Akkor és most

 

Az előbb a Másik belekontárkodott a dolgaimba. Azért egy kis érzelgősséggel kiegészíteném. Ilyenek vagyunk mostanában.

És ilyenek voltunk régen. 10 év hosszú idő...

10 év

10 év alatt összehoztunk (időrendi sorrendben)
- egy érettségit
- egy diplomát
- egy lakást (többségi tulajdonos a bank)
- egy ketubát
- egy nyulat
- fél évet 2000 km-re egymástól
- még egy diplomát
- egy fél gyereket
- egy szőnyeget

Kedves Mama!

Nagyon jól érezzük magunkat itt Budapesten. A kaja elmegy, az időjárás vacak, de legalább a társaság jó.
Sokat túrázunk, már nem nagyon van száraz ruhánk. Szerencsénk van, mert a túraútvonal éppen az ajtónk elől indul, így a boltba is kirándulva megyünk. Csak néha szoktunk eltévedni, mert nem mindig tudjuk, hogy a második vagy a harmadik buckánál kell jobbra fordulni. Nagyon szép a táj, a hegyek vonulatát csak néhol törik meg éppen fákat kidöntő sárga markolók és koszos, izzadt munkások. A kilátás eleinte nem volt valami jó, mert egy fa éppen az ablak előtt volt, de szerencsére a markolónak éppen arra akadt dolga, szóval már látunk mindent. A parkoló autókat, sőt a szembeszomszédokat is. Annyira tökéletes itt minden, hogy lassan úgy érezzük, mindezt csak a mi kedvünkért csinálták ide, mielőtt megérkeztünk volna. Látszik, hogy van még olyan hely, ahol megbecsülik a vendégeket!
A helyiek tényleg nagyon kedvesek. Aki csak elsétál az ablakunk előtt, mindenki bekukkant, hogy jól vagyunk-e, nem szorulunk-e valami segítségre. Sőt annyira figyelmesek, hogy a város híreit is mindig pont a mi ablakunknál tárgyalják meg, nehogy úgy érezzük, kimaradunk valamiből.
Ha kinyitjuk az ablakot, békés madárcsicsergés szűrődik be, amelyhez nagyon jól passzol a munkagépek basszusa és a serényen dolgozó munkásbácsik kiabálása.
Egyszóval nagyon jó itt nekünk. Még az ilyenkor szokásos meleg sem hiányzik annyira, mert szerencsére rengeteg takarónk van, a tréningjeink pedig csak kicsit vizesek. Még csak egy hete vannak a fregolin, máris lehet őket hordani. A sötét pedig egyáltalán nem zavaró, legalább jobban látjuk a tévét.
Remélem, Ti is jól vagytok. Mindenkit üdvözlök.
Csókol lányod,
Eszter

Mostmáraztántényleg ELÉG VOLT!

A körömbenövésből. Komolyan, már mindent megpróbáltam. Miután végigjártam (nem is egyszer) az összes sztk-s sebészt, az egyik elküldött gyógypedikűröshöz. Ő meg is csinálta valahogy, de aztán egy idő után nem javult sehogy. Elküldött egy magánsebészhez, aki kétszer vágta ki. Semmi eredmény. Jó, akkor még a pedikűrös próbálkozott vele, lassan rendbe is jött, de már olyan taktikákat vetettem be, mint a fülgyertyázás. Igen, a lábujjamon. Amúgy hatott is, azóta a pedikűrös felvette az eszköztárába, sok reménytelen eseten segített is. Csak éppen nekem ahogy meggyógyult a cucc, rögtön be is gyulladt a köröm másik oldalán. Ezt már legalább a cipő is dörzsöli, mert kívül van. Hetente járok a pedikűröshöz, már kezdett jó lenni, de most a hideg és a cipőhordás miatt megint bedurrant. A legjobb, hogy most három hétig nem tudok menni, mert szabadságon van Spanyolországban. Ja, és hazaérve fel akartam tenni a lábam, hogy kicsit pihenjen, erre úgy belerúgtam a székbe, hogy ömlött a vér a lábujjamból. Segítsen valaki! :'(

Álom

Ma éjjel azt álmodtam, hogy az Attila úti lakásunkban (ahonnan hetedikes koromban elköltöztünk) Fedák Kati (gimis matektanárom) a bölcsiseknek tanítja "a alapú logaritmus b"-t. Volt egy fiú, Mihályka (aki amúgy már óvodás, és nem is voltam még ott, mikor a bölcsibe járt), aki nem volt hajlandó leírni a füzetébe a dolgokat. Fedák Kati mérges lett és elhúzott aludni a kisszobába, én meg azt magyaráztam a hallban Mihálykának, hogy milyen jó, hogy ezt most megtanulja, mert az iskolában majd nem fog kelleni neki. És diktáltam, hogy a alapú logaritmus bé az a hatványkitevő (nem szám (!))... És még majdnem be is bizonyítottam, hogy a miért nem lehet nulla, csak aztán valahogy hirtelen olyan kicsivé változtak a betűk meg a számok, hogy nem tudtam őket elolvasni, és nem tudtam, hogy a végén mit mivel kell elosztani, hogy értelmetlen legyen az osztás.

Azért ez szerintem durva...

Bölcsi

Ma a sár miatt csak az utcán tudtunk sétálni a bölcsisekkel. Láttunk is valami házat, amin volt egy magyar meg egy EU-zászló.
Anna kérdezte: A csillagos a zsidó zászló?
Mondtam, nem, a csillagos az európai zászló, a piros-fehér-zöld meg a magyar zászló.
Erre ő: Jó, de akkor hol van a zsidó zászló?
Megegyeztünk, hogy ha majd visszaértünk a bölcsibe, rajzolunk egyet...

Elmentünk egy hangszerbolt előtt is. Kérdeztem, hogy minek a képe van ott a táblán?
Noémi: Az egy hegedű. Olyan, mint a brácsád, csak kisebb, ugye?
Megtanítom nekik az alapvető tudnivalókat az élethez. :)