- És ennek megfelelően kezdenek bennem felébredni az anyai érzések. Főleg amikor ilyet látok. Meg akkor is, amikor ilyet. Az elsőt nem kommentálom, mert nincs értelme. De ezek a nyelvoktatást variáló nemtomkik aztán tényleg... Hogy nehogy elbízzák magukat, mert angolul megtanulni túl könnyű?! Na persze, majd a latin igeragozás után marára lesz kedvük egy új nyelvbe belekezdeni. Arról nem is beszélve, hogy a latint, mint holt nyelvet nem használják beszédre. A nyelvvizsgán is csak olvasni meg fordítani kell. Azután aztán marha könnyű új nyelvet tanulni, hogy fogalma sincs a szegény gyereknek, hogy milyen egy másik nyelven beszélni, pláne gondolkozni. Meg hogy angolul amúgy is megtanulnak, mert mindenhol azt hallják? Hát hány ember él Magyarországon, aki nem tud angolul, pedig még tanulta is? Talán fektetnének inkább kicsit több energiát abba, hogy a helyes kiejtést is megtanítsák a gyerekeknek, amíg még kicsik és van esélyük megtanulni valamennyire.
- A végére hagytam a vidámabbat: amikor gyerekekkel vagyok, és valami jót csinálunk velük, vagy valamit nagyon élveznek, végre nem az a gondolat jelenik meg nagy piros betűkkel a fejemben, hogy "jajj, nekem mikor lesz már végre kisbabám?", hanem elkezdem tervezgetni, hogy Pistitől kérek hanukára ilyen fürdőruhát, és akkor majd elmegyünk babaúszásra. Aztán ha kicsit megnőtt, Pisti nagy örömére az a Akvaparkba is. :)
