Bociszülés

Tegnap Dovi elment Papával a refetbe, hogy segítsen. Mert szeret ott lenni, és P is szereti, ha vele megy. Aztán hívtak, hogy menjek segíteni, mert néhány helyre Dovi nem mehet be. Aztán az lett a vége, hogy éppen lemaradtam egy szülésről, aztán végignéztem kettőt, és aztán vettük észre, hogy egy negyedik boci is született közben. Aztán éjjel mégegy, de akkor már nem voltam ott azért. Csak P. Azt mondta, inkább nem lesz bába. 

Itt az első boci született csak meg. Ez a két tehén kezdett egyidőben vajúdni. Egymás mellé tették őket a "vajúdóba". Mire odaértünk, láttuk, hogy megvan a boci, és a másik tehén is jól halad. De a boci a másik oldalon volt, úgyhogy P áttette az anyjához. Aztán jött Jael, megvizsgálta az anyját, és kiderült, hogy még van benne egy boci. Itt összezavarodtak, és nem tudták eldönteni, hogy akkor az első bocit ki szülte. DNS vizsgálattal kell majd megállapítani. 

Szegényke elég nehezen állt fel. Ketten segítették, az anyja (aki nem tudjuk, ki) és a másik vajúdó tehén. 

Itt már a kitolás jött:

Először annyira nem akart a boci megmozdulni, hogy azt hittük, nem él. Ráadásul az anyja se volt hajlandó foglalkozni vele. Csupa széna volt mindene. Kiderült, hogy az zavarta, hogy Jael bent volt nála a karámban. Ahogy kijött, és magukra hagytuk őket, elkezdte szisztematikusan lepucolni.

A másik tehén nagyon nehezen szült. Egyszer odajött az egy csapat hangoskodó rokon. Akkor le is állt a vajúdása szegénynek. (Nem voltak szimpatikusak, az egyikük Dovit is kinevette, mert félt a kiscicától)

 Már nagyon fáradt

 Közben a másik mama jól halad a pucolással:

 Egy kis közjáték: kölykök egymás közt.

 Végül annyira nem haladt jól a dolog, hogy segíteni kellett. Szegény boci mindig visszacsúszott. Jael és Reut hoztak valami furcsa madzagokat, rákötötték a boci lábára, és úgy húzták ki.

 Jól elfáradtak szegénykék.

Sajnos szegény bocikat ahogy felállnak, elviszik az anyjuktól ilyen talicskán.

Aztán ilyen kis miniketrecekbe teszik, és cumisüvegből kapják a kolosztrumot.

Ez volt az egyetlen szomorú rész benne. Nagyon rossz volt nézni.

A cicák persze örülnek, ha kifröccsen a tej.

És egy szépség a végére.

Patthelyzet

Amikor a gyerekek nem tudnak elaludni az ablak alatt zajló dobkoncerttől, de nem tudok kimenni szólni nekik, mert épp altatok.

Amikor a fiúk papás-mamást játszanak

Múltkor Dovi azt játszotta, hogy anyuka, és a gyerekei kibújtak a pocakjából. Kisautók formájában.

Van neki egy játék babakocsija. Abban is autók utaznak általában.

Ma este játékból ő volt a Mama, a Papa Papa maradt, én lettem Eli, és Eli Dovi. Ő befeküdt középre, először engem szoptatott meg és altatott el, aztán jött Eli, aki ugye Dovi volt éppen. Amikor fel akartam kelni, hogy segítsek a mellre helyezésben, helyretett, hogy én most épp alszom, ugyebár. Amikor Eli, aki ugye nem sokat ért az egész szerepjátékosdiból rámászott, engem utánozva ("mi vagyok én, málhás csacsi?!") azt kiabálta, hogy mi vagyok én, náthás csacsi?!

Tehát

az úgy volt. Igen, akartam jönni. Igen, én akartam jobban. És most nem akarok. Most nem jó. Ez nem igazság. Én sem akartam, hogy így legyen.
Amikor eljöttünk, pont megtaláltam, amit kerestem. Aztán eljöttünk.
P meg itt és most találta meg amit keresett. És most marad.
Én meg nem tudok.
Egyikünk se várja a másiktól, hogy adja fel magát, és ott éljen, ahol nem jó neki. És egyikünk se tudja megtenni ezt a másikért.
Nincs kiút. Nem látom, nem tudom, nem akarom! Félek! Vele akarok lenni!
De itt becsavarodom.

Büszkeség

Még mindig nem tudom, mi legyen, de inkább beszéljünk arról, hogy Eli elmondta élete első mondatát: hamma, hoppá= az ennivaló leesett. Tizennégy hónapos.

Még mond olyanokat, hogy pápá, bumm, mémé=autó (vagy minden ami gurul), Papa, Mama. Ma azt is mondta, hogy Papa, bumm, amikor Másik becsukta az ajtót.

Egy év múlva, amikor Dovival összevesznek, esélyem se lesz ellenük nyelvi fronton.

Refet

Dovi, ha olyan nagy lesz, mint a Papa, ő is a refetben fog dolgozni. Amikor kiderül, hogy a Papa dolgozni ment, és őt nem vitte, mert mondjuk épp hajnali három volt, meg van bántódva. Mindenhol tehénfejőset játszik. Amikor eljövök reggel a bölcsiből, először megfej, aztán kiterel az ajtón. A bölcsinénik szerencsére még csak a kiterelést vették észre, a fejést nem. Pedig rettentő szakszerűen csinálja, még jóddal is bespriccel előtte.

Amikor

az ember péntek este a vacsoránál cseveg az ismerősei amerikai vendégével, aki egyébként egy nagyon vékony, nagyon kedves, vallásos lány, aki mindenre azt mondja, hogy "oh, ho nice!", és aztán csevegés közben megkérdi, hogy amúgy ez a kedves lány mivel foglalkozik otthon Amerikában, akkor nem pont azt a választ várja, hogy a légierőnél vigyáz, hogy ne érje az országot terrortámadás.