Jom Háácmaut

Ma volt Jom Háácmáut, Izrael 61. születésnapja. Ennek örömére este buliztunk, nappal piknikeztünk. Jó volt, de tulajdonképpen semmi különös nem történt.Ez volt este. Kb 1-re értünk haza. Meg szereztünk - illetve Preston vett- egy sípoló kalapácsot. De mikor látta, hogy mennyire élvezem, nekem adta. Próbáltam nekik magyarázni, hogy ez nálam alap állapot, nem az alkoholtól van. De ők ugye nem nagyon láttak még így, mert angolul nem megy annyira. Ők valószínűleg a kigúvadt feszülten figyelő szemeimet tekintik normálisnak, meg az értetlen nézésemet...
Ez pedig Ayla és én ma délután. Ő az egyik legjobb fej az egész társaságból. Kár, hogy ott kellett hagynom a másik szobában a saját szoba miatt...

Újdonságok

Ma megint pénzköltős napot tartottam... Már örültem pedig, hogy spóroltam egy csomót az áprilisi pénzből, erre meg kellett vennem egy százas csomag színes fotópapírt 150 sékelért meg két filmet is. Bánatomban elmentem, és vettem még pár dolgot a szobámba. És úgy néz ki, hogy kicsit több internet jut el a szobámig. :) Ja és vettem gyöngyöket is végre, úgyhogy mostmár minden szép és jó (egy dolgot kivéve persze).

Kis kosár a fürdőszoba cuccoknak (5 sékel):Szemetes (5 sékel):

Háromszög alakú tükör, mert nem láttam mást olcsón. Egészen máig... (25 sékel)Normális méretű bögre (3 sékel):

ajjj már

Na szóval, internetből annyi sincs itt, mint belőlem ezen képen... Csütörtök este még kicsit neteztem, elkezdetem beszélgetni a Roshódes lányokkal, erre megszakadt, és azóta sincs csak két szobában...
Amúgy jól vagyok. Nagyjából.
Voltunk egy vicces koncerten. Hívtak a többiek vmi jazz estre. A vége az volt, hogy valami modern zenét játszottak 5 bőgőn, a többiek meg menekültek. De nekem nagyon bejött. Sose láttam még ilyet élőben. :)
Ma este meg voltunk egy leveses vendéglőben, ami szintén nagyon jó volt, ettem egy óriási tányér édeskrumplilevest. Meg a többiek mondták, hogy együnk saksukát, mert az milyen jó, úgyhogy kértünk egyet négyen. De lecsót hoztak. :)
Meg elkezdtem telefonálgatni, hogy találjak végre egy brácsatanárt, felhívtam legalább 3 embert héberül, a végén meg közölték, hogy telefonáljak jövő héten. Vagyis holnap. ;)
Holnap meg szerintem ellógom az érthetetlen villámgyors angolsággal előadott bonyolult témájú kabbala órámat, és előhívom a filmemet, amit Zikron Jáákovban fényképeztem. Aztán találkozom Zoliékkal, remélem.
Pénteken voltam Bné Brákban. Ez kb a legvallásosabb város Izraelben. Mit sem sejtve felültem a buszra. Aztán közölték velem, hogy üljek hátra, ott van a nők helye... Hmm...
Amúgy meg iszonyatosan hiányzik a Másikom...

Jom HáSoá

Jom HáSoá a holokauszt emléknapja Izraelben. Amúgy munkanap, voltak óráink is.
Úgy tűnt, nagyon jól ki van találva az egész. Reggel 10-kor volt egy szirénahang mindenhol, a mi környékünkön mondjuk kevés autó volt, úgyhogy nem volt olyan látványos, meg ők sem vették olyan komolyan, de azért kicsit megállt az élet arra az egy percre. Állítólag a belvárosban mindenki abbahagyja, amit éppen csinál, megállnak a buszok, mindenki kiszáll és úgy várja meg a végét.
Aztán páran el akartunk menni a Jád váSembe. Hallottuk, hogy van egy csoport, akik oda mennek a hostelből. Próbáltuk megtalálni azt, aki a csoportot vezeti, de elég sokáig nem ment. Aztán jött egy ember, megkérdeztük, mehetünk-e, mondta, persze. Aztán a buszon elkezdte mondani a programot, ami nem igazán illett a mi elképzeléseinkhez. Mert hogy ők Tel Avivba mentek... Nagy nehezen felhívtuk magunkra a figyelmet, ők meg kiraktak. :) Az utolsó pillanatban szóltunk, már majdnem az autópályán voltunk.
Aztán elbuszosztunk Jás VáSemig. :)
Volt egy nagy közös megemlékezés. Előtte neveket olvastak föl, lehetett is jelentkezni. Akikkel voltam, mentek is. Aztán jött a központi megemlékezés, ami igazán jó volt. Nem volt benne semmi fölösleges, nem akartak senkit megríkatni, csak egyszerűen emlékezni. Még hosszú beszédek sem voltak. Csak kádis, Él mole ráhámim (ezek imák), Hátikvá (ez a himnusz), Áni máámin.
Aztán volt egy magyar megemlékezés is a zsinagógában. Az is érdekes volt, kicsit hagyományosabb. Volt egy beszéd magyarul, a többi héberül, de ők is magyarok voltak. Volt Szól a kakas már, meg minden, ami kell...

Nyár van, nyár!

Első szandálos nap! :)
Amúgy meg vége a peszahi szünetnek, vissza a hétköznapokba. Ma volt megint ulpán, kaptam egy vagon házit.
Meg rászántam végre magam, hogy elvigyem a szennyest a hostelig (cipekedés, várakozás, tömeg), és kimossak és megszárítsak mindent, összesen 19 sékelért. Úgyhogy most tiszta minden, még az ágynemű meg a törölköző is. :)
Ja, és a képen a szoknya alatt az új szandálom látható, amit Pistivel alkudtunk le 120 sékelről 50-re.

Főzés

Pisti ittlétével kijött a saját konyha iránti igényem, és most, hogy elment, ez sajnos nem múlt el. Eléggé idegesítő, hogy csak akkor tudok bármit csinálni a konyhában, ha minden kiskanálért háromszor keresztülesek valamelyik szobatársamon. Különösen, hogy az egyik (Jade) mostanában kicsit furcsa velem...
Őket nem tudom, zavarja-e ez a szituáció, mindenesetre nem akadályozza meg őket abban, hogy mindenféle furcsa illatú kaját főzzenek és ezáltal fülledt koszos arab piacszagot varázsoljanak meghitt otthonunk egészébe. Ez ellen mindössze annyit bírtam kitalálni, hogy pomeló héjból készült ördögűzőket szereltem fel az ajtó mellé, hogy ne engedjék be a szagot (mert nyilván az ajtó nem hallott még semmiféle szigetelésről sem).

Amúgy eddig nem gondoltam, hogy ilyen direkt ők ennek a szagnak az okozói. Azt hittem, csak simán rosszul szellőzik a konyha azon az egy kis ablakon keresztül, aminek csak a felét lehet ugyebár kinyitni. De nem, tegnap este a Hávdálánál lebuktak, mert fűszernek elővették az egyik ilyen borzadványt. Kellemes illatnak. Hehhe. A legújabb attrakció pedig, hogy szereztek friss zaatart! Hurrá!
Egyébként nem is olyan rossz ötlet ez a cucc az ajtón, mert amikor bejövök, megcsap a finom pomeló illat. :)

50. bejegyzés :)

Péntek este elvittem Pistit a hosszan éneklős Karlebach minjenbe. Azt mondta, egész jó volt, csak hosszú. Mire odaértünk, már persze rég nem volt ülőhely, alig lehetett a terembe beférni. Azért jó volt, bár így állva végighallgatni, amíg mindent végigénekelnek... Aztán reggel elmentünk a szokásos helyre, mindenki nagyon kedves volt, ahogy próbáltunk kimenni az épületből, legalább hárman meghívtak szombat ebédre az elkövetkezendő hetekben. És ők a legtöbben héberül beszélnek otthon, szól elmehet a francba az "izraeli" amerikai fogadott családom! :) Lehet, hogy mégis megtanulok héberül?
Viszont Pistivel nemsokára indulunk a reptérre, úgyhogy most szomorú vagyok... :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'( :'(