Dovi

Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2011. november 27., vasárnap

Kezdődik

A harmincadik hétre értünk, úgyhogy kezdődik a bevásárlás. A képen látható cucc az összes, plusz 10 db textilpelenka, az örökölt kiságy és egy doboz melltartóbetét, de gondoltam, az talán nem akkora látványosság. Ja, és a Szőkééktől kapott két alvózsákot majdnem kihagytam.
Ma voltunk a Brendonban körülnézni. Előtte elmentünk a Tescóba is, úgyhogy Másiknak már nem sok türelme volt a vásárláshoz. Azért a forgó-zenélők lekötötték egy időre. Azért a Brendonba mentünk, mert azt hiszem, ez az a hely, ahol a legtöbb dolog megtalálható egy helyen. Mostmár láttuk, hogy mi van, mi mennyibe kerül, úgyhogy van összehasonlítási alapunk. Persze nem bírtam ki egy macis rugdalózó nélkül, olyan nincs, hogy egy ekkora bababoltból semmit ne kapjon az a szegény gyerek... :)
A vásárlás egyébként úgy zajlik, hogy van egy lista, amit a védőnőtől kaptam. Néha kissé érthetetlen, da legközelebb majd rákérdezek.
A legtöbb dolog persze elég egyértelmű, mint például a kiságy meg a pelenkázó. Pelenkázó persze nem lesz, mert nem fér el a szobában. Veszünk egy olyan ikeás pelenkázószivacsot, és a kisszekrény tetejére tesszük. Nem kell ehhez egy külön szekrényt venni. Azt nem értem, hogy vékony és vastag takaró minek kell, amikor azt mondták, nem szabad betakarni, nehogy megfulladjon, erre van az alvózsák. És főleg miért kell pléd huzattal ha van már két takaróm? Az ágyba a fejvédő is kissé fölösleges, főleg addig, amíg megemelni sem tudja a fejét, nemhogy beverni. Majd kap egy szép falvédőt, ami a falat fogja védeni a feje ellen, hogy ne a csúnya rácsot kelljen bámulnia, már meg is van hozzá az anyag. És ezek a hülye ruhanevek! Ki tud kiigazodni ezen: kombidressz, rugdalózó, overall, kabátka? Ha van overallja, minek a kabátka? Majd tavasszal talán. Az etetéshez meg a sok cumisüveg meg kiskanál meg tejtartó zacskó? Azt hittem, a szopizáshoz nem nagyon kellenek eszközök. Na jó, melltartóbetét, esetleg mellszívó (ami nagyban hozzájárul, hogy fejőstehénnek érezzem magam, és mindig az a rész jut róla eszembe a Váratlan utazásból, amikor fejőgépet vettek, mert az milyen modern és az összes tehén belebetegedett, mert nem szívta ki rendesen a tejet a tőgyükből). A babaápolás részből csak a mosdókesztyűt nem ismerem, nem is rossz arány. A kórházi ruhával kapcsolatban meg az elölgombolós hálóing okoz némi problémát. Az egésznek gombolósnak kell lennie végig? A szüléshez is az kell, vagy csak a szoptatás miatt? Azért nem szívesen vennék egy új hálóinget, hogy jól összevérezzem. Másrészről a meglévő kiscicás, kisegeres, kismacis darabok pedig nem pont az orvosok és szülésznők szemének valók. Legalábbis nem rajtam. Ha a gombos hálóing csak a szoptatás miatt kell, akkor nem gáz, mert van gombos pizsamám, és nappal különben sem egész nap hálóingben és köntösben akarok flangálni. Attól, hogy az ember épp szült és kórházban van, még fel lehet öltözni. Jó, nem muszáj kisestélyibe, de valami kényelmes ruhában én sokkal jobban érzem magam, mint mindenki előtt hálóingben.
Meg itt jön az, hogy lehet külön fizetni egyágyas szobáért. Napi 7000 Ft-ba kerül. Csomóan mondják, hogy az mennyire fontos, és mennyire rossz mindig együtt lenni másokkal. De szerintem 3 napot egyedül ülni egy szobában sem valami izgalmas. Persze ottvan a gyerek, de lássuk be, 1-2 naposan még nem lesz valami bőbeszédű. És ha valami problémám van, hátha éppen egy ötödik gyerekét szülő nővel kerülök össze, aki mindent tud és megtanít szoptatni. Még azt szokták az egyágyas szoba mellett felhozni, hogy oda bemehet az apuka (amúgy csak a folyosóra mehet, a gyereket meg ki lehet tolni, de azt hiszem, még így is van köztük egy üvegajtó). De ez nem így van, csak ott kevésbé veszik észre, ha belóg. De a Másik úgysem lógna be, mert egész nap dolgozni fog (kivéve mikor nekem hozza az ebédet), mert az ilyenkor kapható öt szabadnapot inkább akkor veszi ki, amikor már otthon vagyunk. Magyarul ha nem a többágyasba (3) megyek, egész nap csak a csecsemős nővérhez szólhatok a reggeli vizitnél.
Ja már nem csak orvost meg szülésznőt választhat az ember, hanem csecsemőst is. Ez azért jó, mert ha emellé még egyágyas szobád is van, akkor a szülés másnapján bejöhet Apuka, és ő megtanítja neki is, hogy hogyan kell fürdetni. De fürdés után el kell mennie, mert látogatni, azt nem szabad ha nem fizetsz érte külön.

2011. november 24., csütörtök

Ez volt a mai hírlevélben

A terhesség 29. hete

Kedves Eszter!

Valójában a harmadik trimeszter a 27. héten kezdődik, mostantól azonban a baba életében intenzív fejlődési időszak veszi kezdetét. Rengeteget mozoghat és egyre nagyobb lesz, miközben te is tempósabban hízol. Légszomj és étvágytalanság jelentkezhet, mivel a baba összenyomja a gyomrodat és a tüdődet.

MAMA Ahogy a baba nő, úgy terebélyesedik a mama is. Úgy érezheti, hogy a belső szervei teljesen össze vannak zsúfolva, ez így is van.

A terhesség utolsó időszakának kényelmetlenségeivel a következők segítségével lehet megbirkózni:


* Megfelelő testtartás
* Helyes táplálkozás
* Testmozgás
* Pihenés (amikor csak lehet)

A legtöbb kellemetlenség a derékfájással és a lábfájással kapcsolatos, valamint a tüdőbe jutó levegő mennyiségével. Tarts ki, már nincs sok hátra :)!


Az a lehetőség, hogy a hízás csak most kezdődik igazán nem villanyoz fel túlságosan. Marad a helyes táplálkozás. A megfelelő testtartásról a gyermek gondoskodik, amikor úgy dugja a lábait a bordáim közé, hogy nem nagyon van más választásom, mint egyenesen ülni. A testmozgás és a pihenés elég jól váltják egymást. Mozgok, amíg bírok, aztán pihenek, amíg lehet.
Azt mondja, már nincs sok háta. Hát összesen 10 hét, a munkából még 4...

Viszont lassan egyértelmű lesz a pocakom mindenkinek, akár kabáton keresztül is. Van egy lány, akivel sokszor találkozom a villamoson, és mindig átadja a helyét. Kb. ő az egyetlen. Az igazán kedves tőle, hogy nem mindig rájön, hogy jé, itt egy kismama, hanem megismer. Sőt először nem is a saját helyét adta át, hanem nem engedett valakit leülni, mikor látta, hogy ott vagyok.
Ma pedig egy bácsi a boltban előreengedett a pénztárnál, és még a kosaramat is feltette a szalagra.
Én is ilyen kedvesnek és illemtudónak fogom nevelni azt a kiskölyköt odabenn.

2011. november 21., hétfő

Annyira

Fáradt vagyok. Nincs kedvem mások gyerekeivel vesződni.

2011. november 20., vasárnap

Ha választanom kéne...

 (Hosszú komment Juditnak)

A kényelmetlen alvás lenne az, amit kihagynék a terhességből.

A hátam is ugyanott fáj (középtájt a gerincem két oldalán), és én sem tudok megfordulni, csak hangos nyögések kíséretében/nagy lendülettel/a Másik által átfordítva. Háton fekvés kizárva, kb 2 perc alatt keményedik be a hasam tőle. Marad az oldalt fekvés. Kár hogy a különböző testrészeimnek különböző testhelyzet lenne kényelmes. Azt hiszem, át kéne változnom egyiptomi falfestménnyé. Plusz ha a jobb oldalamon alszom, akkor kevésbé fájdul meg a hátam reggelre (viszont egy idő után nagyon kényelmetlen a medencémnek), de van, hogy az éjszakai pisilés után félálomban, gyenge vagyok, nincs akaratérőm és mégis átfekszem a másik oldalra. Ez így nem mondom, hogy kényelmesebb, de legalább más testhelyzet. Ettől olyan jól elalszom, hogy csak akkor ébredek fel (általában péntek éjszaka 4-5 körül), amikor már egyhelyben feküdni sem tudok a hátfájástól. Ez persze reggel nem lenne akkora probléma, mert ha nem fekszem rajta, néhány óra alatt teljesen elmúlik a fájdalom. De mit csinál az ember péntek éjszaka egyedül 4 és 5 között néhány órán át a konyhában világító kislámpa fényénél? Nagyjából olvas és várja a csodát. Vagy hogy a Másik is megjelenjen, aki nem terhes ugyan, de a háta neki is fáj. Ez is a szolidaritás egy módja...

2011. november 19., szombat

Pocakok - második forduló

Az első baba kijött, mazal tov a családnak. Valinak néhány hét van hátra, az én pocakom pedig rohamtempóban kezdett nőni. A fotót egy hete csináltuk Ruben brisze után, és a hasam már láthatóan nagyobb. Meg kell beszélnem a bölcsiben a könnyítéseket, hogy bírjam a dolgot. A saját cipőm bekötése is problémát okoz, nem hogy néhány izgága kétéves felöltöztetése... Már csak 5 hét! :)

2011. november 10., csütörtök

Nem érti

Hogy ha a nőgyógyász (meg általában mindenki más is) azt mondja, hogy a terheléses cukorvizsgálatnál a cukros vízhez lehet facsarni citromot, akkor a háziorvos miért nem engedi meg? Meg azt sem engedi, hogy azután sima vizet igyak.
Továbbá azt sem értem, hogy miért kell ezt a vért laborban egy hétig vizsgálni, amikor a vércukormérés 1 perc.

De fuj, ez valami szörnyű volt. Egyrészt borzalmas volt az íze, másrészt majd összeragadt a szám 75 g egy pohár vízben feloldott cukortól, aztán meg olyan rosszul lettem, hogy csak na. Szegény hasnyálmirigyem, ha ettől nem ütődött ki, akkor semmitől...

Ja és kaptam influenza elleni oltást is (ez jó, és csak kicsit kellett küzdenem érte a nővérrel, amíg az orvos rendre nem utasította), de most a felére csökkent a lehetséges alvási pozícióim száma, mert azon a vállamon nem tudok feküdni.

2011. november 6., vasárnap

Megint ősz van










És nekem idén is muszáj volt néhány fotót csinálnom. Most egy fokkal messzebb jutottunk, a tavalyi Kopaszi-gát helyett egészen a Római-partig...

2011. november 4., péntek

Még 100 nap

A számláló szerint legalábbis. Az orvos meg a védőnő szerint most épp kicsit kevesebb. Öt hét múlva megint uh, akkor hátha becsülnek valamit (a múlt heti vizsgálaton nem volt, csak szívhangot néztek). De ezt úgyis csak egyvalaki tudja, és ő csak akkor fog szólni, amikor már indulnunk kell a kórházba.
Még hét hetet dolgozom, ez az új omerszámlálásom. Már nagyon várom a végét. 
Tegnap bevásároltam a Hobbi Művészben Barbusék Rubenjének ajándékhoz valókat, és ma reggel meg is született, B"H minden rendben. Ha már ott voltam, természetesen vettem mindenből Vali Debórájának és persze magunknak is.
Ma azt hiszem, megvolt az első jóslófájásom is, a könyv szerint ilyenkor már lehet ilyen. Azért furcsa volt, mégegy lépéssel közelebb került a szülés. Lehet, hogy lassan össze kéne pakolnom a kórházi táskát is.
Néha szeretném, hogy már megszülessen és láthassam. Meg újra a ruhaboltok normál polcait nézegethessem. Máskor meg elkeseredem, hogy nem lesz ez mindig így, és nem fogom örökké érezni a hasamban, ahogy mozgolódik.