Még

17
nap


Először is köszönöm a helyettes számolónak a számolást! :)
Az történt, hogy Bné Brákban voltam Sábeszra Ági néniéknél. Aztán mikor este indultam volna vissza, elmentem a buszmegállóba, de csomó ideig nem jött a busz. Aztán jött, de nem indult tovább, mert a vezető valamit matatott a jegykiadó masinán, de vagy 15 percig. És mivel ez már 3/4 11-kor volt, nem tudtuk, hogy lesz-e még busz Jeruzsálemen belül, úgyhogy Ági néni felhívott, hogy inkább menjek vissza és induljak reggel korán. Úgyhogy a 6:20-as busszal jöttem (ami az első volt), és csodák csodája, odaértem az ulpánra. Viszont iszonyú büszke vagyok magamra, megint közölték, hogy kedden nem lesz ulpán, mert a többiek (én nem is járok arra az órára, és különben sem érek rá) valami egész napos kirándulásra mennek, amire muszáj korán reggel elindulni, mert különben későn érnek haza és összedől a világ. Erre a szokásos kitaposott ösvényemen indultam Mike-hoz, hogy már megint mi van? Mondtam, hogy beszélni szeretnék vele az ulpánról, merthogy mi ez már, hogy megint elmarad egy? Erre mondta, hogy tudta, hogy jönni fogok, amint meghallom a dolgot, úgyhogy már beszélt is a főtanárral, hogy keressenek másik időpontot nekem/nekünk. :) Most úgy érzem, elértem valamit. Megkaphatom a bizonyítványomat izraeli intézkedésből. :)

A fönti képen pedig egy igen ritka, védett faj látható, amely igencsak kényes a környezeti viszonyokra, nem él meg bármiféle körülmények között. Egy igazi rarusz buszmenetrendusz. Igazából először találkoztam ilyen kifejlett példánnyal csak így szabadon. Sajnos mivel nincs sok lehetőségem a kutatásra éppen a ritka előfordulásuk miatt, nem igazán ismertem ki magam a viselkedésén. Nem tudtam például azt, hogy az össze-vissza írt betűket és számokat a támadás vagy a barátság jeleként értelmezzem. De valószínűleg nem voltam neki szimpatikus, mert nem mutatta meg, amire kíváncsi voltam, és egy kukkot sem értettem abból, ami rá volt írva. De mindegy, ettől függetlenül nagy élmény volt élőben és szabadon találkozni vele.