Dovi
2009. június 30., kedd
2009. június 29., hétfő
2009. június 28., vasárnap
2009. június 27., szombat
Még 46 nap
Péntek este úgy döntöttünk, megnézzük, milyen az ima a Jeruzsálemi Nagy Zsinagógában. Hát, élmény volt, az biztos. Volt egy kántorművész-mesterdalnok, aki a szólót énekelte, őt meg körbeállta/ülte még 10-15 táliszos kórustag. Olyan volt, mint egy ingyen opera, csak annyira nem illett a péntek estéhez, hogy folyamatosan nevethetnékem volt. :) Ők meg annyira komolyan vették, és a művész úr még gesztikulált is a magas hangoknál, szóval még nehezebb volt kibírnom nevetés nélkül. Gondolom, persze mindenki engem nézett...
2009. június 26., péntek
2009. június 25., csütörtök
2009. június 24., szerda
Még 49 nap
Pár napja mentem a buszon Steph-fel. A négyes ülés menetirány felé néző részén ültünk ketten, én kívül és velem szemben is valaki. A negyedik ülés üres volt. Egyszer csak felszállt egy ember és a következő beszélgetés zajlott le köztünk (héberül-ez fontos faktor):
Ember: Blablablamotyoásblablaleülniblalábam.
Eszteke: Kérdően nézés
Ember már nem emlékszem, milyen nonverbális eszközökkel tudomásomra hozta, hogy a helyemre pályázik.
Eszterke szólt Steph-nek, hogy üljön át a szemközti székre, mert nem tudtam olyan egyszerűen felállni ölemben a brácsával.
Erre Steph felállt és kiment a négyes területről.
Én is kénytelen voltam felállni, mert az ember kb lökdösött a botjával. De ő leült, mielőtt kimászhattam volna Steph után, úgyhogy bennragadtam.
Eszterke: De mit szeretne? Hova szeretne ülni? Van még más hely is.
Embe: De neki fáj a lába, nem tud bemászni.
Eszterke: Akkor meg lehet kérni esetleg.
Ember: dünnyögésdehátőmondtablabla
Eszterke: Akkor lehet lassabban is beszélni, mert lehet talán, hogy nem vagyok izaeli.
Ember: Az a te bajod, ha nem tudsz héberül.
Eszterke: Nem, az a te bajod, mert ha nem értem, nem tudom átadni a helyem.
Aztán ennyiben maradtunk, leültem az eredetileg üres helyre, az egész utastársaság nekem drukkolt közben.
Az ember aztán megszólított egy fiút. De ő is háromszor visszakérdezett.
Eszterke: dehát ők sem értik.
Bácsi mellettem: nevetés.
Két megálló múlva jön egy bácsi és azt motyogja az embernek, hogy le akar ülni. Erre körbemutat, hogy van még hely belül. Erre a bácsi a lábára mutogatva közli, hogy nem tud bemászni. Na ekkor mondtam azt, hogy én inkább felállok és elmegyek a busz hátuljába...
Ember: Blablablamotyoásblablaleülniblalábam.
Eszteke: Kérdően nézés
Ember már nem emlékszem, milyen nonverbális eszközökkel tudomásomra hozta, hogy a helyemre pályázik.
Eszterke szólt Steph-nek, hogy üljön át a szemközti székre, mert nem tudtam olyan egyszerűen felállni ölemben a brácsával.
Erre Steph felállt és kiment a négyes területről.
Én is kénytelen voltam felállni, mert az ember kb lökdösött a botjával. De ő leült, mielőtt kimászhattam volna Steph után, úgyhogy bennragadtam.
Eszterke: De mit szeretne? Hova szeretne ülni? Van még más hely is.
Embe: De neki fáj a lába, nem tud bemászni.
Eszterke: Akkor meg lehet kérni esetleg.
Ember: dünnyögésdehátőmondtablabla
Eszterke: Akkor lehet lassabban is beszélni, mert lehet talán, hogy nem vagyok izaeli.
Ember: Az a te bajod, ha nem tudsz héberül.
Eszterke: Nem, az a te bajod, mert ha nem értem, nem tudom átadni a helyem.
Aztán ennyiben maradtunk, leültem az eredetileg üres helyre, az egész utastársaság nekem drukkolt közben.
Az ember aztán megszólított egy fiút. De ő is háromszor visszakérdezett.
Eszterke: dehát ők sem értik.
Bácsi mellettem: nevetés.
Két megálló múlva jön egy bácsi és azt motyogja az embernek, hogy le akar ülni. Erre körbemutat, hogy van még hely belül. Erre a bácsi a lábára mutogatva közli, hogy nem tud bemászni. Na ekkor mondtam azt, hogy én inkább felállok és elmegyek a busz hátuljába...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)