Ami ma este volt, az is jó volt valahol. Sokkal családiasabb, de sokkal távolibb az eredeti fájdalomtól, így sokkal kevésbé átélhető. Persze ki az, aki parancsszóra tud sírni az év egy bizonyos napján?
Azért mégis könnyebb felfogni, hogy mit jelent ez a nap a zsidó népnek, ha ott áll az ember, és látja a Szentély maradványait.
Volt egy élményem amikor a Birkát háHámára* mentünk a falhoz. Rengeteg ember volt, alig fértünk el egymás mellett. Volt rendes reggeli ima, és annak részeként kohénáldás*. Ez mindig valahogy magasztosabb az ima többi részénél, talán azért is érzem így, mert Magyarországon sokkal ritkábban lehet benne részünk, mint Izraelben. De itt vagy száz kohén áldása hallatszott a mikrofonból! Egy pillanatra visszarepültem az időben kétezer évet, és a működő Szentélyben éreztem magam. Leírhatatlan volt! Ezzel az emlékkel már könnyebb átérezni a veszteséget.
És persze idén az egésznapos böjt után nem bégelt fogok enni a Ben Yehudán...
TisabeÁv - a jeruzsálemi Szentély lerombolásának emlékére tartott gyásznap.
Birkát háHámá - a nap megáldása abból az alkalomból, hogy ugyanazon a helyen jelenik meg, mint a teremtéskor, ez 28 évente fordul elő.
Kohénáldás - amikor az imádkozás egy bizonyos pontján a kohénok (papok) megáldják a közösséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése