Ma éjjel azt álmodtam, hogy az Attila úti lakásunkban (ahonnan hetedikes koromban elköltöztünk) Fedák Kati (gimis matektanárom) a bölcsiseknek tanítja "a alapú logaritmus b"-t. Volt egy fiú, Mihályka (aki amúgy már óvodás, és nem is voltam még ott, mikor a bölcsibe járt), aki nem volt hajlandó leírni a füzetébe a dolgokat. Fedák Kati mérges lett és elhúzott aludni a kisszobába, én meg azt magyaráztam a hallban Mihálykának, hogy milyen jó, hogy ezt most megtanulja, mert az iskolában majd nem fog kelleni neki. És diktáltam, hogy a alapú logaritmus bé az a hatványkitevő (nem szám (!))... És még majdnem be is bizonyítottam, hogy a miért nem lehet nulla, csak aztán valahogy hirtelen olyan kicsivé változtak a betűk meg a számok, hogy nem tudtam őket elolvasni, és nem tudtam, hogy a végén mit mivel kell elosztani, hogy értelmetlen legyen az osztás.
Azért ez szerintem durva...
Hát elég durva, milyen hatással van az emberre, ha egy kockafejjel él együtt...
VálaszTörlésKi tudja Freud ezt hogy elemezné ki... ;)
Azt hiszem egyébként, hogy az egész a selejtezés miatt volt, mert megtaláltam egy logaritmusos matekdogámat és egy fotót Fedák Katiról. :)
VálaszTörlésHát a Te álmaid sem voltak rosszak. :)
VálaszTörlés