Hírek

Még 10 hétig dolgozom. (Legalábbis nagyon remélem, hogy kihúzom addig.) Azért elég jól hangzik, látom a végét. :) Aztán már tényleg minden időmet a készülődésnek és a várakozásnak szentelhetem. Annyi jó ötletem van!

Ma varrtam még két szoknyát, mindkettő mikrokord, az alján hímzéssel. Az egyik fekete, elegáns zöld mintával, a másik barna, vidám virágokkal. Ezzel megvan a téli kollekció is.

Megállapodtunk a szülésznővel is. Nagyon örülök neki, olyan biztonságos érzést kelt bennem a személyisége. Elég rég van a szakmában, úgyhogy tapasztalt, és ugyanakkor fiatalos. Nyilván sok mindent látott már, úgyhogy nem nagyon érhetik váratlan helyzetek, és nagyon kedves, szóval nem fog őrmesterkedni és veszekedni velem, hogy ne kiabáljak. Ezen kívül nagyon hasonlóan gondolkozunk a szülésről. Felváltva mondtuk, hogy nem lehet semmit várni és előre tudni, és a szülési terv is felesleges, mert senki nem tudja előre, hogy akkor és ott mi fog jólesni és mire lesz szüksége, pláne aki először szül. Az egyetlen aggodalmamat is teljesen megértette, ami annyi, hogy nem szeretném, ha császár lenne, mert az befolyásolhatja a gyerekeink számát és a köztük lévő korkülönbséget. Nem mintha tehetne ellene bármit. Egyébként egyáltalán nem félek a szüléstől, aminek kifejezetten örülök. :)

Kisbukfencnek egyébként (aki nem is bukfencezik olyan rengeteget) úgy tűnik, megvan a neve. Viszont ez már igazán titkos addig, amíg meg nem születik. Annyit elárulhatok, hogy egy izraeli név (ez az egy volt, ami mindkettőnknek tetszett), úgyhogy engedélyeztetni kell. Állítólag ha azt írjuk a kérvénybe, hogy kisebbségi indokokra hivatkozva, akkor kötelező engedélyezniük. Eredetileg nem akartunk izraeli nevet adni, de ezen kívül semmiben nem tudtunk megegyezni. Még valószínűleg keresünk mellé valami magyar nevet is, hátha nem fog neki később tetszeni, hogy senki mást nem hívnak így. M.o-n legalábbis. Ezzel a második név kérdéssel megint nehézségekbe ütközünk, mivel egyikünket se érdekel túlságosan, hogy mi lesz az, másrészt meg nem tetszik jobban a pl a Tamás a Károlynál vagy Péternél. Egyszóval tökmindegy, így nem is nagyon foglalkozunk vele.
Azért ne aggódjatok nem valami elszállt nevet találtunk ki, nincs benne semmi torokhang és nem is néz ki hülyén magyarra átírva.