Nosztalgia - (Hon)vágy?

 

Városi természet I.

Furcsa, hogy nem nagyon vesszük észre, de nagyon sok állat és növény él a városban is. Őket tőlünk egy utcára találtam. Csak kicsit néztek hülyének az emberek, hogy ott fotóztam fél órán keresztül a járda közepén. :)

Első nap a bölcsiben

Mától bölcsinéni vagyok. A gyerekek aranyosak, eléggé barátságosak és könnyen elfogadnak. A kollégák kedvesek, segítőkészek és befogadóak. Szóval jó lesz.
Ma csak négyen voltak, szóval nem volt túl sok feladat, de meg kell tanulnom pelenkázni. Nem baj, később még hasznosítható tudás lesz. 

Madarak

Ma este újabb tünetet fedeztem fel magamon. Ez már biztosan a vég, nincs menekvés.
Az, hogy hónapok óta összeszorul a szívem bizonyos miniatűr élőlények láttán, már megszokott jelenség. Ugyanez tapasztalható ezek bármiféle alkatrészei kapcsán a boltban vagy hozzájuk kapcsolódó történetek hallatán. De ez nem új.
A második, súlyosbodást jelző tünet az volt, mikor a Másik felhívta a figyelmemet, hogy talán nem csak azért rajzolok mindenhova fákat, és rájuk madarakat, mert az nekem úgy tetszik. 
Aztán rájöttem, hogy a folytonos átrendezési és berendezési vágyamat nem élhetem ki a lakáson, mert nincs annyi hely és pénz, így vagy lakberendezőnek kell lennem, hogy mások otthonában csináljam ugyanezt, vagy látványtervezőnek, hogy még szabadabban rendezkedhessek. De ma felfedeztem, hogy lehet, hogy ezeket mint nem azért akarom, mert a gimi óta biztos életcélom és érdeklődési köröm hirtelen megváltozott volna...
Azt hiszem, itt már csak egy dolgot lehet tenni, de sürgősen...

Téli képek

Szép, szép, de azért lehetne már tavasz...

Képek és művelődés

Lassan kezdem úgy érezni, hogy megint lenne időm és energiám festeni. Ennek eléggé örülök, már csak valami hely kéne, ami nem a hálószobaablak, és a Másik nem esik át rajta naponta tízszer, ha valaminek netalántán száradnia kell egy kicsit...

Ma elhatároztam, hogy szerzek egy műtermet, rendesen fogok festeni meg fotózni is, és lesz kiállításom is! Meg persze tájékozódom a kortárs magyar képzőművészeti élet eseményeiről és irányvonalairól... A héten voltam is három kiállításon. :)

Múlt csütörtökön el akartam menni a Műcsarnokba az Aviva-díj kiállításra. Kissé sokkolt, amikor megtudtam, hogy az eddigi képzősdiákos kétszázforintos belépő helyett mostantól 1400-at kell fizetnem minden alkalommal, de úgy döntöttem, művelődni márpedig kell. Ígyhát elmentem. Biztonság kedvéért megnéztem, mikor nyitnak, mert korán akartam menni. A honlapon és a bejáratnál 10 óra volt kiírva, ám a nagy kapuk igencsak zárva voltak. Kiderült, hogy délben kegyeskednek beengedni az érdeklődőket. Ezt pedig 1400 forintért nem vártam meg. Elmentem az Ernst múzeumba, mert elhatároztam, hogy márpedig kiállítást fogok nézni. De: "Kiállításrendezés miatt zárva"... Már majdnem elkeseredtem, de még el kellett mennem papírt venni a Pantonba, és szerencsére ott szembe jött a Godot Galéria. :) Szóval láttam egy kiállítást, még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Azt hiszem jó volt, de nem tetszett...

Szerdán Nórival elmentünk a Ludwigba (0 helyett 1100 Ft), megnéztünk két elég jó fotós-fényes kiállítást. Kár, hogy nem tudok akárhányszor visszamenni. :( Már a teremőr nénik is alig emlékeznek rám, olyan ritkán járok arra...

Ma meg Annával mentem valami képzőművészeti vásárra, ami rádöbbentett, hogy a műterem- és galériakeresés már nem valami távoli projekt, hanem azonnal el kell kezdenem, különben baj lesz...

Ősz

Vasárnap nem dolgoztam, úgyhogy el akartam menni kirándulni. Végül csak a Kopaszi-gát lett belőle, ahol nem volt se erdő, se avar, piros falevélből is csak néhány. Emberből viszont annál több.
Nem baj, azért találtunk egy viszonylag eldugott fát, aminek a tövében ücsöröghettünk és álmodozhattunk egy kicsit. :)