Láb sztori X.

Az előző részek tartalmából:
3 különböző sebész
1 gyógypedikűrös 2 évig
Ki se tudom számolni, mennyi pénz
és fájdalom.

Nem mondom, hogy mindebből ez az utolsó fejezet, de van rá esély, hogy vehetek végre egy új cipőt, amibe bele is fér a lábam. (kop-kop-kop)
Amikor ősz elején úgy láttam, hogy ez így nem lesz jó, hiába mondja a pedikűrös hatodszor, hogy de mostmár igazán mindjárt meggyógyul, akkor elmentem a háziorvoshoz, hogy most pedig mi legyen. Mondta, hogy hát terhesen elég nehéz ezzel bármit csinálni, mert nem nagyon ehetek antibiotikumot, de menjek el a bőrgyógyászhoz. Még jó, hogy amúgy is volt bőrgyógyászom, kivételesen olyan orvos, akiben minden szempontból megbízom. Ezért még az egyhetes párakötést is végigcsináltam a kedvéért, pedig nem volt valami kellemes... Aztán rátett valami csípős cuccot (nem, nem erőspaprikát), meg ezüst-nitrátot. Mondta, hogy akkor egy hét múlva levágja amit ez elöl, aztán megint bekeni. Kérdeztem, hogy akkor kb mennyi idő múlva tudok normális cipőt felvenni (ide szandálban mentem nagy szőrös zokniban). Mondta, hogy nem tudja pontosan, meg lehet próbálni ezt a dolgot, aztán ha nem sikerül, ki kell vágni. Vagy egyszerűen vágja ki? Mondtam, hogy hát nem bánnám, ha véget vetnénk az egésznek gyorsan, nem baj, ha fáj az érzéstelenítés, már van benne gyakorlatom. Ma ki is vágta, de nem úgy ám, mint a sebészeten, futószalagon, a folyosón megvárva, hogy vajon átvérzik-e a kötés. Odafigyelt, levágta a vadhúsokat is (merthogy mitől is tűnnének el, attól, ha valaki levágja mellőle a körmöt?), aztán leégette valami cuccal, hogy ne is nőjön vissza. Van valami körömnövesztő-sejteket kiölő módszer, amit most a baba miatt nem csinált, de reméljük, így is jó lesz. Ha újra előjön, rögtön menjek hozzá, és megcsinálja azt is. Aztán kitisztította, tett rá valami vasas gézt és mikor bekötötte gyakorlatilag nem is vérzett. Azért kellett kicsit lógatnom a biztonság kedvéért, hogy biztos ne vérezzen át a kötés, aztán mehettem. Csak a vas cucc csípett nagyon, de már az is kezd elmúlni. Lehet, hogy végre eljutok ma a terhestornára is, ami már nagyon hiányzik, de három hete nem tudtam menni, mert folyton akkorra kaptam időpontot az orvosokhoz.

Folyt. köv.

A mai program

Lábnyújtóztatás gyakorlása, úgy hogy egyszer majdnem kijön a bordáim alatt, egyszer meg a gyomromat masszírozza. Azt hiszem, meg is tudtam fogni a sarkát.

Ezen kívül vettem két kismamapólót leárazva, darabját 700 Ft-ért. Az egyik kicsit nagy, úgyhogy kell rajta javítani, de így is megérte. :)

Reggel pedig a villamoson egy jó élményem volt. Nagyon nagy tömeg volt, a csuklós résznél álltam. Az egyik megállónál leszálltak azok az iskolás kisfiúk, akik addig ültek, de nem fértem hozzá az üléshez, amíg ők le nem szálltak. Az egyikük helyére rögtön leült valaki, a másiknál egy lány állt. Aztán egy nő oda akart ülni, erre a lány: "a kismama nem akar leülni?". Hát ezen először is meglepődtem, másodszor is jól esett. Harmadszor meg még senki nem hívott kismamának (főleg ismeretlenül). Ez kicsit olyan, mint mikor összeházasodtunk, lassan kezdtem megszokni, hogy Pistit "férjemnek" kell nevezni, de az sokkolt, hogy ettől én rögtön feleség lettem... 

Itt tartunk most

Aztán lesz két pocak - egy gyerek, egy pocak - két gyerek és három gyerek fotó is a sorozatban. :)

Hírek

Még 10 hétig dolgozom. (Legalábbis nagyon remélem, hogy kihúzom addig.) Azért elég jól hangzik, látom a végét. :) Aztán már tényleg minden időmet a készülődésnek és a várakozásnak szentelhetem. Annyi jó ötletem van!

Ma varrtam még két szoknyát, mindkettő mikrokord, az alján hímzéssel. Az egyik fekete, elegáns zöld mintával, a másik barna, vidám virágokkal. Ezzel megvan a téli kollekció is.

Megállapodtunk a szülésznővel is. Nagyon örülök neki, olyan biztonságos érzést kelt bennem a személyisége. Elég rég van a szakmában, úgyhogy tapasztalt, és ugyanakkor fiatalos. Nyilván sok mindent látott már, úgyhogy nem nagyon érhetik váratlan helyzetek, és nagyon kedves, szóval nem fog őrmesterkedni és veszekedni velem, hogy ne kiabáljak. Ezen kívül nagyon hasonlóan gondolkozunk a szülésről. Felváltva mondtuk, hogy nem lehet semmit várni és előre tudni, és a szülési terv is felesleges, mert senki nem tudja előre, hogy akkor és ott mi fog jólesni és mire lesz szüksége, pláne aki először szül. Az egyetlen aggodalmamat is teljesen megértette, ami annyi, hogy nem szeretném, ha császár lenne, mert az befolyásolhatja a gyerekeink számát és a köztük lévő korkülönbséget. Nem mintha tehetne ellene bármit. Egyébként egyáltalán nem félek a szüléstől, aminek kifejezetten örülök. :)

Kisbukfencnek egyébként (aki nem is bukfencezik olyan rengeteget) úgy tűnik, megvan a neve. Viszont ez már igazán titkos addig, amíg meg nem születik. Annyit elárulhatok, hogy egy izraeli név (ez az egy volt, ami mindkettőnknek tetszett), úgyhogy engedélyeztetni kell. Állítólag ha azt írjuk a kérvénybe, hogy kisebbségi indokokra hivatkozva, akkor kötelező engedélyezniük. Eredetileg nem akartunk izraeli nevet adni, de ezen kívül semmiben nem tudtunk megegyezni. Még valószínűleg keresünk mellé valami magyar nevet is, hátha nem fog neki később tetszeni, hogy senki mást nem hívnak így. M.o-n legalábbis. Ezzel a második név kérdéssel megint nehézségekbe ütközünk, mivel egyikünket se érdekel túlságosan, hogy mi lesz az, másrészt meg nem tetszik jobban a pl a Tamás a Károlynál vagy Péternél. Egyszóval tökmindegy, így nem is nagyon foglalkozunk vele.
Azért ne aggódjatok nem valami elszállt nevet találtunk ki, nincs benne semmi torokhang és nem is néz ki hülyén magyarra átírva.

Megint furcsa álmom volt

Először elkezdett kívülről is látszani, hogy rugdos a gyerek. Aztán egy idő után felismerhetővé váltak valamiféle tappancsok. Végül megszültem egy édes kis cocker spániel kölyköt... Eléggé ki voltam akadva, hogy én gyereket akartam, nem pedig kutyát!

Hírek

A gyerek vagy focista, vagy bokszoló akar lenni. Még talán meggyőzhető a vízilabdáról. Egész jól lehet tudni, hogy hol a lába, meg hol a keze, ahol a lába van, ott nagyobbakat rúg. Egyelőre keresztben fekszik (ebben azért is vagyok ilyen biztos, mert az uh is ezt mutatta), de még van ideje megfordulni. Majd ez ügyben is beszélek a fejével. Legalább tudom, hogy a bal oldalamhoz kell beszélni. :)

A hasam meg elkezdett keményedni, úgyhogy magnéziumot szedek.
A visszereim is kezdenek fájni, azzal nem tudom, mit lehet csinálni. Jó lenne még a meleget megúszni a gumiharisnya nélkül.

Ma megyek a háziorvoshoz, hogy mondjon valami megoldást a lábujjamra, meglátjuk.