Szobatisztulás

Ez a poszt pisiről és kakiról fog szólni, akit zavar, az ne olvassa el.

Egészen két nappal ezelőttig Dovi hallani se akart róla, hogy pelus nélkül legyen, és wc-be pisiljen. Még fürödni is pelusban kellett. Pedig tudtam, hogy vissza tudja tartani, ha nincs rajta semmi. De ő annyira félt tőle, hogy bepisil, hogy nem akart pucér fenékkel lenni egy percre sem. Aztán tegnap előtt kértem, hogy cseréljünk pelust. De ő nem akart. Aztán azt találtam mondani, hogy aki a wc-be pisil, annak sose kell pelust cserélni. Én lepődtem meg legjobban, amikor közölte, hogy jó, akkor kér bugyit. Ráadtam. Azóta csak alváshoz vesz pelust.
Délután egy doboz gyönggyel kezdett játszani, de folyton szétszóródtak. Ezzel egy időben pelust akart volna venni. Aztán ahogy magyaráztam neki, hogy azért nem jó, ha a gyöngyök a földön vannak, mert Eli megfogja és lenyeli őket, rájöttem, hogy akár hangsúlyozhatnám is, hogy ő viszont nagyfiú, aki tud vele játszani. És hogy csak a bugyis nagyfiúk játszhatnak gyönggyel. Azóta nem fél nagyfiúnak lenni, és nincs baja a bugyival. Persze nem ér el mindig a wc-re, meg meg kell szoknia, hogy erre is figyelni kell. De ma már bugyiban ment a bölcsibe is. Találkoztam a bölcsinénivel ebéd után, még aludni se adtak rá pelust. Emiatt kicsit aggódom, félek, hogy ha bepisil, az olyan rossz élmény lenne, hogy visszavetné a dolgot. De hátha nem pisil be.
Amikor bepisil, viszont nagyon sír. Pedig egyszer se mondtuk neki, hogy baj lenne. Csak valahogy nem fér bele a rendbe, ami az ő fejében van a világról.


Érte mentem. Nem pisilt be. Hazafelé viszont igen, de nem akadt ki. Nem is sírt, csak mondta, hogy töröljük le a bicikliről. Aztán este még kakilt is, ami nagyon nagy szó, mert hiába kap minden nap hashajtót, több, mint egy hete nem sikerült neki. Tikivel aggódtunk, hogy mi lesz így, hogy kaki-gond is van, és pont most kezd szobatisztulni, de úgy látszik, inkább jó hatással van rá, mint rosszal.
 

Kaki-dolgok

A bölcsiről szóló következő ömlengésemet olvashatjátok. Az úgy volt, hogy Dovi mostanában elég nehezen kakil. Bementem a bölcsibe, hogy Tikitől tanácsot kérjek. Azt sütöttük ki, hogy a lelki okok mellett az is biztos, hogy nem iszik eleget, és nem eszik elég zöldséget. És hogy megfigyelte, hogy mindig inkább kenyeret eszik. Felvetettem, hogy ha először csak zöldséget látna a tányérján, akkor talán jobban megenné. Erre Tiki mondta, hogy jó ötlet, és mostantól ezt fogja csinálni. De nem csak Dovinak, hanem mindenkinek, hogy ne legyen különbség. Szóval az a helyzet, hogy az egész csoport először zöldséget eszik minden étkezésnél, azért, hogy Dovi tudjon kakilni. (Ettől még nem tud, de ez egy másik kérdés)