Első napok

Kivételesen volt tervünk. Úgy volt, hogy péntek reggel elhozzuk a bérelt autót, aztán megyünk Imréékhez, aki Másik nagybátyja, onnan Micpe Jerichoba szombatra, onnan Északra keddig, aztán vissza Bné Brákba, és visszaadjuk az autót. Ezzel az összes olyan program egy helyen volt, amit nem lehet tömegközlekedéssel megoldani. Vagy legalábbis enyhén szólva nem egyszerűen.
De. Valahogy Izraelben mindig van egy de.
Szóval nem adtak nekünk autót, mert ez lett volna az első alkalom, hogy bérelünk, és nem tudtuk, hogy hitelkártya kell hozzá, és nem jó a sima dombornyomott. Kissé kiborultunk, Másik egész csütörtök délután ezután mászkált Mirjámmal, a vendéglátónkkal együtt, és semmit nem sikerült elérnie. Aztán hazajött, és én se voltam felhőtlenül boldog. Hiába gondolkoztunk, nem jutott eszünkbe semmi megoldás. Még Micpe Jerichó talán elérhető lett volna, de Északra autó nélkül semmi értelme menni, mert ha el is jutunk valahogy a szállásra, utána nem tudunk menni sehova. Aztán Anna hívott, hogy nem tudunk menni hozzájuk szombatra, mert valamitől belepte a por a lakást, ők meg nagytakarítanak. Közben két gyerek megy először iskolába. egy először óvodába holnap. A szállást pedig 23-ig lehetett lemondani ingyen, de ezt úgy értették, hogy 22-e éjfélig. Abból kicsúsztunk. Én meg úgy emlékeztem, hogy Imréékhez eljutni is nagyon bonyolult és hosszú, úgyhogy mi otthon maradtunk Dovival. Szóval szép sorban minden összedőlt a szépen felépített programtervemből. Azért amíg másik távol volt, én a kibucot hívogattam, ahol a szállásunk volt lefoglalva, hogy hogy a legegyszerűbb eljutni hozzájuk. (busz fél óra, vonat másfél óra, busz egy óra, kijönnek értünk plusz várakozás) Aztán visszahívtak, hogy nem lesz ez így jó, autó nélkül nem tudunk ennivalót se venni, és ők csak reggelit adnak. Jó, akkor mi lehetne  a megoldás? Nem tudják, megpróbálnak segíteni. Másik 5 óra körül jött haza, azzal, hogy nagyon csalódott volt mindenki, hogy nem láttak minket (értsd Dovit), még egy távoli nagynéni is eljött csak ezért. Puff neki. Egész nap azon dolgoztam, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, amiért egyszer a saját szempontjaimat tartom fontosabbnak.
De! A második de már mindig sokkal jobb.
Imre segített egy ismerősénél autót bérelni, úgyhogy ma (vasárnap) reggel Másik elment érte, aztán beugrottunk Imréékhez ebédelni, onnan indulunk Északra. Pihenésképp megálltunk Caesarian, gyűjtöttünk kagylókat, láttunk szép trendeliket, csak nagyon drága volt, amibe beleszerettünk, úgyhogy nem vettük meg, csak egy bordugót. Hét körül értünk a kibucba, nagyon szép, egy kedves emberrel három kedves kutyával és néhány félős macskával találkoztunk eddig. Holnap megyünk Cfátra, aztán meglátjuk. És mielőtt visszaadnánk az autót még a távoli nagynénit is meglátogatjuk.
Azt hiszem, az eseménye ilyen alakulására mondják itt, hogy jije beszéder (rendben lesz minden).
Képeket holnap teszek fel.
Ja, és kimaradt, hogy szombaton belerúgtam egy székbe, úgyhogy most a másik lábam is fáj. Kérdeztem Másiktól, hogy vajon mit akar ezzel üzenni nekem az Univerzum, erre volt képe azt válaszolni, hogy azt, hogy nézzek a lábam elé.