovi gyakorolt egy kicsit.

És a fogacska.

Kedden, az autóban ordítás sírás közben folt alkalmam megfigyelni az ínyét, és láttam, hogy van ott valami buborék, ami akárhányszor kinyitja a száját, ugyanott van. Aztán elaludt (kellett némi biztatás hozzá), majd az utolsó fél órára megint felébredt, hogy ugyanott folytassa, ahol abbahagyta. A buborék még a helyén volt. Ebből nagyon okosan kikövetkeztettem, hogy az nem lehet egy szokványos buborék, sőt inkább egy fogacska, ami az ínyen át is látszik. És tényleg, pénteken az ölemben alvás után sírva ébredt, és a szopizás se segített, úgyhogy megvizsgáltam a dolgot, és ezt találtam. Nagyfiú.
Jól kifáradtunk mindannyian, Dovi négy óta alszik (most van 9), és közben forgolódik, és nem ébred fel! Én meg egy hős vagyok, és már ma kipakoltam a cuccokat. Már csak a mosás maradt holnapra. Brrr!