Édes anyanyelvünk

Ezt találtam a Gozsdu udvarban múlt vasárnap. Sajnos nem működik, vagyis nem fizet. Nem is igazából fizető automata. Vagyis lehet, hogy csak hétköznap van bekapcsolva. Vissza kéne mennem még egyszer, ki tudja, lehet, hogy megéri fél órát ácsorogni mellette. :)
A viccet félretéve: elég tragikusnak tartom, hogy az emberek nem tudnak helyesen írni, és hogy egy ilyen automata kihelyezésénél közreműködő sok ember közül senkinek nem tűnik fel, hogy talán nem így kéne odaírni ezt a szót... Mert ugye az, hogy a facebookon a tinik (és a nem annyira tinik) külön írják az igekötőt az igétől, meglehetősen elkeserítő, és a magyar oktatást is nagyban minősíti, dehát mit várunk tőlük, ha egyszer ezt látják mindenhol?

חג פסח שמח

Alig vártam már, hogy kitehessem ezt a hátteret. :)

Ez a kedvenc ünnepem, azt hiszem azért, mert annyit kell rá készülni, hogy végén már igazán nagyon várja az ember. Meg egy kicsit azért is, mert életem legelső zsidóságélménye is egy szédereste volt 14 éves koromban.
Ebben az évben B'ezrát HáSem Izraelben leszünk két hetet, szóval lesz miről mesélnem majd. :)

Régen...

...Amikor tavasz volt, és lementünk a ház elé, mindig százszorszépet szedtünk csokorba Nagymaminak, aki már nem tudott lejönni az utcára. Aztán ő vázába tette, és felrakta a zongora tetejére.

Természet

Ilyen volt:

Ilyen lett:

jön, Jön, JÖN!

Írok ám nemsokára, csak mostanában lusta vagyok nincs időm letölteni a képeket a gépre anélkül meg nincs értelme a dolognak ugyebár.