Úgy érzem, most már igazán valami tartalommal is meg kéne töltenem a bejegyzéseimet azontúl, hogy címet adok nekik... Szóval jól vagyunk Nózival együtt. Voltunk bevásárló körúton a belvárosban, mert már mindkettőnknek nagyon hiányzott, hogy együtt vásároljunk, tegnap megjártuk az arab piacot és egy-egy szandállal gazdagabban tértünk haza. :) De ma csak ennivalót vettünk (meg egy egész kis gyöngyöt), és holnap megpróbálunk egyáltalán semmit sem venni (kivéve dinnyét), hogy helyreálljon a költségvetésünk. Majd meglátjuk, hogy sikerül... Ma nem mentem Talmud órára egyrészt mert Nózi itthon volt egyedül, másrészt mert nagyon fáradt voltam. Nemsokára meg találkozom megint azzal a lánnyal, aki a kiállítás kurátora lesz. Ez így nagyon komolyan hangzik, de nem tudom eldönteni, hogy igazából mennyire az. Meglátjuk. Ja, és úgy döntöttem, hogy nem hívom többet azt a brácsatanárt, mert egy hónapig nem bírt órát tartani nekem mindenféle kifogások miatt és soha nem hívott fel, csak ha épp fél órával a megbeszélt időpont előtt rájött, hogy nem jó neki. Tegnap megkértem Mike-ot, hogy segítsen valaki mást találni, és mára sikerült is, úgyhogy felhívtam, mondta: "Ányí Ídá". Mindenesetre vicces, hogy jobb héber kiejtésem van, mint neki. :) De aranyosnak tűnt, és nem tud igazán angolul, ami jó, mert lehet orosz-héberezni kicsit. És holnap találkozunk.
Hát igen, a vásárlást nehéz megállni. Lehet, hogyha nem a bazárokhoz mennétek, jobban sikerülne :)
VálaszTörlés