Jom HáSoá a holokauszt emléknapja Izraelben. Amúgy munkanap, voltak óráink is.Úgy tűnt, nagyon jól ki van találva az egész. Reggel 10-kor volt egy szirénahang mindenhol, a mi környékünkön mondjuk kevés autó volt, úgyhogy nem volt olyan látványos, meg ők sem vették olyan komolyan, de azért kicsit megállt az élet arra az egy percre. Állítólag a belvárosban mindenki abbahagyja, amit éppen csinál, megállnak a buszok, mindenki kiszáll és úgy várja meg a végét.
Aztán páran el akartunk menni a Jád váSembe. Hallottuk, hogy van egy csoport, akik oda mennek a hostelből. Próbáltuk megtalálni azt, aki a csoportot vezeti, de elég sokáig nem ment. Aztán jött egy ember, megkérdeztük, mehetünk-e, mondta, persze. Aztán a buszon elkezdte mondani a programot, ami nem igazán illett a mi elképzeléseinkhez. Mert hogy ők Tel Avivba mentek... Nagy nehezen felhívtuk magunkra a figyelmet, ők meg kiraktak. :) Az utolsó pillanatban szóltunk, már majdnem az autópályán voltunk.
Aztán elbuszosztunk Jás VáSemig. :)
Volt egy nagy közös megemlékezés. Előtte neveket olvastak föl, lehetett is jelentkezni. Akikkel voltam, mentek is. Aztán jött a központi megemlékezés, ami igazán jó volt. Nem volt benne semmi fölösleges, nem akartak senkit megríkatni, csak egyszerűen emlékezni. Még hosszú beszédek sem voltak. Csak kádis, Él mole ráhámim (ezek imák), Hátikvá (ez a himnusz), Áni máámin.
Aztán volt egy magyar megemlékezés is a zsinagógában. Az is érdekes volt, kicsit hagyományosabb. Volt egy beszéd magyarul, a többi héberül, de ők is magyarok voltak. Volt Szól a kakas már, meg minden, ami kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése