Bogi, aki mindig ugatott, mert ezzel palástolta félelmét. Mert úgy gondolta, hogy veszély van, neki pedig meg kell védeni a családját. Ő egy igazi házőrző, aki nem bújhat az asztal alá. Az ő felelőssége, hogy mindenki biztonságban legyen.
Bogi, aki sosem kuncsorgott szeretetért, mert tudta, hogy ez nem egy olyan dolog, amit kérésre lehet kapni.
Bogi, aki mindig hűséges volt, mert szeretett, és mert tudta, hogy van rosszabb élet is.
Bogi, a bölcs kutya, aki értette az életet.
Bogi, a legkutyább kutya, akiben minden benne volt. Ha házat kellett őrizni, biztonságban voltunk. Ha terelni kellett, nem lehetett megállítani. Ha játszani vágytunk, hősiesen tűrte. Ha baj volt, vigasztalt.
Bogi, akit megmentettünk a használtkutya-piactól.
Bogi, aki a nálunk töltött első heteiben megharapta az ingatlanközvetítőt, mert az behatolt a területére.
Bogi, aki világéletében ugatta a tengerimalacokat, de amikor Pamacs beteg lett, minden akadályt leküzdve bemászott hozzá, és megnyalogatta.
Bogi, aki amikor először lopott az asztalról májkrémet, büszkén hozta mutatni a zsákmányt.
Bogi, aki amikor névjegyet tettünk a kaputelefonba, és leakasztottuk a kagylót, hátha úgy nem hallatszik az ugatás, egyenesen a mikrofonba kiabálta, hogy ne jöjjön senki az ő területére, és ezt az egész utca megjegyezhette.
Bogi, aki még iskolába is járt, és a családból egyedül tudott lábnál jönni és szót fogadni, de önálló személyisége volt, és ha valamit el akart érni, azt sikerült is neki.
Bogi, aki nem feltétel nélkül engedelmeskedett, hanem elgondolkozott a parancsok értelmén, ezzel nem kevés nehézséget, aggódást, kergetőzést és sötét utcákon való keresgélést előidézve.
Bogi, akit egyszer görkorcsolyával sétáltattam, és jól hasraestem, amikor a fűben nyargalt tovább.
Bogi, aki annyira imádta a tavasz illatát, mint én.
Bogi, aki az utolsó perceiben is csak szeretett és aggódott. Elfáradt, és elbúcsúzott. Nem volt kire rábíznia minket, de remélte, hogy helyesen nevelt, és most már nélküle is tudunk magunkra vigyázni.
Bogi, akit nagyon szeretünk...
Az első új bejegyzésemmel rá akartam emlékezni.
Ez szép volt Fájgeeszter!
VálaszTörlésBár nem értem miért kell nekrológgal kezdeni?
Ezután mi jöhet?
Most már tudom, hogy nektek volt egy csodakutyátok. Szerencsés vagy. Mikor volt?
Ezután is az következhet, ami foglalkoztat. Bogi 13 éve került hozzánk, nagymamám találta az utcán, mi meg kikunyeráltuk, hogy egy napig maradhasson... Múlt hónapban halt meg.
VálaszTörlésSzerintem király lett a bejegyzés. És amikor megismerkedtünk... hm... kb 12 évvel ezelőtt, akkor hamar kiderült, hogy mindkettőnknek van egy Bogink ;)
VálaszTörlésEgyszer van, és hol itt van, hol ott a mi Bogink... és a viharokon meglátszik, hogy nincs, aki jól elkergesse őket, mert Bogi már leginkább a felhők fölött szaladgál, de MINDIG vigyáz ránk!
VálaszTörlés