Próba 2.

Ide jönne a kép, de csak a sötétkamrában lehet megnézni

Mivel az előző próbálkozásom a vászonra fotózással hagyott némi kívánni valót maga után, csináltam megint. Mivel nem volt se pénzem, se időm (lusta voltam) új kereteket gyártani, amire felfeszítettem volna a vásznakat, inkább lefejtettem a rajtalévőket, és a helyére tettem a másikat. Gyönyörű szép fehér vásznat vettem, hogy ne kelljen annyira lealapozni, meg sok festéket rátenni, csak valami plextol alapú cuccal lekenni, ami a teszt szerint jó lesz. Szögeket húzkodtam meg takkereltem egész nap, a végén lekentem egy réteg alapozóval. Reggel Peti, akivel egy műteremben vagyok és sokkal jobban ért a festészettechnikához, mint én, mondta, hogy rájött, mit rontottunk el. Összekevertünk két dolgot a próbavásznakon, és pont hogy az az alapozó nem jó, amivel már le is kentem a vásznacskáimat... :( Erre le kellett őket festenem diszperzittel, amit ugye pont, hogy nem akartam. Aztán nagyon okos gondolatom támadt, büszke is vagyok rá: leszedtem megint a vásznakat, és a másik felét feszítettem kívülre. Így most mindkét variációból van kettő, aztán meglátjuk, melyik lesz jobb. Ezen kívül sikerült megszerveznem a zsilip rendszert, tehát nem kellett órákat bent ülnöm a sötétben, amíg száradtak a cuccok. (Ennek különösen örültem, mert az mp3 lejátszóm pont ma merült le) Meg azért is jó, mert múltkor valószínűleg az volt az egyik hiba, hogy nem hagytam elég ideig száradni őket. Meg félig szárazon berakni nejlonzacskóba sem volt a legjobb ötlet...

Hádásot - hírek

(műtermi jelenet:)
1. Ma végre felkentem az emulziót a próbavásznaimra. Ettől fényérzékenyek lesznek (legalábbis nagyon remélem), és lehet rájuk fotót nagyítani. Elég érdekes tapasztalat volt a tök sötétben vízfürdőztetni a trutyit, majd három rétegben felkenni egyenletesen a vászonra. Legközelebb kell bevinnem zenét, mert nagyon a harmadik réteg száradásakor már nem jutott eszembe több dal, amit énekeljek. Hétfőn nagyítok, majd beszámolok az eredményről. Az egész cucc miatt meg majdnem elkéstem művpszichóról, kirohantam a lelkem, de beértem! :)
2. Az Izraelben készült képeim útban vannak hazafelé, de elakadtak a vámon. :( Azt akarják, hogy én fizessem ki a vámot meg az áfát a saját képeimre, mindez azért, mert Yonit drága és Mike drága valamilyen megfontolásból ráírták, hogy 350 dollárt ér a cucc. Azért még próbálkozunk, mert elég drága lenne.
3. Jelentkeztem madrichának taglit programra (csoportvezetőnek Izraelbe), tegnap volt a képzés, majd szólnak, hogy mehetek-e. Viszont a képzés miatt nem tudtam zenekarba menni, ez pedig nagy szomorúsággal töltött el. És minden héten várom is, hogy menjek. Ez Nózi valamelyik fura csoporttársa szerint már függőség...
4. Már nagyon vártam ezt a hétvégét, hogy végre lesz egy kis szabadidőm, de persze nem lesz, csak rohanás. Majd legközelebb...

Szukot :)

Most van Szukot ünnepe, amikor az egyre hűvösödő időben a jó meleg (esetünkben kevésbé meleg) szobából mégis kimegyünk még utoljára és egy hétig sátorban lakunk: eszünk, alszunk (Mondjuk napközben. Kicsit.). A sátrat szépen feldíszítjük, hogy ettől is szebb legyen minden és jobb legyen a kedvünk. :)

Most sajnos nem volt annyi gyerek, mint máskor, de azért szép lett a sátrunk. Vettem selymet meg festéket a nagyobbaknak, de végül a háromévesek is azt csinálták, mert annyira kevesen voltunk. Ez mondjuk jó is volt bizonyos szempontból, mert a díszítés egységesebb lett, kevésbé farsang jellegű. A boszorkánylépcsőket azért kitettük.
Itt Nóri festi héberül a nevünket! :D Tök jó volt, hogy ott volt! :)
Ja, és ilyen volt:
Ilyen lett:
Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert mindenki, aki a sátorban akar enni, hoz valamit, amit tud, és együtt vagyunk. Persze a péntekem megint kissé kaotikusra sikerült. Háromkor még nem hittem volna, hogy sikerül a kétnapi ránk osztott kaját megcsinálni és még ki is takarítani, de kész lett! :) (Azt hozzá kell tennem, hogy 15 perccel a gyertyagyújtás előtt kétségbeesve hívtuk Zolit, hogy nem tudjuk a cuccokat mind elvinni egyszerre, ezért Anikó értünk jött) Egyedül Kajla ketrece maradt ki, amit este még be lehetett volna pótolni, ha nem kapcsolt volna le az időzített lámpa, mire hazaértünk. Viszont Ila nálunk aludt, és részesült kis nyúlkölykünk zajos vendégszeretetéből reggel... És megint moshatott fogat egy különálló fogkefefejjel, mert egyszer amikor ugyanígy nálunk volt (messze lakik, és hosszú lett volna a hidegben hazagyalogolnia, reggel meg vissza) ki akartam cserélni Pisti direkt cserélhető fejű fogkeféjén a fejet, és hát letörtem. Azóta nem sikerült vendégfogkefét beszerezni, mert Pisti szerint ez nem jó ötlet. Mármint, hogy legyen egy vendégfogkefe, úgy, mint vendégpapucs. Nem értem, mi a baj az ötlettel...