Dovi

Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers

2009. május 31., vasárnap

Mondtam már, hogy utálom a fényes fotópapírt?!

Szóval eljutottam végre megint nagyítani, mert ma nem kellett se krumplit se epret szedni meg sehova se menni. Így néz ki az iskola. Az Epreskerttel persze nem veheti fel a versenyt, de azért azt hiszem, nem rossz. És ezeket nagyítottam, csak képzeljétek hozzá, hogy jók a reprók. Lámpafénynél fényes papírral ez nem olyan könnyű...


Holnap meg megyünk három napra kirándulni, úgyhogy nem nagyon leszek internet közelben, de ha hazajöttünk, bepótolom.

2009. május 30., szombat

MZ/X

Most nincs kép, mert két nap ünnep volt, és nem csináltam semmi ideillőt.
Csütörtök este együtt vacsoráztunk, mert hogy Sávuot volt. Itt volt Steph, Nicki (vagy hogy írják) az egyik barátja, aki most egy hétig nálunk van, Elissa és az ő egyik barátja meg én. Volt sok finom kaja, jó volt meg minden. Aztán Elissáék lementek és öt perc múlva feljött, hogy segítsünk, mert megtalálta az idény első óriáscsótányát... Áááá! Megmondtam, ha meglátok egyet a szobámban, csomagolok, és megyek innen. Persze nem tudták megfogni, az egész ház zengett a sikítozástól. Azért mi elmentünk tanulni egy Párdesz nevű helyre. Volt három előadás, az első állítólag jó volt, csak nem hallottam belőle semmit, a második elég érdekes volt, de a harmadikat azok sem értették, akik amúgy egész évben ott tanultak. De akkor már megvártam, mert el akartam menni a reggeli imára amúgy is, de főleg, mert a Tízparancsolatot olvasták a Tórából. De ha hazajöttem volna, és lefekszem, biztos nem tudtam volna 8-kor felkelni, ezért inkább onnan mentem. Nagy nehezen sikerült találnom egy csoportot, akik legalább nem a Kotelhez mentek (egy óra séta lett volna oda-vissza, plusz már volt egy meghívásunk az óvárosba aznap estére is). Mondták, hogy mennek a Tájeletre. Gondoltam, jól van, biztos egy zsinagóga valahol. Aztán kiderült, hogy a szabadban imádkoznak napkeltekor. Elég jó volt meg szép, csak szerintem többször elaludtam pár percre. Egyik alkalommal azt hittem, elszalasztottam a Tóraolvasást is, de szerencsére nem. :) Aztán valahogy hazavánszorogtam, reggel kilencre már ágyban is voltam...
Délután négykor keltem, 6-kor mentünk az óvárosba a Falhoz Kábálát Sábátra, meg megmutatni Nickinek, meg aztán vacsorázni. Ami szintén jó volt, az egyik tanárunkhoz mentünk, aki mindig nagyon sok embert hív meg, most pedig volt ott egy lány az anyukájával, akik Magyarországról származtak. Jövő héten ott is lesznek, lehet, hogy elmennek a Károliba is. Annyit tudok, hogy a lányt Eszternek hívják (mily meglepő, csak a magyar zsidó lányokat hívják így, de őket mindet). Persze ott is iszonyú későn végeztünk, éjfél elmúlt már, mire eljöttünk. Aztán hazafelé menet tettünk egy kis kerülőt is, mert az egyik útközepén volt két kutya, és Steph nem mert elmenni mellettük. Szerintem legalább fél órával több volt így... De ma legalább egész nap pihentem, kiolvastam a második (és egyben utolsó) könyvet is, amit Annáéktól kaptam kölcsön. Aztán elolvastam egyhuzamban négy oldalt a héber Harry Potterből. Nagyrészt a háttértudásom alapján, de nagyjából kikövetkeztettem, hogy miről van szó. :)

2009. május 27., szerda

Sávuot - sütés-főzés-rohanás

Szóval majdnem éjfél, és még itt ülök, és várom, hogy megsüljön a sávuoti kaja... Egész jó lesz valószínűleg, eléggé bevásároltunk. Illetve míg én iskolában voltam, Steph vásárolt. Meg néhány dolog csak úgy szembe jött velünk. Például egy nagy doboz tejföl meg néhány puding. Velük a hostel ebédlőjében találkoztunk reggelinél, és valahogy bemásztak a táskánkba... Mondjuk ezzel a pudingok elérték, hogy részesei legyenek egy hosszú és furcsa napnak, és megtegyék a Jeruzsálem-Rehovot-Tel-Aviv-Jeruzsálem útvolnalat. Merthogy közölték velünk, hogy kötelező óriási MASA Mega Event van este, és oda csak úgy juthatunk el, ha előtte önkénteskesésből epret szedünk. A trükk csak annyi volt, hogy a buszon közölték, hogy eper helyett krumplit kell szedni, ami ugyebár korántsem olyan kellemes... Leglább kaptunk pólót a végén. Aztán elmentünk a Mega Eventre (emitől már egy hete borsódzott s hátam), és maga Bibi Netanjahu személyesen mondta nekünk, hogy alijázzunk (ha lehet, tegnap). De találkoztam egy magyar fiúval meg egy lánnyal, úgyhogy volt kivel megosztanom az élményt legalább. :)

2009. május 23., szombat

Honvágy

Most vegyétek úgy, hogy nagyon szép és megható dolgokat írtam ebben a bejegyzésben arról, hogy mennyire hiányoztok, mert nagyon...

2009. május 22., péntek

Jom Jerusáláim

Tegnap volt Jom Jerusáláim - Jeruzsálem napja. Úgyhogy elmentünk a Kotelhez, ahol óriási bulit meg táncoló embereket találtunk. Meg volt tűzijáték is:
Aztán elmentünk a Ben Jehudára körülnézni, meg fagyit enni. Hát ez a fagyi kicsit más, m int a Pesti... (attól eltekinve, hogy ez kóser) 8 sékel volt egy gombóc, 14 kettő. Gondoltam, na jó, veszek kettőt, jó drága, de most az egyszer. Előre kellett fizetni, és a blokkot oda kellett adnom a pultnál. Aztán mondtam, hogy mit kérek, és vártam, hogy mint Pesten, ahol fordított arányban van a gombóc ára a nagyságával, majd itt is jól lehúzkodják a szélén. De nem. Sőt. A két gombóc kb 5 pestinek felelt meg. Aztán megkérdezték, hogy kérek-e tejszínhabot rá... Meg ki volt téve mindenféle öntet meg kis színes bogyók is.
Aztán alig bírtam megenni. Legközelebb egy gombócot eszem, az biztos!

2009. május 20., szerda

Zseniális húgocskám

A következő beszélgetés zajlott le az imént köztünk:

Nóra: amúgy mér vagy nyűgös?
én: nem tudom, fáradt vagyok
és idegesít, hogy megint nem tanultam és megint nem gyakoroltam és
hogy három napja nem tudom elérni a brácsatanárt
pedig hívtam 100szor
Nóra: :S
én: az utolsó információm, hogy az előző (első) órát fél órával a
kezdete előtt lemondta
Nóra: szóval biztosan tudjuk h igazán utolérhetetlen

Na, ettől jó kedvem lett! :D

Ja, az előző nem kapott címet véletlenül. Most cserébe ennek nem lesz tartalma, csak címe.


Na, ma volt az a nap, hogy megvettem a húsos tányéromat és a serpenyőt. Lábost nem tudtam szerezni, mert a legkisebb is több mint 100 sékel volt... Meg aztán mikor hazaértem és főzni kezdte, rájöttem, hogy evőeszköz meg keverő cucc sem ártott volna hozzá. Mindegy, van szép színes tányérom, meg ettem húsit is!
Ez meg a szép új órám, amit most szereztem/csináltam, mert a másiknak leszakadt a szíja, meg a kis pöcök is kiesett belőle. Majd otthon megcsináltatom, nem nagyon tudom a "kis pöcök" kifejezést héberül. :)
Ja, és itt is van faeper, és pont olyan gusztustalan a földön széttaposva, mint Pesten.
Ma meg voltunk kirándulni egy "pataknál". Volt vagy 10 méter hosszú, és a föld alatt folyt... Nem baj, azért átmásztunk a barlangján. :)

2009. május 19., kedd

Na jó,

J-nek megbocsátva, ma elég erőteljesen fellépett azért hogy én is kapjak egy ventilátort. Remélem, volt foganatja...

2009. május 18., hétfő

Nyár


Ezek olyan élhetetlenek tudnak lenni, komolyan! 50 fok van, az egyik becsukja az ablakot, mert bejönnek a bogarak, a másik meg velem veszekszik, hogy miért nincs levegő, és hogy azért vette a rovarirtót, hogy nyitva lehessen az ablak. Csendben jegyzem meg, hogy az ablak mindegy 30 négyzetcentiméteres felülete nem hinném, hogy bármit is segítene a dolgon, ezen kívül nekik van saját ventilátoruk a szobában, meg utcára nyíló ablakuk, nekem meg egyik sincs. Tudom, hogy Márti francia bio-társasága talán kicsit túlzás, na de Raid-et belélegezni sem sokkal jobb... De azon bezzeg fennakad, ha a mosogatószivaccsal törlöm le a konyhapultot. Ahelyett, hogy örülnének, hogy végre nem fázunk! Nem sok hiányzott, hogy mondjam neki, hogy jobb lesz, ha megszokja, ha egyszer épp most töltögeti az alija papírokat...

2009. május 17., vasárnap

Hétvége


Voltam megint Annáéknál, ami ugye mindig jó. :) Csütörtök délután egy Haknászát széfer Tórával (szereztek egy új Tóratekercset, és annak az ünnepe) kezdődött a program, amit majdnem sikerült lekésnem a Jeruzsálemi tömegközlekedésnek köszönhetően (senki még egy rossz szót a BKV-ra!). Szóval Gergő várt rám egy jó darabig a központi pályaudvarnál, és amíg a busztól a találkozóhelyre rohantam, másik két 18-as buszt láttam jönni üresen. De mindegy, azért a két perc előnyért élvezhettem a nyári buszozás minden szépségét.
Aztán végül odaértünk, volt ott is tömeg, de legalább levegő is, meg hüpe a Tórának, meg nagyon hangos zene, meg lufik. Ezt a képet pedig Lióra csinálta Támiról meg rólam. :)
Ezek pedig a fiúk, akik épp bárheszt fonnak. :)
Ez pedig egy kép Lióráról is, mert úgy igazságos. (Itt még megvan a lufija :) )

Ma pedig az egyik órán jegyzeteltem egy mondatot 3 nyelven...
Meg valahogy megbetegedtem, úgy érzem. Olyan, mintha lázas lennék, de nem vagyok. :( Vettem be Mami-féle csodacsöppeket, ittam teát, aludtam, most várom, hogy legalább az aspirin +C meg a Rubophen hasson. Nem tudom, mitől lehet, talán, mert itt a nyár? Tényleg, most hétvégén már igazi izraeli nyár volt. Mondjuk lehet, hogy azért, mert itt ha 15 °C fölé megy a hőmérséklet, rögtön maximumra állítják a légkondit. Meg kéne nekik mutatni, hogy van rajta szabályzó is. Na mindegy, próbálom holnapra kikúrálni magam, mert érdekes téma lesz a Talmudos órán, a héberen meg kirándulunk valahova.

2009. május 13., szerda

Új családtagok

Szegény egérkém, amit Mamitól kaptam, már egy ideje megadta magát. bár továbbra is nagyon szépen világít, nem hajlandó mozgatni a kurzort. Szóval szereztem neki társaságot. De gondosan eltettem a blokkot, megkérdeztem, hogy az elég-e a visszaváltáshoz, ha esetleg megbetegedne. Mondták, hogy igen, meg hogy fél évig érvényes. Ez azért jó, mert 3 hónap múlva otthon leszek, és megint csak nem tudom majd visszavinni, mint az elődjét...
Testápoló száraz bőrre.
n.c. :D

2009. május 12., kedd

Tika, brácsa, képek

Tegnap este elindultunk valami Lág Báomer tábortüzes buliba, és útközben elkezdtük kiragasztani a cetliket, hogy Shelly hiányzik-e valakinek. De a második oszlopon ezt találtuk (fönt) :). Szóval felhívtuk és visszaadtuk. Volt öröm, meg minden, és visszaadták a pénzt is, amit ráköltöttünk. A neve amúgy Tika vagy valami hasonló. Azt mondták, hogy bármikor meglátogathatjuk. :)
Ezután elmentünk a tábortűz helyre, nem volt semmi különös, azon kívül, hogy végre kóser volt a pillecukor. :)
Mára meg meg volt beszélve a brácsaórám. El is zarándokoltam a helyre, de nem volt könnyű. Úgye az előző bejegyzésekből látszik, hogy nem vagyok az a jól tájékozódó típus... De végül meglett, vagyis kb ott voltam, csak nem tudtam, hol van pontosan a hely. Felhívtam, de valami nő vette fel, és közölte, hogy a pasi nem otthon tanít, hanem valami iskolában az állatkert mellett. Hát szuper. De mondta a nő, hogy felhívja, hogy hívjon fel engem (valamiért nem adta meg a mobilszámát). Vártam 20 percet, semmi. Hívtam megint a nőt, de már eléggé kétségbe voltam esve. Mondta, hogy szól neki megint. Erre már hívott tényleg. Mondta, hogy sajnálja, és értem jön kocsival. Jött is, és láss csodát, visszavitt a hostelhez, ahol tanulok, mert az iskola, ahol ő tanít 2, azaz kettő percre van onnan... Ááááááá!
De amúgy jó tanárnak tűnk, csak én voltam béna, annyira izgultam. Minden hibám visszajött, amit évek óta próbálok eltűntetni. De azt mondta, majd ő eltűnteti. Ja, és megkértem, hogy beszéljünk héberül, hogy tanuljak, és tök normálisan bírja. Mondjuk lehet, hogy segít, hogy amikor angolul mondja a zenei dolgokat, azt sem értem. :)
És ugye az alapár 150 sékel lenne. Még a telefonba mondtam ugye neki, hogy ez nem fog menni. És most mindenféle alkudozás nélkül ő ajánlott 100-at. Mondta, hogy az alá nem tud menni, én meg mondtam, hogy a külső segítséggel együtt az nagyszerű lesz! :) Úgyhogy vasárnap megyek! :)
Aztán elmentem a szokásos múzeumnézős kirándulásra. Hát az egyik hely durva volt.
Ez az úriember maga a művész. A modern, vallásos, zsidó egy személyben.
És ilyeneket fest... Nem tudom, egyszerűen nem találok szavakat...Ez pedig a múzeum. (Zsoltármúzeum)
Na, azért hogy megpihenjen a szemetek egy kicsit, itt van valami az Anna Ticho házból:

2009. május 11., hétfő

Shelly

Hát szóval az úgy volt, hogy Jade egyszer csak megjelent vele az ajtóban... Valahol a közelben találta, úgyhogy ma kiplakátoljuk a környéket. Addig is ráköltöttünk 250 sékelt, mert kellett neki póráz, kaja, rágócsont, játék... Kb 3 hónapos lehet, és pont olyan színű, mint a Bogi! :) Tegnap délután még elvittük az állatorvoshoz, hátha meg tudja mondani, hogy kié, de nem tudta, mert nem volt benne chip (?!). És szegényke nagyon sovány, már biztos az utcán volt egy ideje, úgyhogy kellett vennünk egy óriási zsák kutyabébi-kaját. Ja, és ma magammal kell vinnem, mert nem maradhat itthon egyedül. Ami azért jó, mert tegnap kellett vennünk neki külön buszjegyet is... Most nálam van Steph (a másik szobatársam) bérlete, de ez csak ideiglenes, délutánra vissza kell adnom neki. Mondjuk hazafelé már Jade hozza, mert nekem tovább van ótám. ;)
u.i.: Kata, jelölj vissza Skype-on!

2009. május 9., szombat

Sávuá Tov - Jó Hetet!

Nem igazán bírok a gépem egerével (merthogy a pici aranyos egérke, amit Mamitól kaptam, egyszer csak nem volt hajlandó tovább működni), és folyton megnyomok mindenféle hülyeségeket, amikor csak lefelé akarom görgetni az oldalt.
De hogy ezzel a módszerrel spontán átálljon héberre az egész blogger?????
Bármilyen más nyelvre is állhatott volna. Ennek valami jelnek kell lennie. ;) Megpróbálom így hagyni, kíváncsi vagyok, meddig bírom...

2009. május 7., csütörtök

Amerika vs Magyarország


Mivel Egyesek :) állandóan kőrözöttes kenyérről beszélnek a blogjukon nekem is meg kellett találnom a módját, hogy csináljak. Csakhogy ez nem Európa, itt nincsenek olyan ritkaságok, mint túró meg juhtúró és főleg nem hívják őket semmi emberi nyelven. De hosszas (több hetes) keresgélés után ma megtaláltam a suk egyik eldugott kis boltjában, ahol még sok érdekes és drága sajtféle van. Ezen kívül vettem paradicsomot, paprikát meg hagymát, hogy megmutassam ezeknek az amerikaiaknak, hogy milyen is egy tisztességes lecsó. Ettől lett itthon kaja, de elfogyott a pénzem... Amúgy épp egy "Amerika" bulit tartanak, ami abból áll, hogy mindenkinek be kellett öltözni valami igazi amerikai jelmezbe. Találjátok ki, én minek öltöztem! Annyit segítek, hogy nem kellett a szomszédba mennem ruhákért és virág van az arcomon. :) De a legjobb a szupersztár jelmez lett! (Ayla-fönt)
Meg ami még új, hogy megkérdeztem a brácsaórákat Mike-tól, aki a programkoordinátor, vagy mi. Azt mondta, havonta 2 órát ki tud fizetni, ha lemondok az önálló konzultációról. Ezt elég könnyedén megtettem, azért annyi újdonságot nem mondott az a nő, és így is tudok találkozni vele, csak nem egyedül. Szóval most örülök!
Meg képzeljétek, ma tanultuk héberen a kajákat, és a tükörtojást hogy hívják? Becá ájin=Szemestojás!!!! Mint ahogy én hívom 0 éves korom óta...

2009. május 6., szerda

Nagyítottam végre színeset :)


Persze a történet azért nem ilyen egyszerű, csak lelőttem a poént. Szóval találkoztam megint azzal a professzorral. Egész jókat mondott, ő is észrevette azokat a hibáimat, amikről eddig is tudtam. :) Aztán gondoltam nagyítok színeset. Hát az a labor is durván jó! Egy olyan hívógépük van, amibe egy kb. 1 méteres papír is beférne, és 4 perc alatt előhívja, fixálja, kimossa és megszárítja a képet. De azért jó sok idő elment, mire a szűrőket beállítottam, mert ugye először csináltam (ez azért kell, hogy jó színe legyen a képnek). Majd amikor végre jónak tűnt, csináltam egy képet fehér kerettel, amiből kiderült, hogy a papír, amit múlt héten vettem száznegyvenakárhány sékelért, lejárt. Úgyhogy visszavittem. Mondtam nekik, hogy adjanak másikat, de erre közölték, hogy nem lehet, vissza kell küldeniük előbb a Kodaknak, hogy vizsgálják meg, hogy a papír-e a rossz, és majd 2-3 nap múlva felhívnak. Szuper. Nem tehettem semmit, úgyhogy most várok. Azért szerencsére az egyik emberke volt olyan rendes, és adott nekem papírt.
Ami pedig a képen érdekes nekem, hogy ugye van ott egy rózsa. Meg beletettem rózsaszírmokat is. A színes papír és fotó működéséből következően ha arra a színre tettem a szirmot, ahol a képen is a rózsa volt, alatta fehér maradt. Mert a rózsaszirom is szűrőként működött, és pont azokat a színeket szűrte ki, amilyen a rózsa volt. Na mindegy, gondoltam, ez vicces. Azért tettem a zöldre is, hogy látszódjon a különbség, meg hogy legyen valami szép szín is a képen. De sajnos a levéllel nem működött igazán, mert túl vastag volt és nem ment át rajta a fény. Pedig jó lett volna, ha valami más szín is bejön a dologba. De majd keresek másféle leveleket, meg más színű virágokat is, hátha.

2009. május 4., hétfő

Az első produktív napom

Volt tegnap. Csak estére valahogy elfáradt a net, és nem töltötte fel a képeket a blogra ezért nem tudtam megírni ezt a bejegyzést.
Szóval ez itt fönt a héber dolgozatom :), amit tegnap osztott ki a tanár. (Igen, a 100 a százalékot jelenti)
Aztán volt egy másik órám, de arról inkább nem mesélek, mert nem illik bele a "produktív" képbe.
De aztán elmentem a fotósuliba és előhívtam életem első színes filmjeit:


Aztán meg nagyítottam este hétig egy csomót:Holnap meg találkozom megint azzal a professzorral, és ezt mind megmutatom neki. Meg aztán nagyítok is színeset! :) Ha már megvettem sok pénzért azt a fotópapírt...
Meg ma még gyakorolok és festek is. Hihetetlen, hogy otthon már évvége van és kipakolás...

2009. május 1., péntek

Ezennel a szőnyeg kérdést megoldottnak tekintem

Ugyanis van a földszinten egy szoba, és ott van egy csomó pokróc ledobálva. Egy kicsit nem figyeltem az ajtón lévő "STAFF ONLY" feliratra... Mindenesetre így már sokkal jobb lelépni a padlóra, és viszonylag olcsón megúsztam. ;) Előbb is eszembe juthatott volna.
Amúgy meg a brácsatanár kereső projekt harmadik fázisába lépett, úgymint több, mint egy hét próbálkozás, ide-oda telefonálgatás és keresgélés után találtam egy embert, aki végre nem egy X. másik ember számát adta meg, hanem egy időpontot. Persze csak egy hét múlvára, mert most pont elutazik. Már csak az a kérdés, mennyiért vállalja el. Megkérdeztem, mondott valami iszonyú magas árat, mondtam, hogy ez nekem sok. Azt mondta, menjek el, aztán megbeszéljük. Hát nem tudom, legalább a kétharmadát le kéne alkudnom...
Minden esetre addig is az egyik fiú gitározni tanít. Feladott 3 akkordot, azt kell gyakorolnom. :)