Dovi
2011. május 1., vasárnap
Apróságok
Jeruzsálemből Bné Brák felé menet álltunk a Táháná Merkáziton, amikor észrevettem, hogy két kisgyerek - egy fiú meg egy lány - elkezdett bámulni minket. Jó magyar szokás szerint rögtön arra gondoltam, hogy valami rosszban sántikálnak, talán pénzt akarnak kunyerálni vagy ilyesmi, ezért inkább nem vettem róluk tudomást. De egy helyben kellett állnunk, mert telefonálni próbáltunk (a frissen beszerzett izraeli simkártyánkkal :) ). Amikor már kezdett egyre zavaróbbá válni a jelenlétük, csak megkérdeztem, hogy mit szeretnének. Szegények alig bírták kinyögni nagy izgalmukban, hogy azt szeretnék megtudni, honnan vettük a nálunk lévő, villamosbérletet reklámozó lufit. Mondtam, kint kaptuk az utcán. Majd gondoltam egyet, és nekik adtam. (Ezzel megoldották nekem azt a problémát is, hogy hol fog a lufi elférni a 400-as buszon.) Annyira aranyosak voltak, ahogy örültek neki, igazán őszintén. El is szégyelltem magam, hogy miket gondoltam róluk, és megállapítottam, hogy a Micpe Jerichóban, Annáéknál töltött három nap nem volt elég, hogy akklimatizálódjak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Érdekes, nekem itt a koszos-világvége-Budapesten sem az jutna eszembe két, a lufival álldogáló önmagamat nézegető gyerekről, hogy pénzt akarnak kunyizni :S
VálaszTörlésÉs tudod, mi a szomorú? Hogy szerintem Neked sem jutott ilyesmi soha eszedbe. Ez az egész bejegyzés csak egy fricska volt Magyarországnak.
VálaszTörlésHm. Mindegy. Én azért vártalak haza.
Nem, a lufiról teljesen megfeledkeztem, mikor jöttek a gyerekek, mert rá volt kötve a táskára, mi meg el voltunk foglalva a telefonálással meg a buszok keresésével.
VálaszTörlés(Szerintem nem nagyon lehet vitatkozni azon, hogy mi jutott volna eszembe, mert tény, hogy eszembe jutott. Persze nem örülök neki, akármilyen országban vagyok is, de így van.)
Aztán rájöttem, mi volt a furcsa: M.o-n sem gondoltam volna semmi ilyesmit mondjuk egy réten. De egy zsúfolt, rohanó emberekkel teli buszpályaudvaron furcsa két, a szülei nélkül idegeneket leszólító gyerek...
Ha így van, akkor valami egészen mást írtál, mint amit gondoltál. Az iromány maga az olvasóból meglehetősen nagy indulatot vált ki, amit maga a téma ("adtunk két lufit két cuki gyereknek") nem igazán indokol...
VálaszTörlés(Mondjuk nem lehet, hogy azért jutott eszedbe, mert abban az országban háború van??)
Nemtom, nekem mi jutott volna eszembe, de az jó, hogy megkérdezted, és kiderült. Ennyi.
VálaszTörlésBelőled egészen meglepő dolgok tudnak egész nagy indulatot kiváltani. Szerintem mögégondoltál valamit, amit én nem akartam beleírni.
VálaszTörlésAndi, nem "az olvasóból", hanem belőled váltja ki azokat az indulatokat.
VálaszTörlésAmúgy sokan mondják, hogy abban az országban háború van. Nekünk nem tűnt fel.
Na ez remek. Most már nemcsak élőszóban mondjuk egyszerre ugyanazt :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésAz meg tény, hogy az emberek közvetlenebbek, mint M.o-n.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésOk. Ne vitatkozzunk/személyeskedjünk, mert ez csak a kapcsolatunk rovására fog menni. Nem gondolom, hogy hülyeség, amit írtam, de talán felesleges volt kommentként kifejteni. Annyit azért mondok akkor, hogy ha mesélnél az ünnepről, meg az úti élményeidről, annak inkább örülnék.
VálaszTörlés