Dovi

Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers

2009. június 30., kedd

2009. június 29., hétfő

Még 44 nap

Kiállítás:



2009. június 28., vasárnap

Még 45 nap

Itt a NÓÓÓZI!!! :D :D :D :D :D :D :D :D

2009. június 27., szombat

Még 46 nap

Péntek este úgy döntöttünk, megnézzük, milyen az ima a Jeruzsálemi Nagy Zsinagógában. Hát, élmény volt, az biztos. Volt egy kántorművész-mesterdalnok, aki a szólót énekelte, őt meg körbeállta/ülte még 10-15 táliszos kórustag. Olyan volt, mint egy ingyen opera, csak annyira nem illett a péntek estéhez, hogy folyamatosan nevethetnékem volt. :) Ők meg annyira komolyan vették, és a művész úr még gesztikulált is a magas hangoknál, szóval még nehezebb volt kibírnom nevetés nélkül. Gondolom, persze mindenki engem nézett...

2009. június 26., péntek

Még 47 nap

2009. június 25., csütörtök

2009. június 24., szerda

Még 49 nap

Pár napja mentem a buszon Steph-fel. A négyes ülés menetirány felé néző részén ültünk ketten, én kívül és velem szemben is valaki. A negyedik ülés üres volt. Egyszer csak felszállt egy ember és a következő beszélgetés zajlott le köztünk (héberül-ez fontos faktor):
Ember: Blablablamotyoásblablaleülniblalábam.
Eszteke: Kérdően nézés
Ember már nem emlékszem, milyen nonverbális eszközökkel tudomásomra hozta, hogy a helyemre pályázik.
Eszterke szólt Steph-nek, hogy üljön át a szemközti székre, mert nem tudtam olyan egyszerűen felállni ölemben a brácsával.
Erre Steph felállt és kiment a négyes területről.
Én is kénytelen voltam felállni, mert az ember kb lökdösött a botjával. De ő leült, mielőtt kimászhattam volna Steph után, úgyhogy bennragadtam.
Eszterke: De mit szeretne? Hova szeretne ülni? Van még más hely is.
Embe: De neki fáj a lába, nem tud bemászni.
Eszterke: Akkor meg lehet kérni esetleg.
Ember: dünnyögésdehátőmondtablabla
Eszterke: Akkor lehet lassabban is beszélni, mert lehet talán, hogy nem vagyok izaeli.
Ember: Az a te bajod, ha nem tudsz héberül.
Eszterke: Nem, az a te bajod, mert ha nem értem, nem tudom átadni a helyem.
Aztán ennyiben maradtunk, leültem az eredetileg üres helyre, az egész utastársaság nekem drukkolt közben.
Az ember aztán megszólított egy fiút. De ő is háromszor visszakérdezett.
Eszterke: dehát ők sem értik.
Bácsi mellettem: nevetés.
Két megálló múlva jön egy bácsi és azt motyogja az embernek, hogy le akar ülni. Erre körbemutat, hogy van még hely belül. Erre a bácsi a lábára mutogatva közli, hogy nem tud bemászni. Na ekkor mondtam azt, hogy én inkább felállok és elmegyek a busz hátuljába...

2009. június 23., kedd

VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS INDUL:

50 nap

És Eszterke otthon lesz.

2009. június 21., vasárnap

1, 2, 3, 4, NEGEV!!!!

Fakúszó borz barátunk Éjn Gediből mindenkit üdvözöl!
Mert hogy megint ott kirándultunk. Kb ugyanazt az utat tettük meg, mint Pistivel, csak visszafelé. Ez így persze jóval okosabb volt, mert nem kellett fizetni. De mi ezt persze akkor nem tudhattuk. Szóval volt hegymászás, vízbe ugrálás, ilyesmi.

Aztán mentünk tovább a Negevbe, hogy ott aludjuk a csillagok alatt. A busztól gyalogoltunk kicsit, meg rohangásztunk a buckákon. Tök jó volt, ahogy nem lehetett elesni, akármilyen meredek is volt a bucka, mert olyan mély és puha volt a homok. Állítólag itt a legpuhább a homok az összes sivatag közül, mert nincs kvarctartalma. Aztán részünk volt a "Desert solo experience"-ben, ami anniyból állt, hogy külön kellett vonulni, leülni vagy lefeküdni a homokba, és meghallani, hogy milyen csönd van. Meg volt valami idióta papír idióta kérdésekkel, de azzal nem foglakoztam.
Aztán elsétáltunk a táborhelyre, ahol volt vacsora is a kibucból, ahol másnap aludtunk. Rengeteg kaja volt, amikor mindenki teleette magát pitával meg husival meg salátákkal, közölték, hogy de még itt van a krumpli is...Aztán felmentünk egy buckára naplementét nézni és én elmagyaráztam nekik, mi a giccs. :)

Végül mindenki keresett magának egy szimpazikus buckát és lefeküdtünk aludni. Az volt a terv, hogy másnap 4-kor kelünk és elsétálunk a kibucig, ahol a szombatot töltjük majd. Csakhogy egy óra körül mindenki arra ébredt, hogy hatalmas szúnyogok borítják a testét, és olyan hangokat hall, mintha legalábbis helikopterek repülnének el a feje mellett. A kibucból küldött emberke azt mondta, hogy még sosem volt ilyen, hogy ennyire durván jöttek volna és ilyen sokan, úgyhogy megmentette az életünket és befuvarozott mindek a kibucba egy nappal hamarabb. Ezzel persze elvesztettünk egy napkeltében sétálást, de megmenekült a bőrünk.
Így néztünk ki tizen az autóban:

Aztán pénteken és szombaton mindenféle programok meg beszélgetések voltak arról, hogy hogy működik Kibuc Ketura, merthogy így hívják. Érdekes lehet úgy élni, hogy minden közös másik 143 emberrel. De másrészról jó is és nyugodtabb, mert nem kell minden nap amiatt aggódni, hogy mit fognak enni másnap és hogy a gyerek miből megy iskolába, mert ezt mind a kibuc fizeti. Cserébe persze dolgoznak vagy a kibucon belül az algagyárban, a teheneknél vagy mindenféle más helyeket (konyha, mosoda, vezetőség stb.), vagy a kibucon kívül, de akkor minden fizetést oda kell adniuk. Azért kapnak vissza valamennyit, ami nem sok, de tulajdonképpen csak extra dolgokra kell, mint könyvek, CD-k, plusz fagyi a gyereknek. Minden más kibuc kasszájából megy a napi ételtől a gyerekek iskolázásán át a külföldi családtagok 2-3 évenkénti meglátogatásáig. Cserébe persze megválogatják, hogy kit vesznek fel a tagok közé. Aki jelentkezik, annak először is ki kell töltenie rengeteg papírt. Aztán valaki meglátogatja a kibucból. Ha tetszik nekik, meghyvják egy hétvégére. Ha még ezután is tetszik, akkor egy egész hétig ott van, kipróbál minden munkát, meglátják, hogy milyen munkaerő. Aztán ha még ezután is tetszik a többieknek, akkot 9 hónap próbaideje van, aztán mindenki szavaz róla, hogy maradhat-e. Ha legalább a fele szavazat igen, akkor maradhat a következő 9 hónapos próbaidőre, amikor megint szavaznak, de ekkor már 2/3-os többség kell. Viszont, ha ez megvan, akkor a kibuc teljes jogú tagja az illető. Minden esetre érdekes lehet így élni.

2009. június 17., szerda

Fényshow


Volt az Óvárosban valami fényshow, amit megnéztünk. tök jól nézett ki, tele volt az egész mindenféle fényszobrokkal meg installációkkal.
Persze nem Izraelben lennék, ha nem lennének árusok mindenhol... Mondjuk arra nem sikerült rájönnünk, hogy ezeket tényleg eladják, vagy csak kiállítás van-e. Mondjuk ahogy a mindenféle design stúdiók neveit elnéztem, valószínűleg az árakat nem nekünk találták ki.

Ez itt Lee csíkosan.




Ez valami forgó izé volt, projektorral rávetítve valami kép, amit nem lehetett kivenni.
Ez meg egy egész hosszú előadás. Ez volt az egyik legjobb rész.

Ez az ókori csúszda.
Ő pedig Mosi, akit valahol a Golánon találtam sírva a földön fekve elhagyatottan. De most már mosolyog szerencsére, meg tiszta is. :)

2009. június 16., kedd

Kirándulás

Ma egész nap kirándulni voltunk és rengeteget busztunk. Ennek az most a következménye, hogy itthon a széken ülve is buszon érzem magam és hányingerem van, ha lefelé nézek... Úgyhogy talán majd holnap írok blogot...

2009. június 15., hétfő

Megbeszélés

Tegnap kötelező megbeszélés volt. Először fél óráig arról volt szó, hogy miért nem válaszolunk az e-mailekre, meg miért nem megyünk programokra, meg hogy rossz-e amit csinálnak meg ilyenek. Mondtuk, hogy minden jó, csak mivel különbözőek vagyunk, különböző dolgok érdekelnek minket és ezért nincs ott mindenki mindenhol. De aztán jött csak a feketeleves. Mert a házat, ahol lakunk, le fogják cserélni, és a következő csoport valahol máshol fog lakni. Viszont a szerződésük július végéig szól, tehát elvileg addigra ki kell költöznünk. Megkérdezték a tulajdonost, hogy maradhatunk-e még három hetet, és azt mondta, nem. Pf. Szóval Mike közölte, hogy az utolsó három hetet a hostelben fogjuk tölteni úgy, hogy ketten vagy hárman leszünk egy minimális méretű szobában konyha nélkül egészségtelen és minden nap egyforma kajával. Vagy, ha hamarabb ott akarjuk hagyni a programot, hajlandóak visszafizetni 250 egész dollárt... Erre mindenki eléggé felháborodott, mivel a hostel tényleg a semmi közepén van, a busz este 10-ig jár csak, és addig is jobb esetben fél óránként. Erre nagy nehezen eszükbe jutott, hogy mi lenne, ha a következő csoport lakásait simán egy hónappal hamarabb kibérelnék. Szóval lehet, hogy ez lesz. Szerezz örömet a macskának!

2009. június 11., csütörtök

Első héber lecke: Az állatkert - גן חיות

Tegnap elmentünk Mariannal az Állatkertbe(גן חיות ), és mindenféle jó dolgokat láttunk. :)
Meg vonatoztunk is( רכבת).


Ez nem tudom, milyen állat, de aranyosnak tűnt.



Ez meg פיל amit éppen fürdik.
De a legcsúnyábbak a kis műanyag csövekben mászkáló meztelen üregi patkányok voltak, úgyhogy nem is fényképeztem le őket.

Aztán elmentünk ebédelni, meg várost és boltokat nézni, meg a Kotelhez is.

2009. június 10., szerda

Tegnapi bejegyzés

Igazából tegnap akartam megírni ezt a bejegyzést, de későig tartó online bulin vettem részt. :) A lényeg: elmentem megint a fotósuliba, vittem az 50 darabos fotópapíromat, amit a heti kajám helyett vettem meg, és gondoltam, hogy legalább egy hónapig kitart majd. Elkezdtem nagyítani, tök jó volt minden, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már alig van papír a dobozban és még nem csináltam meg mindent, amit akartam. Hát mindegy, megérte. :) Mondjuk jól elfáradtam a végére, mivel déltől este hatig ott voltam. Meg most jó is volt a társaság, senki nagyon frofin kinéző nem volt, aki furán nézte volna minden mozdulatomat, viszont ha valamit nem jól csináltam, megmondták, és kész. Íme az eredmény (egy része):









A következő rész tartalmából: holnap megírom, amit ma kellett volna, hogy mit csináltunk ma egész nap Mariannal ketten. :) Most viszont még tanulnom kell, mert holnap dolgozat és már éjfél van...

2009. június 6., szombat

שבוע טוב

Na, vége a szünetnek, holnaptól megint suli, ami jó, mert legalább gyorsabban telnek a napok... Meg talán történik is valami érdekes, amit meg tudok írni nektek. Egyelőre semmi. Talán az, hogy rávettem magam végre, hogy a béna sütő ellenére megpróbáljak bárcheszt sütni, és egész jó lett. Ettől kicsit jobban lettem, mostantól bárcheszsütő órákat kell tartanom a többieknek. :)

2009. június 3., szerda

Internet אינטרנט

Internet אינטרנט internet INTERNET internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet INTERNET internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet BENT A SZOBÁMBAN internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet אינטרנט internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET :D :D :D :D Ma jött valaki, és megcsinálta, remélem, mostmár működni fog. Már kezdtek utálni a többiek, mert csak a nappaliban tudtam netezni, és amikor későn tudtunk csak beszélni Pistivel vagy Nórival, nem tudtak tőlem aludni. Meg persze nekem is nyilván jobb így. :D

2009. június 2., kedd

Megint egy olyan történet, ami elmesélve már vicces...

Tegnap elindultunk kirándulni két napra. A terv az volt, hogy bérelünk autót, elmegyünk északra, először a Naot cipőgyár boltjába, ahol állítólag olcsóbban lehet jó cipőket venni, aztán megkeressük a kempinget, és ha marad idő, kirándulunk kicsit. Másnap meg szintén kirándulunk, aztán elmegyünk Cfátra, utána a Holttengerhez, ott is kempingezünk, másnap vagy kirándulás, vagy Maszada. Ezt a harmadik napi dolgot szerencsére elvetettük, főleg mert csak azért volt benne a programban, mert Steph barátnőjét érdekelte (senki mást). Jajj, az a lány annyira tipikus turista! Na szóval egyrészt a cipőbolt azért annyira nem volt olcsó. Mindegy, hatalmas lelki vívódás után vettem egy kirándulós szandált, mert nem volt miben kirándulnom, és még máskor is megyünk.
Ja, és persze háromszor mentünk végig egy útszakaszon, mire megtaláltuk a boltot, mert az izraeliek nem képesek elirányítani az embert értelmesen.
Aztán megtaláltuk valahogy a kempinget is, ahol közölték velünk, hogy kb 5 perc múlva egy 100 fős 16 évesekből álló csoport érkezik. Na, persze. Akkor vagy nem alszunk az éjjel, vagy keresünk másik helyet. El is indultunk, és kb 2-3 óra múlva visszamentünk az eredeti helyre, mert sehol máshol nem találtunk semmit. Azért kerestünk valami tőlük távol eső helyet. De persze akkor már sötét volt, úgyhogy nem volt könnyű felverni a sátrakat, különösen, hogy a hozzájuk való botok el voltak törve. A két darab négyszemélyes sátorból egyet össze tudunk hozni valahogy, de hatan voltunk rá. Ketten az autóban aludtak. Ez azért jó, mert a hostelből kértük kölcsön a cuccot.
De a másnap nagyon jó volt, nagyon szép helyen kirándultunk:
(Ezt a képet nem én csináltam, azért ilyen homályos...)

Ilyen virágok voltak.Először ilyen messziről láttuk.


Aztán ilyen közelről. :) Meg bele is mentünk és fürödtünk a halakkal, de arról nincs képem.
Aztán elmentünk Cfátra, ahol ezek az amerikaiak megőrültek, főleg Nikki. Komolyan, próbáltam minél messzebb kerülni tőlük... Egyszercsak mint egy őrült elkezdett kiabálni, hogy látom-e azt a képet ott. Reméltem, hogy nem arra a giccses Siratófal képre gondol, ezért háromszor visszakérdeztem. De ténylge arra gondolt. Mondtam, hogy nekem nem tetszik. Erre Steph: "Dehát ez művészet!" Ááááá. Azért aranyos lány...
És ők is ott laktak: