חג פסח שמח

Alig vártam már, hogy kitehessem ezt a hátteret. :)

Ez a kedvenc ünnepem, azt hiszem azért, mert annyit kell rá készülni, hogy végén már igazán nagyon várja az ember. Meg egy kicsit azért is, mert életem legelső zsidóságélménye is egy szédereste volt 14 éves koromban.
Ebben az évben B'ezrát HáSem Izraelben leszünk két hetet, szóval lesz miről mesélnem majd. :)

Régen...

...Amikor tavasz volt, és lementünk a ház elé, mindig százszorszépet szedtünk csokorba Nagymaminak, aki már nem tudott lejönni az utcára. Aztán ő vázába tette, és felrakta a zongora tetejére.

Természet

Ilyen volt:

Ilyen lett:

jön, Jön, JÖN!

Írok ám nemsokára, csak mostanában lusta vagyok nincs időm letölteni a képeket a gépre anélkül meg nincs értelme a dolognak ugyebár.

Ablak

Tegnap reggel becsapta a szél az ablakot. Nyilván eltört a külső része. Épp a mosogatónál álltam, mikor hallottam a nagy csörömpölést, rohantam is az ablakhoz. De szerencsére valami, vagyis valaki elterelte a figyelmemet a szokásos gondolatmenetről (mennyibe fog ez kerülni, mikor lesz kész, kit lehet felhívni, hogy oldom meg, hogy itthon legyek stb.). Egy kedves öreg nénike éppen arrafelé sétálgatott a kutyájával, mikor a dolog történt. Mire az ablakhoz értem, ő is épp ott volt. Meglehetősen furcsa módon adott hangot az aggodalmának, mármint annak, hogy nem esett-e bajom. Úgy gondolta, hogy az ablak mögött állva lestem, hogy ő mikor ér oda, majd jól betörtem (a saját ablakomat), mégpedig azért, hogy őt nagyon megijesszem... Hát persze, hogy így volt. Ezt a néniéhez hasonlóan nyugodt hangnemben közöltem is vele, majd békésen elváltak útjaink. Pisti mindezt odabent hallva kirohant az utcára, hogy tisztázza a dolgokat a nénivel, és ő is elnézést kérjen a nevemben. A néni nagyon is egyetértett vele, nyugodt hangnemben megbeszélték, hogy igen, minden az én hibám, no meg Pistié, minek vesz az ember ilyen őrült ablakcsapkodó, másokat ok nélkül ijesztgető házisárkányt feleségül. A huzatnak mindehhez semmi, de semmi köze.

Műterem

 

 

 Egyelőre így néz ki.

 Itt lesz a fotólabor, ha lesz elég pénzem és időm, hogy összerakjam:

Ez meg egy kép. Remélem, még sok követi majd, csak kell hozzá... Na vajon mi? Pénz és idő... Egy elég hosszú listát tudnék írni azokról a dolgokról, amiket szeretnék vagy kell csinálnom, de e két dolog hiányában állandóan tolódik. De azért próbálok optimista lenni. Ehhez illik Nagypapám kedvenc idézete: "Az én pesszimizmusom még mindig viharos optimizmus az élet realitásaihoz képest."

Kipás tojást főztem

Szerintem tök cuki. :)