Kedves Mama!

Nagyon jól érezzük magunkat itt Budapesten. A kaja elmegy, az időjárás vacak, de legalább a társaság jó.
Sokat túrázunk, már nem nagyon van száraz ruhánk. Szerencsénk van, mert a túraútvonal éppen az ajtónk elől indul, így a boltba is kirándulva megyünk. Csak néha szoktunk eltévedni, mert nem mindig tudjuk, hogy a második vagy a harmadik buckánál kell jobbra fordulni. Nagyon szép a táj, a hegyek vonulatát csak néhol törik meg éppen fákat kidöntő sárga markolók és koszos, izzadt munkások. A kilátás eleinte nem volt valami jó, mert egy fa éppen az ablak előtt volt, de szerencsére a markolónak éppen arra akadt dolga, szóval már látunk mindent. A parkoló autókat, sőt a szembeszomszédokat is. Annyira tökéletes itt minden, hogy lassan úgy érezzük, mindezt csak a mi kedvünkért csinálták ide, mielőtt megérkeztünk volna. Látszik, hogy van még olyan hely, ahol megbecsülik a vendégeket!
A helyiek tényleg nagyon kedvesek. Aki csak elsétál az ablakunk előtt, mindenki bekukkant, hogy jól vagyunk-e, nem szorulunk-e valami segítségre. Sőt annyira figyelmesek, hogy a város híreit is mindig pont a mi ablakunknál tárgyalják meg, nehogy úgy érezzük, kimaradunk valamiből.
Ha kinyitjuk az ablakot, békés madárcsicsergés szűrődik be, amelyhez nagyon jól passzol a munkagépek basszusa és a serényen dolgozó munkásbácsik kiabálása.
Egyszóval nagyon jó itt nekünk. Még az ilyenkor szokásos meleg sem hiányzik annyira, mert szerencsére rengeteg takarónk van, a tréningjeink pedig csak kicsit vizesek. Még csak egy hete vannak a fregolin, máris lehet őket hordani. A sötét pedig egyáltalán nem zavaró, legalább jobban látjuk a tévét.
Remélem, Ti is jól vagytok. Mindenkit üdvözlök.
Csókol lányod,
Eszter