Cukiságok

Dovi ül az etetőszékben és banánt eszik. Én tartom, ő harapja. Aztán egyszer túl nagyot harap, kiveszi a szájából és visszateszi a banánra.

Szombaton rámjött az alvásroham, és kértem Másikat, hogy kicsit építőkockázzanak a Kisebbikkel. Épp lefeküdtem az ágyra, amikor egy vigyorgó fej is megjelent az ágy lábánál. Örült neki, hogy megtalált. Felvettem, dögönyöztem kicsit, és letettem. Ezt még néhányszor megismételte, úgyhogy elbújtam a takaró alá. Erre nem odajött és lerángatta rólam?

Ma reggel is Másikra volt bízva, amíg zuhanyoztam. Aztán megjelent az ajtóban.

Általában nagyon aranyos, hogy mindent megoszt velünk. Akármit rág, már dugja is a szánkba, hogy mi is együnk belőle.

Rendelőben voltunk, és a várakozók épp olvadoztak, hogy milyen aranyos és barátságos kisgyerek, amikor ráadásként dobott egy puszit is. Ez újdonság egyébként, állandóan csinálja, főleg evés közben.

Ma voltak itt Zsófiék, és amikor felvették a kabátjukat, Dovi integetett nekik. Tehát felfogta, hogy kabát=elmennek=integetünk. Milyen okos!