Gyerekek eltüntetésében jók vagyunk

Mint a karikacsapás

A hádár ohelben vacsoráztunk. Másik a közepén elment, mert kezdődött a munkaideje. Én befejeztem a gyerekekkel a vacsorát, Dovi szaladgált az egyik bölcsistársával, addig én elpakoltam. Hazamentünk, út közben kicsit játszottunk. Itthon megfürödtek, felöltöztek. Megbeszéltem Dovival, hogy először még világosban ő szopizik, aztán énekelve alszik el (és azalatt Elit szoptatom), és akkor reggel matricát kap (amiből ha tíz összejön, lesz egy elölkanalas markoló is). Mondtam, hogy kaphat egy üvegbe vizet, ha kér. Inkább tejet, mert az altatja el. Jó. Ennyit engedtem. Aztán szopizott, egyszercsak szólt, hogy elég, hoztam neki a tejet, lekapcsoltuk a lámpát, és húsz perc alatt aludtak mindketten. Minden esténk ilyen legyen!

(Azt ígértem neki, hogy ha éjjel nem szopizik, hanem üvegből iszik, akkor reggel két matricát is kap. Hát, meglátjuk.)