Ahogy azt Eszterke elképzeli: Még

Anti Tamás - Szabó T. Anna: Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Túl a tél nehezén…

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Túl a tél nehezén…

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Túl a tél nehezén…

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

Túl a tél nehezén…

Dovi

2009. július 13., hétfő

Még

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése