Altatás

A család férfitagjai ma egész nap nyűgösek az idióta időjárás miatt (ma 30 fok, holnap 15 és szél). Ezt a Kisebbik nemalvással és kézbekívánkozással jelzi, a Nagyobbik nemalvással, úgy-csinálok-mintha-aludnékkal, és időről időre egy hangos "nyaff"-fal, meg az igény bejelentésével, miszerint ha végeztem a Kisebbikkel, őt is vigasztaljam és altassam el. Mivel Kisebbik tegnap kivételesen sokat aludt napközben, én végre tudtam főzni, de ez most nem tartozik ide, reggel ötkor úgy gondolta, hogy neki ennyi elég is volt az éjszakából. Kb két percig próbáltam visszaaltatni, aztán úgy döntöttem, nem strapálom magam, elég megerőltető a játszószőnyeg mellett ücsörögni, nem kell még fel-alá járkálni egy majd' hatkilós kölökkel a kezemben. (Itt megjegyzem, a védőnő szerint féléves korra kell megdupláznia a súlyát. Hát, jól halad.) Szóval miután 4-től 5-ig szoptattam, 5-től 6-ig játszottam, 6-tól 7-ig megint szoptattam, végül 7-től 8-ig rábíztam az Egyiket a  Másikra. Nyolcig bírták egymást szórakoztatni, onnantól én kellettem Mindkettőnek.
Ez a forgatókönyv nagyjából megismétlődött délután is, úgy, hogy előtte délelőtt fél órát aludtam a fotelben szoptatás közben. (Amikor megjöttek a vendégek, úgy kellett magamra rántanom a melltartót, olyan sokáig evett a Kisebbik.) Nagyjából egy órára bíztam őket Egymásra. Aludni persze már nem tudtam, ezért az ágyról irányítottam a történéseket.
Másik (sétál, kezében Egyik): Most mit csinál?
Én: Néz.
Másik: Hogyan?
Én: Hát ahogy szokott. Fásultan.
Másik: Én is...
Én: Szegények.
...1 perc elteltével?
Másik: És most?
Én: Most is.
Másik: És most mit csináljak?
Én: Járkálj. És énekelj is.
Másik: Azt neeeem.
Én: Jó, akkor csak járkálj vele mondjuk fél órát, aztán átveszem.
Másik. Mennyi idő alatt teszek meg egy kört?
Én: Nem mondod, hogy ki akarod számolni, hány kört kell menned!
... kis iső elteltével
Másik: Százat.
...5 perc elteltével
Én: Csukva van a szeme.
Másik: Tudom, öt kör óta csukva van, Még mennyit menjek?
Én: Mondjuk hatot.
A hatodik kör végén láttam, hogy furcsán eltorzul az arca. Majd mégjobban. Ekkor rájöttem. Tüsszentenie kell!
Én: Meg ne próbáld!!!
Másik (Már nem tüsszent. Röhög. Rázkódik bele az alvó gyerek.)
Végül sikeresen letettük. Ez volt este 8-kor. Most 11 van. Még mindig alszik. Reggel 5-kor találkozunk!