Próba 2.

Ide jönne a kép, de csak a sötétkamrában lehet megnézni

Mivel az előző próbálkozásom a vászonra fotózással hagyott némi kívánni valót maga után, csináltam megint. Mivel nem volt se pénzem, se időm (lusta voltam) új kereteket gyártani, amire felfeszítettem volna a vásznakat, inkább lefejtettem a rajtalévőket, és a helyére tettem a másikat. Gyönyörű szép fehér vásznat vettem, hogy ne kelljen annyira lealapozni, meg sok festéket rátenni, csak valami plextol alapú cuccal lekenni, ami a teszt szerint jó lesz. Szögeket húzkodtam meg takkereltem egész nap, a végén lekentem egy réteg alapozóval. Reggel Peti, akivel egy műteremben vagyok és sokkal jobban ért a festészettechnikához, mint én, mondta, hogy rájött, mit rontottunk el. Összekevertünk két dolgot a próbavásznakon, és pont hogy az az alapozó nem jó, amivel már le is kentem a vásznacskáimat... :( Erre le kellett őket festenem diszperzittel, amit ugye pont, hogy nem akartam. Aztán nagyon okos gondolatom támadt, büszke is vagyok rá: leszedtem megint a vásznakat, és a másik felét feszítettem kívülre. Így most mindkét variációból van kettő, aztán meglátjuk, melyik lesz jobb. Ezen kívül sikerült megszerveznem a zsilip rendszert, tehát nem kellett órákat bent ülnöm a sötétben, amíg száradtak a cuccok. (Ennek különösen örültem, mert az mp3 lejátszóm pont ma merült le) Meg azért is jó, mert múltkor valószínűleg az volt az egyik hiba, hogy nem hagytam elég ideig száradni őket. Meg félig szárazon berakni nejlonzacskóba sem volt a legjobb ötlet...