Még

22
nap

Ahogy kb 3 hónapja megígérték kedves programszervezőink, ma el is mentünk Tel Avivba kiállítást nézni. Vagy művészet megismerő túrára, vagy hogy nevezzem. Kb. a 90%-a építészetről és Bauhausról szólt, úgyhogy Sólymos boldog lesz a képekkel. Én kevésbé vagyok boldog, egyrészt, mert ezt a szöveget már egyszer végighallgattam, csak akkor nagyon hideg volt, másrészt mert az építészet kevésbé érdekel. Persze, ezt is jó tudni, de inkább néztem volna kiállítást, meg tanultam volna többet a kortárs dolgokról Izraelben. Bár igazából nem kéne panaszkodnom, mert végre elértük, hogy valamit szervezzenek "art program" néven. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy lehet valamit "art program"-nak nevezni, ahol odaküldenek egy iskolába, hogy csinálj, amit akarsz, menj, amikor tudsz, a kapcsolattartó emberke, akit lehet(ne) zaklatni kérdésekkel pedig az egyik legnagyobb hóhányó a társaságból (ezt biztos forrásból tudom), ezen kívül pedig semmi sem történik. Majd amikor a program felénél, azaz 3 hónap után ráébrednek, hogy nem nevezhető "art program"-nak, amit csinálnak, kitalálják, ígérgetnek, majd sikerül egy, azaz egy kirándulást megszervezniük, ahol építészetről van szó, pedig mindannyian képeket csinálunk. Na jó, a végén lesz egy kiállítás egy minigalériában. Ez még egy pluszpont számukra.

De valamilyen titkos okból biztos nagyon jó, hogy nem a Becálélra mentem. Ott biztos hülyék lettek volna az emberek, és nem is tudtam volna csinálni semmit. Vagy csótányos lett volna a szoba. Vagy nem is lett volna szoba. Vagy nem tudom. Biztos sokkal-sokkal rosszabb lett volna.

Azt hiszem különben, hogy jövőre már jobb lesz itt is a helyzet, mert szeptembertől valami 10-15 ember jelentkezett a művészrészre, szóval valamit ki kell találniuk. Csak hát mi erről lemaradtunk.

Nem tudom, miért lett ilyen panaszkodós ez a bejegyzés, amikor nincs is rossz kedvem, és mindjárt megyek is gyakorolni.

Ja, slusszpoén: a brácsatanáromnak, akit az utolsó hónapra sikerült ugye beszerveznem (remélem, meséltem), mert a másik egyszerűen nem tartott órát egy hónapig, vissza kell mennie Oroszországba másfél hónapra, mert a húga nagyon beteg... Nagyon sajnálom szegényt, de ez azért jellemző... Mondjuk rendes volt, mert jövő hét végén megy vissza, és előtte dupla órát tart, meg ezen a héten is nagyon hosszú volt az óra, szerintem azért, mert ő élvezte. :) Szóval ezzel már nagyjából rendben leszünk. Még van egy hetem megtanulni vibrálni...