Elul mérleg

Ezt a mese-féleséget tavaly Ros Hasana előtt írtam. :)

Elul fordítva

Nagy a sürgés-forgás, mindenki készülődik. Elul van. Ilyenkor dől el minden. Az emberek is izgulnak, hogy ki kerül az Élet Könyvébe, de itt fönt minden másképp van, és mégis hasonlóképpen. Ebben a hónapban mindenki nagyon igyekszik, mindenki nagyon jól akar csinálni mindent. Izgulunk, mert Ő figyel minket. A mi sorsunk is Ros Hásánákor írattatik meg és Jom Kippurkor pecsételtettetik be, akárcsak az embereké. Itt fönt is van Élet Könyve. Aki abba belekerül, az a következő év alatt megszülethet és megkezdheti csodálatos kalandokkal teli életét az új családjával. Nálunk mindenkinek az a vágya, hogy átélhesse azt, amikor megérkezik, és újdonsült szülei egyszerre elárasztják várakozásuk minden szeretetével. Mindenki szeretné, hogy ő legyen a középpont, ő legyen az, aki családdá varázsolja két ember szövetségét.

Ha ilyenkor Elulban összekapcsolódnak a szálak, és az emberek között van kettő, pont az a kettő, aki engem akar… Akkor több esélyem van. Akkor talán Ő is könnyebben enged. Akkor én leszek az, aki boldoggá teheti őket, és ők lesznek azok, akik nevelhetnek engem.

Vicces

Zuhanyfej nélkül, terhesen, fél lábammal a kád szélén állva zuhanyozni.

Láb történetek II.

Ma rávettem a pedikűröst, hogy vágja ki a körmömet megint az állandó tamponálás, krémezés, szabályozás helyett. Lehet, hogy a gyógyulás szempontjából nem volt a legjobb döntés, de szükségem van egy kis pihenőre, hogy legalább most egy darabig (amíg újra vissza nem nő) ne fájjon (vagy legalábbis ne annyira). Azt mondta,ha semmi nem segít, van egy orvos, aki  a körömágyban valami savval kimaratja a körömnövesztő sejteket, és akkor ott soha többet nem nő köröm (a szélén mármint, az egészet remélhetőleg nem marja ki), és hogy gondolkozzak ezen a lehetőségen is. Most el kéne mennem a Dob utcába a kóserboltba, mert kell még néhány dolog Ros Hásánára. Mindjárt ráveszem magam, hogy lábra álljak...

Van olyan

amikor az ember ellen egyszerűen összeesküszik az egész világ.

Első félidő - összefoglaló

• Reggel kiborultam, mert mindig mindig fáj a lábujjam, és nem tudok rá cipőt venni. A sok próbálgatás miatt el is késtem, még annál is jobban, mint egyébként szoktam. K-nak igaza volt, amikor leszidott, számítottam is rá, csak épp ma annyira nem hiányzott. Persze neki is pont rosszul indult a reggele, úgyhogy kölcsönös kiborulás lett a vége. Ez valahogy mindig így van: amikor tényleg rossz passzban vagyok, és szükségem lenne egy kis toleranciára, mindig a többieknek és épp a legrosszabb napjuk van, és senki nem kapja meg a másiktól azt a figyelmet, amire most az egyszer tényleg nagyon szüksége lenne.
• Hazafelé a villamoson nem volt hely, és csupa egyetemistakinézetű valaki ült (később tényleg mindannyian a Petőfi-hídnál szálltak le). Igazából bírok állni általában, csak ha nagy a tömeg, akkor szédülök. Valaki felállt a Nyugatinál, de mire odaértem volna, már leült egy lány. Erre egy néni felállt és kedvesen rámparancsolt, hogy üljek le, próbáltam tiltakozni, de már arrébb is ment, úgyhogy nem tehettem mást. Ezek szerint látszik rajtam a dolog, csak senki nem figyel oda a másikra. 
• Aztán hazaértem, és főztem egy finom zöldséglevest, amire napok óta vágytam, csak nem volt időm megcsinálni. Most azt eszem, kezdek jobban lenni. 
• Voltam múlt héten intim tornán, de nem igazán éreztem jól magam valami megmagyarázhatatlan okból. Nem zavarban voltam, vagy ilyesmi, csak rossz volt a légkör. Aztán hallottam, hogy valaki megkérdi a nagyon kedves terhestornás lányt, hogy mit gondol a terhesség alatti intimtornáról. Őszerinte elég, ha az őáltala mutatott gyakorlatokat csináljuk naponta, nem most van ideje annak, hogy kétszeresére duzzasszuk a gátizmunkat. Ezt tegnap  a védőnő is megerősítette, úgyhogy írtam a lánynak, aki tartja, hogy nem megyek többet. Először gondolkoztam, hogy mire hivatkozzak, de aztán eszembe jutott Ila, és rájöttem, hogy nem kell mentségeket keresnem, egyszerűen megírom, hogy nem tudok menni és kész. Ettől felszabadultam. :)
• A védőnő egyébként nagyon jó fej, eddig csupa jó dolgot mondott, mindenben egyetértettem vele, és jó ötleteket is adott. Például, hogy van olyan pelenka, ami félig textil, de van egy eldobható bélése. Ha ez bejönne, akkor sokkal olcsóbban és környezetbarátabban  megúsznánk.
• Muszáj leadnom néhány dolgot a rengeteg csinálnivalóm közül, mert nagyon elfáradok nap végére, és általában másnapra sem pihenem ki magam. Van a hasznos, a kellemes és a fizetős elfoglaltság. Nem tudom, melyiket hagyjam el. Azt hiszem, mindegyikből egy kicsit. Viszont néha azon kapom magam, hogy már tervezgetek, hogy mi mindent fogok csinálni, ha meglesz a baba, és nem kell dolgoznom. Aztán leállítom magam.
• Egyébként minden a legnagyobb rendben, a vizsgálatok mind rendben vannak, és már látok némi esélyt arra, hogy valaha találunk egy fiúnevet is. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de úgy érzem, hogy kezdem megismerni őt. Nem aggódom állandóan, hogy most mit csinál, meg mozog-e eleget, csak figyelem, és elfogadom, ami neki jó. Már nagyjából a felénél vagyunk, olyan hihetetlen.

Na hát szóval...

...egy egészséges, huncut, élénk, kedves és hímnemű kismanónak nézünk elébe. :)
A név titkos, de azt elárulhatom, hogy egyelőre halvány lila gőzünk sincs róla. A Vétó kezd tetszeni. :)

Nem panaszkodás

Alig hogy elhatároztam, hogy most aztán már tényleg figyelek rá, hogy ne terheljem túl magam, sikerült egy olyan jövő hetet összeállítanom, ami nem terhesen is kétszer kiütne. Hétfő: pedikűrös (lábujj ügyben), védőnő, képkijavítás (a kiállítás képeit, amik megrongálódtak). Kedd: reggel uh, délután intim torna (a múlt heti előadáson meggyőztek, hogy az bizony kell), terhestorna, előadás (és máris este 7 van). Szerda: héber, brácsa és a zenekart valószínűleg bojkottálom. Csütörtök: képek fotózása pályázatra, héber, főzés szombatra. Péntek: ajtófestés a Bálint Házban, már ha elég lájkom lesz a fészbukon. Ez most tényleg nem panaszkodás, csak tényleg nem tudom, hogy kell azt csinálni, hogy ne legyen semmi dolgom és tudjak pihenni. Vagy legalább ne minden ilyen fix program legyen, amire minden héten kell járnom.

Aggódik

Szóval az úgy van, hogy 13-án uh-ra megyünk. Ennek megfelelően ma tört ki rajtam az ultrahang előtti pánik, egészen pontosan az, hogy minden rendben lesz-e, nem tűnt-e el a gyerek, mozog-e még egyáltalán és ilyenek. Ezt tetézi, hogy múlt héten már elég sok mozgolódást éreztem, volt, hogy órákon át szinte folyamatosan, szombat óta viszont semmi. Vagy ha valami olyasmi is, azt nem tudom megállapítani teljes bizonyossággal, mert olyan gyengén és röviden érzem.
Persze elolvastam az okoskönyvben, hogy lehet, hogy simán csak befelé fordul és arrafelé nem érzem, ha rugdos, vagy éppen alszik (2 napja?), ilyesmi, de nem igazán nyugodtam meg. Még a pozitív gondolatok sulykolásával is megpróbálkoztam (minden a legnagyobb rendben van, minden a legnagyobb rendben van...), énekeltem is neki, de semmi.
Most nyugtassatok meg legyetek szívesek!