Altatás

A család férfitagjai ma egész nap nyűgösek az idióta időjárás miatt (ma 30 fok, holnap 15 és szél). Ezt a Kisebbik nemalvással és kézbekívánkozással jelzi, a Nagyobbik nemalvással, úgy-csinálok-mintha-aludnékkal, és időről időre egy hangos "nyaff"-fal, meg az igény bejelentésével, miszerint ha végeztem a Kisebbikkel, őt is vigasztaljam és altassam el. Mivel Kisebbik tegnap kivételesen sokat aludt napközben, én végre tudtam főzni, de ez most nem tartozik ide, reggel ötkor úgy gondolta, hogy neki ennyi elég is volt az éjszakából. Kb két percig próbáltam visszaaltatni, aztán úgy döntöttem, nem strapálom magam, elég megerőltető a játszószőnyeg mellett ücsörögni, nem kell még fel-alá járkálni egy majd' hatkilós kölökkel a kezemben. (Itt megjegyzem, a védőnő szerint féléves korra kell megdupláznia a súlyát. Hát, jól halad.) Szóval miután 4-től 5-ig szoptattam, 5-től 6-ig játszottam, 6-tól 7-ig megint szoptattam, végül 7-től 8-ig rábíztam az Egyiket a  Másikra. Nyolcig bírták egymást szórakoztatni, onnantól én kellettem Mindkettőnek.
Ez a forgatókönyv nagyjából megismétlődött délután is, úgy, hogy előtte délelőtt fél órát aludtam a fotelben szoptatás közben. (Amikor megjöttek a vendégek, úgy kellett magamra rántanom a melltartót, olyan sokáig evett a Kisebbik.) Nagyjából egy órára bíztam őket Egymásra. Aludni persze már nem tudtam, ezért az ágyról irányítottam a történéseket.
Másik (sétál, kezében Egyik): Most mit csinál?
Én: Néz.
Másik: Hogyan?
Én: Hát ahogy szokott. Fásultan.
Másik: Én is...
Én: Szegények.
...1 perc elteltével?
Másik: És most?
Én: Most is.
Másik: És most mit csináljak?
Én: Járkálj. És énekelj is.
Másik: Azt neeeem.
Én: Jó, akkor csak járkálj vele mondjuk fél órát, aztán átveszem.
Másik. Mennyi idő alatt teszek meg egy kört?
Én: Nem mondod, hogy ki akarod számolni, hány kört kell menned!
... kis iső elteltével
Másik: Százat.
...5 perc elteltével
Én: Csukva van a szeme.
Másik: Tudom, öt kör óta csukva van, Még mennyit menjek?
Én: Mondjuk hatot.
A hatodik kör végén láttam, hogy furcsán eltorzul az arca. Majd mégjobban. Ekkor rájöttem. Tüsszentenie kell!
Én: Meg ne próbáld!!!
Másik (Már nem tüsszent. Röhög. Rázkódik bele az alvó gyerek.)
Végül sikeresen letettük. Ez volt este 8-kor. Most 11 van. Még mindig alszik. Reggel 5-kor találkozunk!

Imádom

amikor evés közben egyszer csak észrevesz valami iszonyú fontos néznivalót tőlem jobbra. Pontosan olyan távolságban, hogy a fejét nagyjából 45 fokban kell elfordítania, hogy jól lássa. Ezt kétféleképpen tudja kivitelezni:

1. Abbahagyja az evést, de nem nyitja ki a száját. Ezt el lehet képzelni, nincs éppen kényeztető hatással a gyermek étkeztetéséért felelős szervemre.
2. Annyira érdekes a néznivaló, hogy engem el is enged. A szájával. Hogy aztán a kezével kaphasson belém.

Vicces.

Az új védőnő

Védőnő: Sokat van hason (Dovi)?

Eszterke: Igen, elég sokat....(szünet, gondolkozás, majd félénk vallomás következik, felkészülve a szidásra)...tulajdonképpen csak hason szeret aludni.

Védőnő: Hát az nagyszerű, én mindenkinek ezt mondom, az én lányom is hason alszik háromhetes korától. 

Eszterke: (Huhh)

Egyébként is minden szuper és jajdejó, amit csinálok. Különösen Dovi szuper és jajdejó, ja meg jajdearanyos is főleg. Azt hiszem, jóban leszünk.

A helyezkedés

Dr. Jack Seward: Csak azt nem értem, hogyha ő csurom vér, magán miért nincs egy csepp sem?

Dr. Abraham Van Helsing: Aki már annyi cövekelésen vett részt, tudja hova kell állnia... Látja az életben mindenütt csak a helyezkedés, csak az fontos, a helyezkedés...

(Drakula halott és élvezi)

Mindez nálunk:

3 hónapos

Mindig elhatározom az ilyen kerek időpontoknál, hogy írok valami jó, frappáns összefoglalót, aztán a fele se jut eszembe annak, amit össze akarok foglalni.

Már ilyen nagy! Majdnem hat kiló, holnaptól csak hármas pelust hord, a 62-es ruhák még jók rá, de a rugdalózók lábrésze már elég szűkösen. Látom, ahogy 16 éves korában majd külön kell csináltatni a 45-ös cipőket neki.

Nő a foga, úgyhogy nyáladzik (Másik szerint veszettség ellen is be kellett volna oltani), és a szájába tömi az öklét. Egyelőre csak néha nyűgös vagy fáj neki.

Úgy tűnik, rájött, hogy ez az ő keze. Szereti bámulni. Néha fogni is sikerül neki, például az apja kezét.

Vagy a telefont:

Máskor meg repülő szuperhőst játszik. Így:

És így mosolyog:

Ezen kívül tud már nevetni is, nem csak mosolyog, hangok is jönnek ki a torkán. A megfordulást a múltkori véletlen óta nem produkálta, viszont a mászás kezd nagyon jól menni neki. Bár mondtam neki, hogy szerintem könnyebb lenne, ha legalább egy kicsit felemelné a fejét, esetleg a kezeit is bevonná a munkába, dehát hiába beszélek én... Múltkor feltettem a kanapéra, én meg vele szemben leültem a földre. Ha nem kapom el, simán az ölembe bukfencezik. Tegnap meg letettem aludni a mi ágyunkra, úgy, hogy még bőven hagytam helyet a széléig. Meg hát úgyis sírva ébred. Másik arra ment be, hogy szép csöndben nyöszörögve már majdnem a szélén volt. Mostantól fejjel befelé teszem le.
Tegnap este meg, mikor a kanapén ültünk, én hátradőlve, ő a hasamnak támasztva, egyszer csak felült. Nem kellett sokat húznia magát, de mégiscsak.
Egyébként nagyon kis édes, határozottan lehet vele kommunikálni, lehet tudni, hogy mit szeret, és mit nem, egyre jobban megismerjük egymást. Kész kis emberke.

Elkezdtünk tornázni is. Járunk minden héten, de ezen kívül itthon is kifejlesztettünk közös gyakorlatokat. Az a jó bennük, hogy muszáj mosolyogva csinálnom, különben sokkal hamarabb megunja. Ő rakta rám a plusz kilóimat (nem, még csak véletlenül sem az a sok süti meg csoki, amit terhesen megettem), igazán közreműködhetne az eltüntetésükben.

Hintaszék

A jófogásponthun találtunk egy szuper kis hintaszéket, ami hivatalosan rezgő pihenőszék névre hallgat. Ez azért jó, mert egyrészt szerintem Dovi unja, hogy folyton fekszik, mert ha a hátán van, csak a plafont látja, meg a belógó játékokat, a hasán meg még annyit se. Másrészt így oda viszem, ahova akarom, nem kell a szobában hagynom, ha épp főzök. És még rezeg és hintázik is.
Viszont két hirdetést is találtunk ugyanolyan székre. Ugyanazzal a fotóval. Fura. Megkérdeztük az egyiket (akinek a képén valahogy két vízjel volt látható), hogy az ő székükről készült-e a fotó, vagy egy hasonlóról. Írta, hogy igen. A másikuk meg azt írta, hogy az márpedig az ő nappalijuk. Bár a fotólopkodós olcsóbb volt, féltünk, hogy más hiba is lesz a dologban, úgyhogy a drágábbat vettük. Az első egyébként halálra sértődött, hogy elküldtem neki a másik hirdetést, majd küldött egy képet az unokájáról a székben ülve, hogy bizonyítsa, hogy az övé, de különben is, már egy barátnője lefoglalózta, szóval menjünk a francba... Na mindegy, a lényeg, hogy van jó kis székünk, ma egész nap abban ücsörgött a Kismedve, én meg a konyhát pucoltam, most szép tiszta.
De előtte még voltunk Nagymama-látogatóba, ahol a kutyák most először látták Őmedveségét. Elég viccesen reagáltak, nem nagyon tudtak mit kezdeni vele. Aztán mikor már épp megszokták, elkezdett hangokat kiadni...

Egyébként ezt a gyönyörűséget kaptam anyák napjára:

A fiúk hosszas és titkos tevékenysége előzte meg a dolgot, mindenféle gyanús jel kíséretében, úgy mint kicsi kék kezek és beáztatott ruhák a konyhában.

Ezt meg Dovi kapta Szőkééktől:

Rá van írva, hogy fejleszti a kommunikációs készséget. Majd most kiderül. Mindenesetre ez az első olyan játéka, ami elég vékony ahhoz, hogy meg tudja fogni. Köszönjük!

Az úgy volt

hogy amikor pénteken leragasztottam a hűtőben a lámpát, már furcsa volt, hogy alapból sincs felkapcsolva. De ezt az amúgy is villogó lámpa szeszélyének tudtam be. Ettől függetlenül egész sábeszkor próbáltunk rájönni, hogy minek van olyan iszonyú szaga a odabent. Másik vasárnap reggel fedezte fel, hogy ki van kapcsolva az egész hűtő, a mélyhűtővel együtt természetesen. Most kárba veszett a sok finom lefagyasztott tartalék tej, amit újra kéne termelnem, de nem fogok. Ezen a ponton már kevésbe csodálkoztunk, hogy miért volt olyan furcsa íze a kedves vendégeinknek adott avokádós-túrós tésztának... (Úgy örültem, hogy most az egyszer nem kőkemény az avokádó a boltban.)
az eseményreeddig semmilyen magyarázatot nem találtunk, a biztosíték nem volt lecsapódva, ha áramszünet lett volna, utána vissza kellett volna kapcsolnia. Rejtély... Miképpen az is, hogy egy napon keresztül hogy nem vettük észre, hogy nem világít a három zöld led a hűtő tetején.

Egyébként ezeket a szépeket kaptuk: