Még 46 nap

Péntek este úgy döntöttünk, megnézzük, milyen az ima a Jeruzsálemi Nagy Zsinagógában. Hát, élmény volt, az biztos. Volt egy kántorművész-mesterdalnok, aki a szólót énekelte, őt meg körbeállta/ülte még 10-15 táliszos kórustag. Olyan volt, mint egy ingyen opera, csak annyira nem illett a péntek estéhez, hogy folyamatosan nevethetnékem volt. :) Ők meg annyira komolyan vették, és a művész úr még gesztikulált is a magas hangoknál, szóval még nehezebb volt kibírnom nevetés nélkül. Gondolom, persze mindenki engem nézett...

Még 47 nap

Még 48 nap

Még 49 nap

Pár napja mentem a buszon Steph-fel. A négyes ülés menetirány felé néző részén ültünk ketten, én kívül és velem szemben is valaki. A negyedik ülés üres volt. Egyszer csak felszállt egy ember és a következő beszélgetés zajlott le köztünk (héberül-ez fontos faktor):
Ember: Blablablamotyoásblablaleülniblalábam.
Eszteke: Kérdően nézés
Ember már nem emlékszem, milyen nonverbális eszközökkel tudomásomra hozta, hogy a helyemre pályázik.
Eszterke szólt Steph-nek, hogy üljön át a szemközti székre, mert nem tudtam olyan egyszerűen felállni ölemben a brácsával.
Erre Steph felállt és kiment a négyes területről.
Én is kénytelen voltam felállni, mert az ember kb lökdösött a botjával. De ő leült, mielőtt kimászhattam volna Steph után, úgyhogy bennragadtam.
Eszterke: De mit szeretne? Hova szeretne ülni? Van még más hely is.
Embe: De neki fáj a lába, nem tud bemászni.
Eszterke: Akkor meg lehet kérni esetleg.
Ember: dünnyögésdehátőmondtablabla
Eszterke: Akkor lehet lassabban is beszélni, mert lehet talán, hogy nem vagyok izaeli.
Ember: Az a te bajod, ha nem tudsz héberül.
Eszterke: Nem, az a te bajod, mert ha nem értem, nem tudom átadni a helyem.
Aztán ennyiben maradtunk, leültem az eredetileg üres helyre, az egész utastársaság nekem drukkolt közben.
Az ember aztán megszólított egy fiút. De ő is háromszor visszakérdezett.
Eszterke: dehát ők sem értik.
Bácsi mellettem: nevetés.
Két megálló múlva jön egy bácsi és azt motyogja az embernek, hogy le akar ülni. Erre körbemutat, hogy van még hely belül. Erre a bácsi a lábára mutogatva közli, hogy nem tud bemászni. Na ekkor mondtam azt, hogy én inkább felállok és elmegyek a busz hátuljába...

VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS INDUL:

50 nap

És Eszterke otthon lesz.

1, 2, 3, 4, NEGEV!!!!

Fakúszó borz barátunk Éjn Gediből mindenkit üdvözöl!
Mert hogy megint ott kirándultunk. Kb ugyanazt az utat tettük meg, mint Pistivel, csak visszafelé. Ez így persze jóval okosabb volt, mert nem kellett fizetni. De mi ezt persze akkor nem tudhattuk. Szóval volt hegymászás, vízbe ugrálás, ilyesmi.

Aztán mentünk tovább a Negevbe, hogy ott aludjuk a csillagok alatt. A busztól gyalogoltunk kicsit, meg rohangásztunk a buckákon. Tök jó volt, ahogy nem lehetett elesni, akármilyen meredek is volt a bucka, mert olyan mély és puha volt a homok. Állítólag itt a legpuhább a homok az összes sivatag közül, mert nincs kvarctartalma. Aztán részünk volt a "Desert solo experience"-ben, ami anniyból állt, hogy külön kellett vonulni, leülni vagy lefeküdni a homokba, és meghallani, hogy milyen csönd van. Meg volt valami idióta papír idióta kérdésekkel, de azzal nem foglakoztam.
Aztán elsétáltunk a táborhelyre, ahol volt vacsora is a kibucból, ahol másnap aludtunk. Rengeteg kaja volt, amikor mindenki teleette magát pitával meg husival meg salátákkal, közölték, hogy de még itt van a krumpli is...Aztán felmentünk egy buckára naplementét nézni és én elmagyaráztam nekik, mi a giccs. :)

Végül mindenki keresett magának egy szimpazikus buckát és lefeküdtünk aludni. Az volt a terv, hogy másnap 4-kor kelünk és elsétálunk a kibucig, ahol a szombatot töltjük majd. Csakhogy egy óra körül mindenki arra ébredt, hogy hatalmas szúnyogok borítják a testét, és olyan hangokat hall, mintha legalábbis helikopterek repülnének el a feje mellett. A kibucból küldött emberke azt mondta, hogy még sosem volt ilyen, hogy ennyire durván jöttek volna és ilyen sokan, úgyhogy megmentette az életünket és befuvarozott mindek a kibucba egy nappal hamarabb. Ezzel persze elvesztettünk egy napkeltében sétálást, de megmenekült a bőrünk.
Így néztünk ki tizen az autóban:

Aztán pénteken és szombaton mindenféle programok meg beszélgetések voltak arról, hogy hogy működik Kibuc Ketura, merthogy így hívják. Érdekes lehet úgy élni, hogy minden közös másik 143 emberrel. De másrészról jó is és nyugodtabb, mert nem kell minden nap amiatt aggódni, hogy mit fognak enni másnap és hogy a gyerek miből megy iskolába, mert ezt mind a kibuc fizeti. Cserébe persze dolgoznak vagy a kibucon belül az algagyárban, a teheneknél vagy mindenféle más helyeket (konyha, mosoda, vezetőség stb.), vagy a kibucon kívül, de akkor minden fizetést oda kell adniuk. Azért kapnak vissza valamennyit, ami nem sok, de tulajdonképpen csak extra dolgokra kell, mint könyvek, CD-k, plusz fagyi a gyereknek. Minden más kibuc kasszájából megy a napi ételtől a gyerekek iskolázásán át a külföldi családtagok 2-3 évenkénti meglátogatásáig. Cserébe persze megválogatják, hogy kit vesznek fel a tagok közé. Aki jelentkezik, annak először is ki kell töltenie rengeteg papírt. Aztán valaki meglátogatja a kibucból. Ha tetszik nekik, meghyvják egy hétvégére. Ha még ezután is tetszik, akkor egy egész hétig ott van, kipróbál minden munkát, meglátják, hogy milyen munkaerő. Aztán ha még ezután is tetszik a többieknek, akkot 9 hónap próbaideje van, aztán mindenki szavaz róla, hogy maradhat-e. Ha legalább a fele szavazat igen, akkor maradhat a következő 9 hónapos próbaidőre, amikor megint szavaznak, de ekkor már 2/3-os többség kell. Viszont, ha ez megvan, akkor a kibuc teljes jogú tagja az illető. Minden esetre érdekes lehet így élni.

Fényshow

Volt az Óvárosban valami fényshow, amit megnéztünk. tök jól nézett ki, tele volt az egész mindenféle fényszobrokkal meg installációkkal.
Persze nem Izraelben lennék, ha nem lennének árusok mindenhol... Mondjuk arra nem sikerült rájönnünk, hogy ezeket tényleg eladják, vagy csak kiállítás van-e. Mondjuk ahogy a mindenféle design stúdiók neveit elnéztem, valószínűleg az árakat nem nekünk találták ki.

Ez itt Lee csíkosan.




Ez valami forgó izé volt, projektorral rávetítve valami kép, amit nem lehetett kivenni.
Ez meg egy egész hosszú előadás. Ez volt az egyik legjobb rész.

Ez az ókori csúszda.
Ő pedig Mosi, akit valahol a Golánon találtam sírva a földön fekve elhagyatottan. De most már mosolyog szerencsére, meg tiszta is. :)