Terhestorna és szülésfelkészítő

Ezek lettek volna a ma esti programom (mindkettő először). A terhestornára azért nem jutottam el, mert annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt egy órát pihennem, a szülésfelkészítőre meg azért, mert fél óra várakozás után közölték, hogy elmarad, mert mindenki szabadságon van. Mondjuk ha már se egy szülésznőt, se egy orvost nem tudtak keríteni, legalább kiírhatták volna az ajtóra, hogy hé hülyék, menjetek haza. Legalább ötvenen voltunk. Arról nem is beszélve, hogy ha tudtam volna, hogy csak egy egyórás tornát kell kibírnom, aztán mehetek aludni, talán meg bírtam volna magam erőltetni annyira, hogy mégis elmenjek arra a tornára. Vagy a halaszthatatlan dolgaimat elhalasztottam volna két órával, és akkor még a pihenés is belefért volna. Na mindegy, gám zo letová (ebből is jó fog kisülni).

Jó hír viszont, hogy a kisebbik Bukfenc (a nagyobbik én vagyok) tegnap és ma valami fergeteges bulit csapott odabent. Ezt már nem lehet a beleimre fogni. :)

Mozog!

Ma délben határozottan éreztem valami furcsa remegés- vagy dobolás-félét. Gondoltam, hát ez meg mi volt, gyorsan mégegyszer akarom érezni, hogy jobban behatároljam. De mégegyszer nem éreztem (azóta sem). Épp a kiduson voltunk, úgyhogy Valit kérdeztem, azt mondta, jól gondolom, hogy azt gondolom. :)
Persze tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy mostantól napi rendszerességgel ez lesz, de azért jó tudni, hogy valami történik odabent. Meg hogy őbabócasága szereti a sütit. :)