Ma este újabb tünetet fedeztem fel magamon. Ez már biztosan a vég, nincs menekvés.
Az, hogy hónapok óta összeszorul a szívem bizonyos miniatűr élőlények láttán, már megszokott jelenség. Ugyanez tapasztalható ezek bármiféle alkatrészei kapcsán a boltban vagy hozzájuk kapcsolódó történetek hallatán. De ez nem új.
A második, súlyosbodást jelző tünet az volt, mikor a Másik felhívta a figyelmemet, hogy talán nem csak azért rajzolok mindenhova fákat, és rájuk madarakat, mert az nekem úgy tetszik.
Aztán rájöttem, hogy a folytonos átrendezési és berendezési vágyamat nem élhetem ki a lakáson, mert nincs annyi hely és pénz, így vagy lakberendezőnek kell lennem, hogy mások otthonában csináljam ugyanezt, vagy látványtervezőnek, hogy még szabadabban rendezkedhessek. De ma felfedeztem, hogy lehet, hogy ezeket mint nem azért akarom, mert a gimi óta biztos életcélom és érdeklődési köröm hirtelen megváltozott volna...
Azt hiszem, itt már csak egy dolgot lehet tenni, de sürgősen...
