Még mindig nem tudom, mi legyen, de inkább beszéljünk arról, hogy Eli elmondta élete első mondatát: hamma, hoppá= az ennivaló leesett. Tizennégy hónapos.
Még mond olyanokat, hogy pápá, bumm, mémé=autó (vagy minden ami gurul), Papa, Mama. Ma azt is mondta, hogy Papa, bumm, amikor Másik becsukta az ajtót.
Egy év múlva, amikor Dovival összevesznek, esélyem se lesz ellenük nyelvi fronton.
Dovi
2015. május 31., vasárnap
2015. május 5., kedd
Refet
Dovi, ha olyan nagy lesz, mint a Papa, ő is a refetben fog dolgozni. Amikor kiderül, hogy a Papa dolgozni ment, és őt nem vitte, mert mondjuk épp hajnali három volt, meg van bántódva. Mindenhol tehénfejőset játszik. Amikor eljövök reggel a bölcsiből, először megfej, aztán kiterel az ajtón. A bölcsinénik szerencsére még csak a kiterelést vették észre, a fejést nem. Pedig rettentő szakszerűen csinálja, még jóddal is bespriccel előtte.
2015. május 3., vasárnap
Amikor
az ember péntek este a vacsoránál cseveg az ismerősei amerikai vendégével, aki egyébként egy nagyon vékony, nagyon kedves, vallásos lány, aki mindenre azt mondja, hogy "oh, ho nice!", és aztán csevegés közben megkérdi, hogy amúgy ez a kedves lány mivel foglalkozik otthon Amerikában, akkor nem pont azt a választ várja, hogy a légierőnél vigyáz, hogy ne érje az országot terrortámadás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)