Első félidő - összefoglaló

• Reggel kiborultam, mert mindig mindig fáj a lábujjam, és nem tudok rá cipőt venni. A sok próbálgatás miatt el is késtem, még annál is jobban, mint egyébként szoktam. K-nak igaza volt, amikor leszidott, számítottam is rá, csak épp ma annyira nem hiányzott. Persze neki is pont rosszul indult a reggele, úgyhogy kölcsönös kiborulás lett a vége. Ez valahogy mindig így van: amikor tényleg rossz passzban vagyok, és szükségem lenne egy kis toleranciára, mindig a többieknek és épp a legrosszabb napjuk van, és senki nem kapja meg a másiktól azt a figyelmet, amire most az egyszer tényleg nagyon szüksége lenne.
• Hazafelé a villamoson nem volt hely, és csupa egyetemistakinézetű valaki ült (később tényleg mindannyian a Petőfi-hídnál szálltak le). Igazából bírok állni általában, csak ha nagy a tömeg, akkor szédülök. Valaki felállt a Nyugatinál, de mire odaértem volna, már leült egy lány. Erre egy néni felállt és kedvesen rámparancsolt, hogy üljek le, próbáltam tiltakozni, de már arrébb is ment, úgyhogy nem tehettem mást. Ezek szerint látszik rajtam a dolog, csak senki nem figyel oda a másikra. 
• Aztán hazaértem, és főztem egy finom zöldséglevest, amire napok óta vágytam, csak nem volt időm megcsinálni. Most azt eszem, kezdek jobban lenni. 
• Voltam múlt héten intim tornán, de nem igazán éreztem jól magam valami megmagyarázhatatlan okból. Nem zavarban voltam, vagy ilyesmi, csak rossz volt a légkör. Aztán hallottam, hogy valaki megkérdi a nagyon kedves terhestornás lányt, hogy mit gondol a terhesség alatti intimtornáról. Őszerinte elég, ha az őáltala mutatott gyakorlatokat csináljuk naponta, nem most van ideje annak, hogy kétszeresére duzzasszuk a gátizmunkat. Ezt tegnap  a védőnő is megerősítette, úgyhogy írtam a lánynak, aki tartja, hogy nem megyek többet. Először gondolkoztam, hogy mire hivatkozzak, de aztán eszembe jutott Ila, és rájöttem, hogy nem kell mentségeket keresnem, egyszerűen megírom, hogy nem tudok menni és kész. Ettől felszabadultam. :)
• A védőnő egyébként nagyon jó fej, eddig csupa jó dolgot mondott, mindenben egyetértettem vele, és jó ötleteket is adott. Például, hogy van olyan pelenka, ami félig textil, de van egy eldobható bélése. Ha ez bejönne, akkor sokkal olcsóbban és környezetbarátabban  megúsznánk.
• Muszáj leadnom néhány dolgot a rengeteg csinálnivalóm közül, mert nagyon elfáradok nap végére, és általában másnapra sem pihenem ki magam. Van a hasznos, a kellemes és a fizetős elfoglaltság. Nem tudom, melyiket hagyjam el. Azt hiszem, mindegyikből egy kicsit. Viszont néha azon kapom magam, hogy már tervezgetek, hogy mi mindent fogok csinálni, ha meglesz a baba, és nem kell dolgoznom. Aztán leállítom magam.
• Egyébként minden a legnagyobb rendben, a vizsgálatok mind rendben vannak, és már látok némi esélyt arra, hogy valaha találunk egy fiúnevet is. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de úgy érzem, hogy kezdem megismerni őt. Nem aggódom állandóan, hogy most mit csinál, meg mozog-e eleget, csak figyelem, és elfogadom, ami neki jó. Már nagyjából a felénél vagyunk, olyan hihetetlen.