Még mindig itt

Ez a blog átalakítás olyan, mint egy költözés, csak nem kell pakolni, és nem kerül sokba. Szóval csak a jó dolgok, a felfrissülés meg az újdonság. Szóval gondoltam, miért ne tudnátok meg rólam mindenfélét amíg itthon vagyok, mert hogy nem találkozunk minden nap. Remélem, lesz is mit mondanom, nem csak annyit, hogy "mennyire hiányzik Jeruzsálem, de azért mennyire jó, hogy itthon vagyok ezzel a Másikkal". Aki mellesleg most nyúlt bele a szemembe, amit állítólag a keze útjába nyomtam.
Az aktuális problémám például az, hogy jövő héten vizsgázom, de nem tudom, melyik nap miből, mert állítólag a Neptunon fent van, csak a Neptun nem megy. Ma azt mondták, egy órától menni fog, de mostanáig nem. Szóval holnap felhívom őket, és addig nem hagyom őőket békén, amíg meg nem mondják mind a három vizsgám napját és óráját. Amúgy ez a blogolás még arra is jó, hogy ne tanuljak, ami kevésbé jó persze.
Ma este meg csakazértis dafke elmentem zenekarba, ami nagyon nagyon jó volt. :) Az egyik bácsi oda is jött a szünetben gratulálni, hogy milyen jól bejátszottam a dolgokat még akkor is, ha a pulttársamnak (kedves bácsi, aki a Mátyás templom brácsása, ezért azt hiszi, Beethovent is tud játszani, de nem) fogalma sem volt, hogy hol vagyunk. Ez nálam nagy szó ám, szóval legyetek büszkék. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, hogy a zenekaros dolgokról írjak, azok elég viccesek. :) Na, majd legközelebb kifejtem, most már tényleg tanulok. Igen. Most. Megyek is.

Alvó nyuszi :)