Kimásztunk az ágyból, Dovit átpelenkáztam, felöltöztettem hajós ruhába. Betettem a székébe, amíg én is felöltözöm. Egyszer csak érzem, hogy valaminek szaga van. Hát jó. A pelenkázón láttam, hogy ruhát is cserélünk. Hurrá. Azért háromnegyedkor kint voltunk az ajtón. 10:10-kor szálltam le a villamosról, elmentem a Ferenciek terére jegyet venni, aztán megtaláltam a megállót, és még volt 5 perc. Ott derült ki, hogy a lány, akivel megbeszéltük a találkozót 9:29 helyett 10:29-et írt az emailbe. Mondjuk remélem, hogy 4 gyerekkel csak ennyire leszek figyelmetlen, mint ő mert szerintem már nem állok messze. De az már nem az ő hibája, hogy a hajó kikötött (10:40-kor), megnézett minket magának, majd közölte, hogy nem férünk föl, és továbbment. Javasoltam, hogy menjünk villamossal a Kopaszi-gátra, de a többiek (akik szintén az email alapján mentek oda) megunták és inkább elmentek hajózni a másik irányba. Azért én elmentem, úgyis arra kellett volna hazamennem. Voltunk ott kb fél órát, aztán valaki hazahozott autóval.
Épp le akartam tenni Dovit aludni, mikor írt sms-t a sétapartnerünk, hogy van-e kedvünk kimenni. Nem bírtam ellenállni, pedig kellett volna, mert ezzel értem el azt a fáradsági szintet, amit se én, se a környezetem nem igazán tolerál. Ami persze nem segít a megnyugvásban, se a dolgok elintézésében. De még a pihenés kivitelezésében sem.
Aztán jött Mami meg Nózi, akik voltak olyan kedvesek, hogy bevásároltak helyettem. De hamar elmentek, plusz Dovi se aludt el, mert Másik pont akkor jött haza, és felébredt.
Majd kiderült, hogy holnap mégsem találkozunk Zazáleával. Majd az derült ki, hogy talán mégis. Ez a fény a folyosó végén.
a fény az lett volna, ha sokat találkozunk,hosszan és ráérősen, mesélősen,de majd sort kerítünk rá,ugye?
VálaszTörlésA jókedvemhez ez is közelebb vitt azért. :) Legközelebb még jobb lesz!
VálaszTörlés