Semmi különös

Írnék én, de egyrészt annyi helyen élem ki a grafomániámat, hogy a blogra már nem marad, másrészt nem igazán történik semmi új. Harmadrészt nem hagynak. Napok óta úgy fekszünk le, hogy nem lehet felkeni Eli mellől. végre egészséges volt, úgyhogy oltást kapott. Lázas lett, azóta meg köhög és taknyos. Ezt a bejegyzést egy hete kezdtem el írni.

Ma hívtak a bölcsiből, hogy Dovi sírva ébredt, és menjek, mert nem tudják megnyugtatni, és nem mondja meg, mi a baja. Mire odaértem, épp a wc-ből jött ki, és nem sírt. Még fél órát szopizott, aztán hajlandó volt elmondani, hogy az volt a baja, hogy pisilnie kellett. 

Az a dilemmánk, hogy menjen-e kevesebbet bölcsibe, vagy ne. Szerintem jót tenne neki, ha többet lenne itthon, mert nagyon sok heti 6 nap intézményben egy ekkora gyereknek. Igazság szerint egy nagyobbnak is. És meg is tehetjük, mert az ulpánnak vége, Eli meg nem bölcsis úgyse. Szerencsére azon nem kell tépelődnöm, hogy őt beadjam-e és menjek-e dolgozni, mert nincs hely a bölcsiben. Dovinál úgy érzem, hogy talán kevésbé frusztrálódna, ha többet lazíthatna. Borzasztó nehéz, amikor mindenen kiborul. Tudom, hogy neki is az, de attól még én is (meg Másik is) nehezen viselem. 

Egyébként most kicsit könnyebbnek érzem a dolgokat. Eli már egész sokat játszik, van, hogy együtt is elvannak. Ez mondjuk többnyire azt jelenti, hogy Dovi mondogatja Elinek, hogy mit nem szabad csinálnia. De úgy döntöttem, amíg nincs sírás, vagy egymás veszélyeztetése (a babakocsival kézen való átszáguldás, és az erőből a másik fejének lökés határozottan annak számít), addig nem szólok közbe. És nem tudom, talán a két hét szabadság hatására azt vettem észre, hogy egész sokszor van olyan, hogy egyszerűen jó Dovival lenni. Lehet vele játszani, beszélgetni, és nem csak rettegni, hogy mikor jön a következő kiborulás. Ilyen az utóbbi hetekben-hónapokban nem nagyon volt. 

Írnék a kibucról is, de itt semmi, de semmi változás. Munka talán lesz már végre. Az ebédlőben vagy a boltban. Meglátjuk. 

A boltban nem. Nehéz cuccokat kéne emelgetni teljes állásban. Az ebédlőt holnap kell megkérdezni.

Ma egy nő bevitt Bét Seán szitibe vásárolni. Dovi szülinapi pénzéből vettem egy játék babakocsit, mert mindig azzal akar játszani, ha lát valahol. Tényleg nagyon örült neki. Meg három könyvet Dovinak (csak kettőt kapott meg) és egyet Elinek. Nem tudjuk eldönteni, hogy a szülnaposon kívül más is kapjon-e ajándékot, vagy azt tanulják meg, hogy az a nap az ünnepeltről szól. Most Eli is kapott, mert Dovi amúgy is elég fejlett tulajdonérzékkel rendelkezik. Nem baj, ha látja, hogy Elinek is vannak játékai. Ő meg majd megkapja a harmadik könyvet Eli szülinapján. Jövőre meg újragondoljuk, addigra úgyse fognak emlékezni. 

Ja, és Eli: tud puszit adni a levegőbe. Egy bizonyos hangot ad, ha kér valamit. És egyre gyorsabban kúszik.  

Csak valahogy rossz kedvem van. Nem tudom, miért.

 Még egy Eli: